Liptóban, melynek területe egykor 2 246 km2–re terjedt, számos érdekességre bukkan a turista. Északon a Hocs és a Magas-Tátra, nyugaton a Nagy-Fátra, délen az Alacsony-Tátra uralta. Fő folyója a kelet-nyugati irányba folyó Vág – beleértve a Fehér- és Fekete-Vág forrásvidékét –, mely két, szinte egyforma részre osztotta. A 12. század végéig sűrű, lakatlan erdőség borította.
Mátyás király „szerette ezt a sziklás, hegyes vidéket, ahol nyolc hónapig hideg az időjárás, négyig meg hűvös… Sőt, ha a szóbeszédnek helyt adunk, itt ismerte meg a szépséges Borbálát is, és nem Sziléziában. Azt az asszonyt, aki fiúval ajándékozta meg a három házassága után is gyermektelen királyt. Mindenesetre szoros kapcsok fűzhették Liptóhoz Mátyást, különben nem tette volna liptói herceggé a fiát…” – írta a Felvidéki Újság 1939-ben. Az sem érdektelen, hogy 1785-ben Liptó 96 településén 1662 nemes élt.
A terület egyik nevezetessége a Lucski-vízesés, mely azért is érdekes, mert egyedülállóan a település központjában található. Szlovákiában az öt védett vízesések egyike. Ezt 1974-ben nyilvánították nemzeti természeti emlékké. Megközelítőleg 240-100 ezer évesnek tekintik.
A vízesés már messziről látszik (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Lucski (Lúčky) 15 km-re fekszik Rózsahegytől, az Öreg-Hocs tövében. A kőkorszak óta lakott hely, de bronzkori leleteket is találtak a területén. Először 1266-ban említik (Jezernaluchka), ekkor adta IV. Béla a vallon-olasz Bastinus fiának, Miklósnak. I. Károly 1341-ben az olasz Miklós utódainak adományozta Szabópálföldét (a későbbi Párisházát) cserében Lucskáért. Később a likavai váruradalom része lett. Lucskai Dénes nemesi előnevében esik róla szó. 1625-ben urasági komlótermesztés folyt a településen. Lakosai juhtenyésztéssel és tutajozással foglalkoztak. A település egyharmada 1948-ban leégett.
Fürdőjét 1712-ben létesítették, amikor az Abaffy-család birtokolta. Turánszky Ádám 1761-ben emelte első fürdőházát. 1820 és 1824 között bővítették. Kiépítése az államosítás után, az 1950-es években kezdődött. A fürdő csupán betegek fogadására rendezkedett be.
A tó, amelyben fürödni lehet (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A 12-13 m magas vízesésre könnyen rátalálunk, hiszen elég csak a patak medrét követni és az elvezet hozzá. Nem messze a templomtól található. Egy travertin teraszról hull alá a víz, melyet a kőzet világoskékre fest. Mivel vize meleg, így sohasem fagy be. A vízsugarak egy tóba hullnak, melyben nyáron fürödni lehet. Igaz, egy tábla figyelmeztet, hogy csak saját felelősségre mártózhatunk meg benne, de a vize nagyon tiszta.
Patakjában egykor pisztrángot és rákot fogtak. Az utóbbi megfőzve, szürke színt kapott, amit a víz kalcium-hidrokarbonát tartalmával magyaráztak. A fürdőintézet vizét köszvény, aranyér, íngyulladás kezelésére alkalmazták. Ma 32 fokos gyógyvizét főként nőgyógyászati panaszok gyógyítására alkalmazzák sikerrel.
