Magyar közösségünk érdeke az egységes és összetartó politizálás – vallja Bárdos Gyula, Bauer Edit, Berényi József, Biró Ágnes, Csúsz Péter, Farkas Iván, Farkas Pál, Miklós László, Sárközy Klára, Szigeti László.
Bárdos Gyula frakcióvezető: Választóink most is az egységet akarják
A politika-elméleti tudományok egyik alaptézise, hogy egy pártot akkor érdemes megalakítani, ha van rá társadalmi megrendelés. A rendszerváltást követően három magyar párt is alakult Szlovákiában, úgy tűnt, van rá megrendelés. Amíg tartott a „bársonyos forradalom” bája, működött is a „hárompártiság”, csak amikor reális lépésekre kényszerült az „új politikai elit”, mert meg kellett fogalmazni az új társadalom arculatát, és törvényes kereteket szabni a kisebbségeket is tiszteletben tartó demokráciának, magyar közösségünk egy másik társadalmi megrendelést adott a politikának. „Egyesülni! – szólt az óhaj –, mert csak így maradhatunk meg szülőföldünkön magyarként.” 1998-ban hallgattatott meg a nép szava, s azóta – ha olykor botladozva, sántikálva, vagy éppen megroggyanva egy-egy súlyos döntés terhe alatt – működött az egység. A párton belül is, a párt és a társadalom közt is. Az egységnek köszönhetően lett húsz parlamenti képviselője a Magyar Koalíció Pártjának a 2002-es és 2006-os választást követően, és ennek az egységnek, választóink hűségének köszönhetjük legutóbbi szép sikerünket, az idei európai parlamenti választáson elért támogatást, amely eredményeként újra két képviselője van Brüsszelben a szlovákiai magyarságnak. E hűségből táplálkozó okos politikai magatartás nekem most is üzenet volt: választóink most is az egységet akarják. Én – és társaim óriási többsége – mély tisztelettel a választópolgárok ezen akaratának azt üzenem vissza: itt vagyunk, nem hagyjuk el őket, s a Magyar Koalíció Pártja – egységben velük – a jövőben is közös érdekeinkért fog dolgozni. Mert a hűség hűséget terem!
Bauer Edit, az MKP európai parlamenti képviselője: Az MKP-ban mindenkinek helye volt és van
Az európai parlamenti választások előtt sokan kérdezték, mi lesz az MKP-val, szakad-e a párt. Azt válaszoltam, hogy mindent megteszünk a józanész határain belül, amit meg lehet tenni, hogy a párt egysége megmaradjon, s a visszajelzés egyértelműen az volt, hogy a választóink ezt várják el tőlünk. Azonban aki menni akar, azt visszatartani nem lehet. Sajnálom, mert a szlovákiai magyar közösségnek nem arra van szüksége, hogy két pártja egymással versengjen, meggyengítve a közösség képviseletét. Az oszd meg és uralkodj gyakorlata közösségünkre nézve súlyos következményekkel járhat. Itt van a nyakunkban a nyelvtörvény módosítása, mely anyanyelvünk használatát újra korlátozná. Ettől kellene hangosnak lennie a politikai színtérnek. Ehelyett a pártalapítás van a figyelem középpontjában.
Az MKP-ban mindenkinek helye volt és van, aki a közösségért tenni akar. Aki saját céljainak eszközeként „használta“ a pártot, annak valószínűleg szűk lett az ellenzéki tér. Napilapunk nemrégiben azzal a címmel tudósított „Egyelőre nincs tömeges kilépés“. Meggyőződésem, hogy nem is lesz.
Berényi József elnökhelyettes: Az MKP demokratikus párt
A Magyar Koalíció Pártja az elmúlt 12 év tapasztalatait hordozza. A mi pártunk egy olyan közösség, amely eddig az összetartozásról, közös ügyeink felvállalásáról, az érdekképviseletről szólt. Mindig elviseltük egymást, kiálltunk egymásért, még akkor is, ha habitusunkban különbözőek vagyunk. Ilyennek kell maradni a továbbiakban is. Az ellenség nem köztünk van. Lehetünk egymásnak ellenfelei az egyes választások során, de ez nem azt jelenti, hogy utána másokkal, idegenekkel összeesküdve szőjük a hálót a győztessel szemben. Az MKP demokratikus párt, minden négy évben tisztújítás zajlik, amikor újraosztják a lapokat. Ezért elhagyni a pártot indokolatlan és felelőtlen cselekedet.
Biró Ágnes kulturális alelnök: Nem lenne jó, ha a „hídépítők” felégetnék a hidakat
Hittem Bugár Bélának, amikor az MKP VII. Kongresszusán, 2006. május 13-án Komáromban ezt mondta: „Ha végiggondoljuk a rendszerváltás óta eltelt időszakot, ha mérleget készítünk, világosan látszik számunkra, hogy igazi sikereket csak az egységes magyar képviselet tudott felmutatni. Ha van tanulsága számunkra az utóbbi tizenöt évnek, az egyértelműen az, hogy csak akkor tudunk jól szolgálni, értéket teremteni, jövőt építeni, akkor tudjuk a választóink érdekeit hatékonyan képviselni, ha egységesek tudunk maradni, s ha magunk mögött tudjuk a szlovákiai magyarok támogatását.“ Hittem, mert a megosztottság keserű tapasztalatait láthattam Erdélyben, Kárpátalján. Nem lenne jó, ha most rácáfolva e szavakra a „hídépítők” felégetnék maguk mögött a hidakat.
Csúsz Péter országos elnökségi tag: „Bontani könnyű, építkezni, no, azt nehéz”
El nem tudom képzelni (illetve nagyon is el tudom), hogy mit jelent a pártszakadás járási és helyi szinten. Egy polgármester barátommal beszélgetve éppen ez került szóba. Minden szinten megjelenik az, ami a parlamenti képviselők között már lezajlott. Az alsó szinten ugyanúgy megromolnak majd a kapcsolatok. Helyezkedések lesznek, vélt és valós egyéni sérelmek miatt most ok lesz „bontani”. Apukám mondta mindig: „bontani könnyű, építkezni, no, azt nehéz”. Ehhez a bonyolult folyamathoz igen intenzív véleményáradat fog érkezni olyan emberektől (teljes komolysággal!), akik soha nem szavaztak az MKP-ra, de zavarkeltésnek, felültetésnek, bizonytalansági mag elültetéséhez jó lesz minden „jó” tanácsuk! Aztán jönnek a megyei választások, és ahol eddig nem voltak a párt jelöltjeinek független magyar ellenjelöltjei sem (pl. a Losonci járásban), most maroknyi szavazatért – hiszen csak 30%-os a járás magyarsága – lesz ádáz küzdelem. Kétszer sikerült az elérhető 5 mandátumból 4-et megszereznünk, mert egységesek voltunk. Hát, ez is belekerült most a pakliba. Egy jó ember kört rajzol maga köré és gondoskodik a bent lévőkről, az asszonyáról, a gyermekeiről, de mások nagyobb kört rajzolnak és a testvéreiket is beleveszik, és vannak azok, akik többre hivatottak, ha ők rajzolják a kört, sokkal, sokkal több fér bele. Egység nélkül a kör kicsi, ezt vegyük figyelembe mindannyian!
Farkas Iván, az MKP OT elnöke: Nem pártszakadás történt
Az MKP-ban zajló eseményekről az elmúlt napokban a sajtó hasábjain több ízben úgy tudósítottak, hogy pártszakadás történt. Meg szeretném ezt cáfolni, nem történt pártszakadás, hanem a parlamenti képviselőcsoport és a különböző szintű pártszervek tagjai közül sajnos többen elhagyták az MKP-t. Elhagyták a közös, egységes „hajót”…
Tették ezt az egy hónapig elhúzódó (az európai parlamenti választási kampány kellős közepén), idegfeszítő tárgyalásokat követően, amelyek folyamán mi, az MKP vezetői marasztalni próbáltuk 3 korábbi képviselőtársunkat a képviselőcsoportban és a pártban. Úgy gondoltuk, hogy a magyar közösségnek, választóinknak semmiképpen sem az az érdeke, hogy képviselőtársaink és különböző szinteken az MKP tagjai elhagyják a pártot, mert ezzel befolyásunk, érdekérvényesítő képességünk gyengül. Ennek megfelelően konstruktív, a megoldás irányába ható javaslatokkal álltunk elő. Többek között a párt elnöke felkínálta, hogy a 2009 októberében esedékes pártkongresszuson személyét illetően bizalmi szavazást kér a küldöttektől vagy azt, hogy a következő tisztújításon nem jelölteti magát, helyt adva ezzel más jelölteknek. Javaslatainkkal teret szándékoztunk adni a párton belüli kisebbségi vélemény érvényesülésének. Tárgyalási alapként rendre elfogadtuk a frakcióból távozó képviselőtársaink javaslatait annak ellenére, hogy ezek hetente változtak. Kellő rugalmasságot tanúsítottunk javaslataik iránt. A párton belüli platformok létrehozásának igényét figyelembe véve úgy gondolom, hogy a közeljövőben lehetővé kell tenni a platformok létrehozását.
Sajnos, úgy tűnik csupán 11 évig tartott a szlovákiai magyarság egységes politikai képviselete. A lehető legrosszabb időpontban hagyják el néhányan az MKP-t, amikor ellenzékben politizálunk és ezzel párhuzamosan egyre erősödik a ránk nehezedő teher. Minden körülmény ellenére komoly sikert értünk el az európai parlamenti választáson, választóink helytállása példaértékű. Köszönet érte.
Úgy tűnik, a távozók gyengíthetik az MKP erejét, befolyását. Ez semmiképpen sem érdeke közösségünknek és választóinknak. Meggyőződésem, hogy közösségünk érdeke az egységes, összetartó, szakmailag megalapozott politizálás. Ehhez választóink tartós, továbbra is fennmaradó bizalma adhat hitet és erőt további tevékenységünk folyamán.
Farkas Pál gazdasági és régió- fejlesztési alelnök: Veszélyes a megosztottság
Szlovákiában a magyar politikai képviselet akkor erős és akkor tud részeredményeket elérni, ha egységesen lép fel, támogatva az itt élő magyarok által. A megosztottság veszélyeket hordoz magában, amelyek előre nem látható, csak feltételezhető hátrányokat jelenthetnek számunkra. Ha a bennünket érintő sorskérdésekben és célkitűzésekben egyet tudunk érteni, és egységesen lépünk fel, nem tekintem tragédiának az új párt megszületését. Természetesen a történésekért mindenkinek a saját részaránya és eseményekhez történő hozzáállása alapján fog kelleni vállalnia a felelősséget. Idealizmus azt hinni, hogy az egymás ellen irányult és feszülő nézetek, érdekek hosszú távon sikeresen kezelhetők az „egy jászol, egy akol” politikájával. Megyünk tovább! A cél: a szebb, sikeresebb és kedvezőbb jövő érvényesülése.
Miklós László mezőgazdasági és környezet-védelmi alelnök: Merjük hinni, hogy a választóink okosabbak lesznek, mint a választottaik
„Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni…” De mennyi az a „mindnyájunk”? Tudjuk, hogy nem túl sok, s egyre fogyunk. Ezért még ha tényleg mindnyájan el is megyünk a hívásra, ha arra sor kerül – természetesen ma már nem a vérünket ontani, csak választani – még akkor is teljes erőbedobással kell harcolnunk az alapvető jogainkért. És ha kétfelől szól a csalogató szó, a hívás, ugyanazt a szent célt lebegtetve, akkor mi lesz? Nyilván egyik táborban se leszünk elegen, egészen biztos, hogy annyian nem, mint ha egy zászló alá gyűlnénk. Személy szerint mélyen meg vagyok döbbenve a fejleményeken, mert a választóink döntő többsége egységet akar. Ezt mindenki tudja és elismeri, én is ezt akarom, errefelé toltam a kocsit. És mégse lehetett megállítani, visszatartani a fejleményeket. Merjük hinni, hogy a választóink okosabbak lesznek, mint a választottaik és velük ellentétbe egy táborban maradnak. Legyen így és ott tegyenek rendet és mondjanak igazságot. Ők!!!
Sárközy Klára szociális és családpolitikai alelnök: Létérdek az összefogás
1998, az egységes magyar párt megalakulása óta három alkalommal mérettettünk meg parlamenti választásokon. Választóinknak köszönhetően 2002-ben és 2006-ban is húsz-húsz mandátumot szerezhettünk, mely komoly erőt adott a kezünkbe. Súlyunk megmutatkozott az EU-ba, NATO-ba való belépésnél, de a reformtörvények megszavazása során is. Szavazatainknak kemény valutaértéke volt, rólunk nélkülünk nem dönthettek. A magyarok megbízhatóak, egységesen szavaznak, minden helyzetben lehet rájuk számítani. Ez volt az uralkodó vélemény rólunk, önökről. Az új párt megalakulásával ez az egység bomlott meg, mely sok tekintetben új helyzetet teremt. Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy pártszakadás mindenhol komoly áldozatokkal járt. Jó példa erre a Szlovák Nemzeti Párt esete vagy az egységes erdélyi magyar képviselet felbomlása. Egy kisebbségben élő népnek létérdeke, hogy politikai képviselői ne egymást gyengítve, hanem összefogva tevékenykedjenek. Az MKP és én magam is, ugyanúgy, mint eddig, a választóink érdekeit tartjuk a legfontosabbnak, és nem azt, hogy önmagunknak mi a jó. Én ehhez fogom tartani magam a jövőben is.
Szigeti László oktatási alelnök: Nincs szükség több magyar pártra
Nemzetünk történelme során sokszor bebizonyosodott, hogy ha megbomlott az egység s a széthúzás lett úrrá, akkor következtek be történelmünk vérzivataros időszakai. S ebből bizony mindnyájunknak okulnia kellene. Nemzetrészünk érdekérvényesítése akkor hatékony és eredményes, ha sokan és minél hangosabban mondják ugyanazt. Azt, ami megmaradásunkat, gyarapodásunkat és felemelkedésünket szolgálja. Nem volt könnyű a három elődpártból létrehozni a Magyar Koalíció Pártját, de a többség ezt akarta és megcsináltuk. S hogy milyen könnyű és egyszerű szétverni azt, ami addig a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeit a leghatékonyabban érvényesítette, azt láthatjuk napjainkban. Igaz, hogy a felvidéki magyarság nem politológusokból áll, de az egyszerű, józan parasztésszel megáldott bölcs nemzettársaink is óriási veszélyt látnak az MKP szétverésére és megoszlására tett igyekezetben. Az MKP bizonyította, hogy csak az egység, az összefogás, a közös fellépés vezethet eredményhez.
Sokszor mondjuk nemzetrészünkkel kapcsolatban, hogy jó lenne, ha sokasodnánk, szaporodnánk, ha minél többen lennénk. Egy dologra azonban vigyázzunk: a jelenlegi konstellációban nincs szükség több magyar pártra. Nincs szükség arra, hogy az MKP osztódással szaporodjon. Az erős érdekképviseletet, a hatékony parlamenti jelenlétet csak az egységes és közös fellépést biztosítani képes MKP tudja – mégpedig azzal, hogy összefogunk. Fogjunk tehát össze!!!
Megjelent az MKP-Hírvivő 2009 második júniusi számában
