Tegnapi hír, hogy nem köt koalíciót a Sas és a Híd, vagyis Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás, illetve a Most-Híd párt vezetője, Bugár Béla. Kinek lett volna jó, kinek rossz a frigy, már sokan elmondták. A szlovákiai magyarság szempontjából nézve a tét az volt, hogy a két párt (MKP, Híd) esetében, a két rossz közül, melyik forgatókönyv valósul meg előbb.
Az első, amit Bugár úton-útfélen hangoztat, az együttműködés a szlovák pártokkal, amely a Most-Híd számára azért fontos, hogy prezentálja életképességét, kelendőségét a szlovákiai parlamenti pártok, ezen keresztül a választópolgárok felé. Ez morális szempontból lett volna fontos számukra. A bejelentett eset után mondjuk ki hangosan: Béla pártjának ez első nagy próbálkozása nem jött be. Sőt, kudarccal végződött. Örülhet az, aki annak volt a híve, hogy ez a „házasság” ne jöjjön létre. Azt hiszem, az MKP nem azok közé tartozik. Ezért számára bármennyire is furcsa, a hír jelentése nem jó. És ebben rejlik a másik rossz: Bugárék ismét az MKP politikusait fogják „bombázni”, hogy a hátukon juthassanak be a szlovák parlamentbe. Vagyis, folytatódik a szlovákiai magyar szavazatok megosztása, és az MKP politikusainak ócsárlása, mert nem akarnak „együttműködni” velük.
„A választásokon döntsenek a programok, ne a személyeskedés” – nyilatkozta többször Bugár. Ugyanakkor – a szétválás óta – minden alkalmat megragad, hogy az MKP-ba, és személy szerint azokba a jóérzésű emberekbe rúgjon, akik ezt a kötődést ellenzik. Mert nemcsak a politikusok ellenzik a „vegyes házasságot”, az egy megtévedt identitással rendelkező párttal való szövetséget. Közösségünk egyszerű emberében is van annyi erkölcsi tartás, hogy az ilyen frigy ellen tiltakozzon, és ennek hangot is adjon. Ugyanúgy, ahogy Sulík felmérette, vagy felmérte választói számára mi a fontos, és milyen fajta együttműködést nem kíván a szavazótábora, az MKP számára legalább annyira létkérdés, hogy tudja, az ő hívei mit kívánnak. Szerintem, az MKP híveinek 99 százaléka nem kíván „házasságot” Bugár Béla Most-Hídjával! Itt nem Csáky, Bárdos, vagy más személy az akadály, hanem a szavazópolgár. Ha ezt Bugár Béla őszintén elhitte a SaS esetében, akkor higgye el a magyar trikolórt felvállaló MKP esetében is. Mert itt ez az igazság. A magyar választópolgár esetében ez becsület, és nem a politikai szűklátókörűség kérdése. A megbízhatóság, a szavahihetőség és az erkölcsösség kérdése. Az ő tapasztalata az, hogy aki saját aklában képtelen bizonyítani férfiúi rátermettségét, az mások istállójában sem fog nagyobb megtermékenyítő képességekkel rendelkezni. Magyarán, nem fog kiállni keményebb legényként az érdekünkben. Ez a mérce, amelyet közvélemény-kutatás nélkül, a tisztességes magyar emberekkel való beszélgetés közben is, a politikus megállapíthat. Itt nem egy-két ember nem akarja a Híddal való frigyet, hanem az MKP igazi szimpatizánsai. Csak ennyit kell a Bugár Bélának elhinni, hogy ne erőltesse azt, ami nem megy. Ne fusson olyan szekér után, amelyre már nem fér fel, vagy már elment.
Ebben a kérdésben – a két párt esetleges frigyével kapcsolatban -, az MKP politikusai csak teljesítik a választóik akaratát. Már, ha van, ahol erre valóban oda figyel egy pártvezér.
Mosoni Dénes