November 5-én a szenci alapiskolában tartották meg a XLVII. Szenczi Molnár Albert Napok zárórendezvényét. Az ünnepségen Matus Mónika, az alapiskola igazgatónője köszöntötte a résztvevőket.
„Az idei év kivételes volt a Szenczi Molnárral kapcsolatos visszajelzésekben, hiszen hetedikeseink felkereshették sírját Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben, vihettek iskolánk földjéből, a hazai földből sírjára, ami olyan emléket teremtett bennük, melyre egész hátralévő életükben visszagondolhatnak” – mondta a rendezvény megnyitóján Matus Mónika. A programban fellépett a Lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium Gaudium Énekegyüttese, akik a záró rendezvény előtt a jókai református templomban is megmutatták énektudásukat.
Az alapiskola tanulói hagyományosan irodalmi-zenés összeállítással emlékeztek meg Szenczi Molnár Albertről, a tudósról, a zsoltárfordítóról, a nyelvtan és szótár összeállítóról. A tudós életét nemcsak a gyerekek programjából ismerte meg a közönség, hanem Kovács László történész előadásából is.
„Négy évszázad óta akarva-akaratlanul is minden magyar író adósa – írta Szenczi Molnár Albertről Benedek Elek. S tegyük hozzá, nem csak az írók. Ma is adósa mindenki, aki magyarul beszél, mi is, a ma élő és magyarul író és beszélő nemzedékek. Lehet, ritkán gondolunk rá, lehet, hogy elfeledtük őt, az iskolákban is ritkán esik szó róla, pedig az ő harcának, munkásságának eredményeként szólhatunk ma is egységesített magyar nyelvünkön” – kezdte történelmi visszatekintőjét Kovács László.
A történész kiemelte a Szenczi Molnár Albert Napok jelentőségét, ugyanis a Napoknak köszönhetően évente emlékezünk zsoltárfordító tudósunkra. Sok mindent köszönhet a ma embere is a 16-17. század fordulóján élt tudósnak.„Mikor Szenczi Molnár Albertre emlékezünk, elsősorban a reformáció szorgalmazta anyanyelvűségi program leghatékonyabb megvalósítójára kell emlékeznünk. A reformáció korabeli írókban ugyanis benne gomolygott már a nemzetté válás homályos vágya. Az ország három részre szakadása és nyomorúságos állapotának felismerése, minden esetleges politikai ellentéten túl, a magyarság összetartozás érzését növelte és érlelte tudatossá” – mondta a történész.
Nélküle ma talán más lenne nyelvünk – emlékeztetett Kovács László, hiszen a magyar grammatika szabályait leírva rendszerbe foglalta nyelvünk szabályait. Nyelvhasználata mégsem elsősorban nyelvtana miatt hatott, hanem a zsoltárfordítása és a vizsolyi-biblia javítása miatt, amelyek több kiadást is megértek. „Maga Szenczi Molnár Albert, az ember is példa lehet számunkra, ma is, a szülőföld és az anyanyelv szeretete, a tanulni és tudni akarás és egyáltalán az igaz emberség dolgában. Így tartsuk meg őt továbbra is emlékezetünkben” – zárta gondolatait Kovács László.
A történész előadása után Matus Mónika megnyitotta Balajti Zsolt képkiállítását, amely az iskola folyosóján tekinthető meg. Az igazgatónő emlékeztetett: évek óta kiállítás nyílik az iskola volt tanulóinak műveiből. Balajti Zsolt 1996-ban kezdett foglalkozni fényképészettel, ez mellett rajzol és illusztrál is. A kiállításon az elmúlt tíz év fotóit láthatták az érdeklődők, melyek három témát öleltek fel: tájképek, portrék és kísérleti beállított fotók.
Az ünnepség az alapiskola aulájában található Szenczi Molnár Albert dombormű megkoszorúzásával folytatódott. A rendezvény alkalmából az emlékmű mellett található faliújságon is a tudós életéről szóló összefoglalót láthattak az érdeklődők.