Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára Magyarok és szlovákok együtt a keresztény Európáért címmel tartott előadást a kassai Szent Gellért Pasztorációs- és Oktatóközpontban június 15-én, szerdán.
A rendezvény főszervezője a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége volt. Társszervezőként szerepelt a Szlovák Keresztény Családközösség (Hnutie kresťanských rodín), a Ladislav Hanus Közösség (Spoločenstvo Ladislava Hanusa) és nem utolsósorban Magyarország Kassai Főkonzulátusa.
Bevezetőjében Pásztor Zoltán püspöki helynök üdvözölte a vendéget és a jelenlevőket. A mai komplikált helyzetben – mondotta – a közép-európai kis nemzetek veszélyben vannak, amit most már lassan tudatosítanak is. A nagy nemzeteket ez még csak a későbbiekben fenyegeti majd.
Soltész Miklós államtitkár gratulált a szlovák válogatott győzelméhez, majd rátért mondanivalójára. Világosan, kertelés nélkül fejtette ki a magyar álláspontot. Mellőzött minden ködösítést, amely annyira jellemző a „politikailag korrekt” beszédre.
Brüsszel messze van, de döntéseinek hatását itt érezzük – hangsúlyozta -, melyek sokszor elfogadhatatlanok. Az egyik téma, amellyel foglalkozni kell, az a család. A brüsszeli adminisztráció szocialista és liberális részétől ezzel kapcsolatban pontosan azt kapták, amit vártak. A másik oldalon a Gondviselés megmutatta erejét, mert rengeteg családokért dolgozó egyház és szervezet csatlakozott a magyar kezdeményezéshez. A másik tapasztalat, hogy az EU-ban képviselni kell a fönntartható fejlődést és népesedéspolitikát. Brüsszel olyan megoldásokat próbál ráerőszakolni az európaiakra, amelyek ellenkeznek a közfelfogással.
Ha nem lettek volna ott és nem tudtak volna összefogni az oroszokkal is, az ENSZ Népesedési Bizottsága olyasmit terjesztett volna elő, ami elfogadhatatlan.
A nemek közötti egyenlőség nem azt jelenti, hogy a nemi különbségeket eltöröljük.
Elképesztő elképzelés az egyneműek házassága, és hogy az ilyen párok örökbe fogadhassanak gyermekeket.
A magzatvédelem céljából plakátakciót indítottak. Ha nem vagy kész rá, add örökbe! Ne abortálj! – hirdették. Hány meddő házaspár szeretne gyermeket örökbe fogadni, de nem tud. Az olasz, francia és svéd lapok tiltakozásba kezdtek. „Segítségükkel” a világ összes országában megismerhették ezt a törekvést. Az államtitkár 1200 e-mailt kapott. Chilétől Ausztráliáig, Szamoától Amerikáig család- és magzatvédő szervezetek sora kezdte biztatni őket, hogy tartsanak ki. „Nem tudhatjuk, hogy a Gondviselés mások rossz szándékán keresztül miképpen tud segíteni” – állapította meg az államtitkár.
Olyan alapelveket, mint a Tízparancsolat, teljesen ki akarnak iktatni. Miért jó ez? Minden ország lehetetlen helyzetbe került demográfiai és erkölcsi szempontból. Ennek ellenére ez nagypolitikai érdek. Vannak, akik nem szeretik Európát. Például Soros György. Vannak, akik ideológiai meggyőződésükre alapozva úgy vélik, mindent meg lehet tenni a természet törvényeinek felrúgásával. Két lehetőségünk van. Összefogni, vagy beállni a sorba. Bármennyire is óriási a küzdelem, vállalni kell azt!
A magyar kormány következetesen támogatja a családpolitikát. A családoknak megéri gyermeket vállalni és házasságot kötni. A család nem negatív fogalom, hanem vállalás a közösség érdekében. Ma már látszanak az eredmények. 20%-kal nőtt a házasságkötések száma és csökkent a válásoké. 2010 előtt, a szocialista-liberális időszakban stagnált a népszaporulat. Mára az is emelkedett. Ez még mindig kevés, de óriási előrelépés a korábbiakhoz képest.
Ha az egyházakkal együtt következetesen dolgozunk a családok érdekében, eredményt érünk el.
Elfogadjuk-e a multikulturális társadalmat, vagy létezik más út?
Látjuk, hová vezet a multikulturalizmus. Az első világháború után Belgium fogadta a magyar gyermekeket, hogy segítsenek rajtuk a krisztusi szeretet jegyében. Ma ott zárva vannak a templomok. Franciaországban több mint 1000 mecset áll és a zsidók menekülnek. Látjuk a robbantásokat és atrocitásokat.
Szaud-Arábia és Kuvait egy menekültet sem fogad be. Pedig abba a közegbe kellene befogadni őket, amely az ő kultúrájukkal azonos. Tőlünk várják el, hogy mecseteket építsünk…
Itt az óriási kihívás! Helyes választ csak azok a nemzetek képesek adni, amelyek megtapasztalták a török uralmat és a kommunizmus pusztítását. Hogy Bulgária túlélte az ötszáz évig tartó muzulmán korszakot, azt az ortodox egyháznak köszönheti. Nekünk is szükségünk van egyházainkra, hogy a hitet és nyelvet megőrizzük. Azok a nemzetek, melyek itt együtt élnek, tudják, milyen volt a kommunista rendszer. Látnunk kell, mi volt a múltban. Ebből tanulva kell előrelépnünk.
A gyökereket kell megtalálni! A szlovák-magyar viszonyban rengeteg feszültség van, de sokkal több az, ami történelmünkben, kultúránkban összeköt minket. Nehéz feladat. Ám sokkal erősebbek azok a kötelékek, melyek az ezeréves együttélésből, a kereszténység erejéből fakadnak, mint bármi más. Az egyházaknak, a civil szervezeteknek és a politikának összefogva kell szolgálnia.
Robert Fico és Orbán Viktor különböző politikai családba tartozik, de meg tudtak egyezni. A visegrádi négy állam össze tudott fogni és néha a többiek is fölzárkóznak. Ez a feladatunk, s akkor a régi történelmi feszültségeket fel tudjuk oldani.
A keleten élő egyházi vezetők figyelmeztetnek bennünket, ne higgyük el, hogy az iszlámmal párbeszédet folytathatunk. Amint többségbe kerülnek, saját vallásukat fogják ráerőltetni a társadalmainkra. Szlovákia csak a szélét kapta a migrációs hullámnak. Magyarországon keresztül 400 000 migráns vonult át.
Egy nagy szemfényvesztésnek vagyunk a tanúi – fogalmazott kertelés nélkül.
Akik kirobbantották a háborúkat, akik miatt menekülnek az emberek, most a kereszténységre apellálnak, hogy fogadják be a menekülteket.
Rá kell szorítani a nagyhatalmakat, hogy szüntessék be az okokat, ami miatt az emberek menekülnek. Nem állítja senki, hogy ez könnyű, de ha nem tesszük, más nem fogja megtenni helyettünk.
Elhittük, hogy ami Nyugaton van, az mind jobb, tökéletesebb. Ez hiba volt. Erkölcsi kérdésekben is elfogadtuk az útmutatásukat, amit nem kellett volna. Olyan támadások érték Magyarországot öt-hat évvel ezelőtt, amivel szemben védekeznie kellett. Ám ma már kimondhatunk olyasmit, amit korábban nem, mert elképesztően megváltozott a világ.
Egyre többen tudatosítják, mi történik. A németek 70-80%-a Magyarországnak ad igazat.
A beszélgetés során felmerült az EU-ból való kilépés lehetősége. Magyarország nem kíván kilépni – szögezte le az államtitkár. – Az angolok számára ennek súlyos gazdasági következményei lennének. A V4 felértékelődött az utóbbi években a nyugati liberális diktatúrával szemben. Ezért a politikai felelősségük óriási.
Most ne jöjjenek azzal, hogy ők hozták nekünk a szabadságot és mi ezért tartozunk nekik. 1956-ban, 1968-ban, a Szolidaritás idejében hol voltak a nagy szabadsághősök!?
Sokan azzal érvelnek, hogy a közép-európaiak hálátlanok, tartják a markukat. A nyugat kétszeresen is tartozik nekünk! A szovjet szférához csatoltak minket és senki sem akarja tudomásul venni, hogy ezek a nemzetek milyen üldözések közepette voltak kénytelenek élni! Ők meg semmit sem tettek ellene! 1989 után ránk zúdították a bankokat és biztosítókat, melyeken keresztül tönkretették gazdaságainkat. Idehozták az ideológiájukat és leépítették a gyárainkat. Ebből a helyzetből kellett talpra állni. Inkább nekik kellene bocsánatot kérniük, mert az emberi szenvedésből húznak hasznot. A kevesek lesznek a győztesek, a többség a vesztes.
Szlovák és magyar karitatív szervezetek vittek élelmiszert Ukrajnába. A nyugat már el is felejtette, mi történik ott. Pedig az ő felelőssége, amit ott kirobbantott.
A migránsokkal kapcsolatosan a magyar álláspont egyértelmű. Az utánpótlás, amely ránk zúdulhat, 60-80 millió ember. Ez felborítaná Európa nemcsak etnikai, hanem gazdasági egyensúlyát is, és akkor hogyan tudunk segíteni a többieken? Magyarország segíti a keresztényeket. Szlovákia is tett ilyen irányú lépéseket. Erre megoldást csak helyben lehet találni. Ki kell követelni a békét a nagyhatalmaktól. Amikor mások tiltják a keresztény szimbólumok viselését, Magyarország arra törekszik, hogy hozzák rendbe az út menti kereszteket, fennen hirdetve, milyen ország ez.
Végezetül feladatként határozta meg, hogy a saját környezetében mindenki a szeretet megvalósítására törekedjen, a családban és abban a közösségben, amelyben él. Ha van ereje, akkor még nagyobb körben, ahová az élet állította.
Felmerült még az a kérdés,
jó lenne-e, ha Miroslav Lajčák lenne az ENSZ főtitkára?
Soltész Miklós kifejtette, ha annak idején az amerikai külügyben lett volna ember, aki tudta volna, hogy a horvátok katolikusok és a latin ábécét használják, a szerbek pedig ortodoxok és cirill betűvel írnak, akkor több tízezer embernek nem kellett volna a délszláv válság idején meghalnia. Tehát mérhetetlenül fontos, hogy a mi kultúrkörünkből is kerüljenek emberek magas pozícióba, mert ismerik a térséget, amelyből jöttek.