Augusztus 13-án Ipolyság immár tizennegyedik alkalommal köszöntötte neve napján a várost kettészelő Ipoly folyót.
Az Ipoly-nap rendezvénysorozat részeként szombaton délelőtt helytörténeti konferenciát tartottak a városháza színháztermében. Bendík Béla, a szervező Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöke a megnyitón elmondta: „Mai rohanó világunkban igenis fontos a múltunkkal foglalkozni. Ahogy a gyökértelen fának nem nő koronája, úgy a múltját nem ismerő ember könnyebben veszíti el identitását.” Fésűs József György, a szobi Börzsönyi Múzeum Baráti Körének elnöke hozzátette, hogy évek óta együttműködnek az ipolysági szervezettel. „Kapaszkodókat keresünk, ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz” – hangsúlyozta.
A hagyományokhoz hűen a szakmai találkozó fő témája az Ipoly mente kulturális örökségének a bemutatása volt. Első előadóként B. Szabó Márta vázolta fel Pereszlény település történelmét. Mint elmondta, első írásos említése 1156-ra datálható. A község a múltban mezőgazdaságból élt, erről tanúskodnak a török hódoltság adólajstromai is. A település társadalmi szerkezetét nagyban befolyásolták a huszadik század sorsfordító évei. A második világháború után kollektivizálták a gazdák földjeit, s mintegy félszáz családot telepítettek ki a hontalanság éveiben. A színtiszta katolikus és magyar község 1980 óta része Ipolyságnak.
A hallgatóság egy része (Fotó: Pásztor Péter)
Pereszlényhez kapcsolódott a második előadás is. Pálinkás Tibor és Bendík Béla a falu híres szülöttjét, Manga János néprajztudóst mutatta be. „A szó legnemesebb értelmében véve egész életében tanító volt” – jegyezte meg Pálinkás Tibor. Manga János alapiskolákban, majd az egyetemen oktatott. Emellett rádióműsora volt, melyben néprajzi témákat dolgozott fel. Sőt, az országot járva néprajzról szóló rövid előadásokat tartott a falvakban is. Mint elhangzott, ő volt az első néprajzkutató, aki a falvakat járva terepmunkával kutatta a folklór egyes elemeit. Emlékét a mai napig őrzik, legutóbb idén júniusban emlékeztek meg szülőfalujában születésének 110. évfordulójáról.
Dr. Kiss László orvos, helytörténész az ipolysági kórházalapítóról, ifj. Kovács Sebestyén Endréről értekezett. Mint elmondta, nagybátyja, id. Kovács Sebestyén Endre, korának ismert orvosa volt, aki nagyban segítette unokaöccse taníttatását. Ifj. Kovács Sebestyén Endre 1890-ben vált Hont vármegye főorvosává, emellett a városi kórház igazgatója is lett. Az ő idejében épült ki a városi kórház, a gyűjtésnek köszönhetően 1900 októberében adták át a két pavilonból és 32 ágyból álló kórházat. Hamarosan bővítették a létesítményt, s az évtized végére már négy pavilonban gyógyították a betegeket. A kórházalapító elismert sebész volt, több országos és nemzetközi konferencián is részt vett. Az első világháború idején vérmérgezésben hunyt el. Emlékét a kórház parkjában álló szobor és a zsinagóga udvarában többnyelvű emléktábla őrzi.
Mihályfi Mária kiállításának megnyitójára az Ipoly nap részeként került sor Fotó: Pásztor Péter
Fésűs József György a szobi kőbányáról tartott előadást. Mint elmondta, leginkább utcaköveket és útburkolati köveket faragtak a bányában. A századfordulón ezek nagyon ismertek voltak, többek között Budapest, Nagyszombat, Érsekújvár, Esztergom és Nagybecskerek utcáit díszítették. Részletesen bemutatta az úgynevezett ricerek (kőfejtők) munkáját.
Dr. Hála József néprajztudós három könyvet mutatott be a közönségnek. Az egyik a tavalyi Felsőtúron megrendezett Pongrácz Lajos-emlékév keretében megrendezett konferencia anyagát foglalja össze. A másik a Pongrácz Lajos által 1885-ben kiadott Szondy-album reprint kiadása. A harmadik a Különös kövek, csodás csontok címet viselő kötet, mely úgynevezett népi geológiai dolgozatokat tartalmaz. Mindhárom kötetnek van felvidéki vonatkozása is.
A szakmai találkozó utolsó előadója dr. Koczó József volt, akinek legújabb kötete az Őrzők vigyázzatok a strázsán címet viseli. A tanulmánykiadvány a szerző elmúlt években megjelent honismereti kisdolgozatait tartalmazza.
Délután a Simonyi Lajos Galériában folytatódott az eseményfolyam, ahol Mihályfi Mária festményeiből nyílt tárlat. A kiállítást dr. Falvy Zoltán nyitotta meg. Mint kifejtette, a művész misztikus módon ötvözi korunk jellegzetességeit a letűnt idők fennmaradt örökségével.
Koszorúzásra készülve Fotó: Pásztor Péter
A városházától ünnepi menet vonult a közeli Ipoly-partra, ahol is neve napján köszöntötték a folyót. Pálinkás Tibor hangsúlyozta: „ A folyó összeköt minket, éljünk bármely partján, az Ipoly a mi közös örökségünk”. A rövid beszédet követően az egyes intézmények és szervezetek képviselői a tisztelet koszorúit helyezték el. Az egész napos esemény a Pongrácz Házban megtartott megvendégeléssel és kötetlen beszélgetéssel ért véget.
Az eseményről készült képriportunk ITT tekinthető meg.
