A Most – Híd párt bevezető „reklámkampánya” komoly kétséget ébreszt az emberben a párt képviselőinek józan ítélőképességét tekintve.
A pék nemzetiségén tényleg semmi sem múlik, csak hát kevéssé valószínű, hogy valakit ez a nézet késztetne arra, hogy éppen Bugár pártjára szavazzon, írja Podhorský Pavol, aki szerint az első kommunikációs kampánynak éppen azt kellene közölnie az emberekkel, hogy miért is alakult meg a párt.
Vagyis miben más mint a többi?
A cikkíró szerint az új párt óriásplakátjai semmi lényegeset nem közölnek, főleg arról nem beszélnek, hogy miért is kellene némely szlovák vagy magyar nemzetiségű szlovák állampolgárnak a Most – Híd pártra szavaznia. Afelől ugyanis semmi kétségünk sem lehet, írja Podhorský, hogy az orvos vagy éppenséggel a pék nemzetiségére senki sem kíváncsi.
Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy az emberek nem gondolnak ezekre a dolgokra akkor sem, amikor szavazásra kerül a sor. Kitalált problémáról van szó ugyanis, mely a többséget egyáltalán nem izgatja. Az állampolgároknak nincs szükségük olyan parlamenti pártra, melynek fő politikai programja a szlovákok és a magyarok összeboronálása.
Az egyszerű emberek ugyanis az ilyesfajta megkülönböztetést amúgy sem érzik, az a maroknyi csoport pedig, akinek ez éppenséggel a szíve csücske lenne, valaki másra fog szavazni. Ha valakit hidegen hagy a nemzetiség, akkor nyugodtan szavazhat Ficora, Dzurindára, Hrušovskýra, vagy Csákyra.
A jelenlegi Bugár-féle óriásplakátok tehát semmit sem árulnak el arról, hogy miben más ez az új párt, és miért is kellene az eddigi nemszavazóknak vagy más pártok szavazóinak feléje fordulniuk, írja a cikk szerzője.
Ha ez a reklámkampány valamiben újat hoz, akkor azok főleg a kérdőjelek, hogy vajon Bugár Béla mivel is alapozta meg eddigi hírét. Az óriásplakátok – ismert arcán kívül – teljesen általános és semmitmondó mondatokat hordoznak csak. Semmi felhívás, semmi mobilizáció, melyre minden új pártnak szüksége van. De főleg, semmilyen világos szlogen, mely alapján rögtön világos lenne, kiket is szeretne a párt megszólítani, mi a célcsoportja. Semmi, ami legalább egy kis lelkesedést kiválthatna az emberekben, hogy végre van itt valaki, akinek van mersze ezt és ezt kimondani vagy ezt és ezt megcselekedni.
Vannak ugyan nálunk is olyan csoportok, írja Podhorský, amelyek veszélyeztetve érzik magukat „azoktól a másoktól” (szlovákok a magyaroktól vagy fordítva), de a jó kenyeret fenntartások nélkül megveszik. Azzal a tudattal, hogy az a „másik” sütötte és még hangosan meg is dicsérik. Főleg pedig akkor, ha ez a kenyér olcsóbb a „miénktől”.
Mert hiszen ha pénzről van szó, akkor a nemzetiség mellékvágányra terelődik, főleg krízis idején, amikor spórolni kell.
Úgy tűnik, hogy a Most – Híd párt vezetői ezeket a szemmel látható, általánosan is ismert tényezőket teljesen ignorálják. És ignorálják a kereskedelmi és a politikai marketing alapszabályait is. Egy új párt születik, mely azonban semmi újat nem kínál. Elképzelhetetlen, hogy a szlovákok azért fognak a magyarra szavazni, mert ebben semmi zavarót nem látnak. És szintén elképzelhetetlen, hogy a magyarok azért választanák a magyart, mert nem látnak semmi zavarót a szlovákokban. Elég, ha csak az ember elolvassa ezt a két mondatot, és máris belezavarodik, majd rádöbben, hogy ez mekkora sületlenség.
Továbbá, ha Bugár megengedhetőnek tartja a választások utáni együttműködést az MKP-val, akkor felvetődik az a jogos kérdés, hogy egyáltalán miért ment el?
A választások még veszélyesen messze vannak, és úgy tűnik, maga Bugár Béla sem tudja, hogy merre is lépked az új Hídján, fejezi be írását Podhorský Pavol a Slovo című lapban.
Podhorský Pavol, Slovo, Felvidék Ma
kapcsolódó cikkek:
Az önfeladás szólamai
A megosztottság diszkrét bája
