A bátorkeszi származású Szabóné Jozefik Editet látták vendégül a rajkai Békefi Ernő Általános Iskolában. Az író-olvasó találkozón az általános iskola hatodik és hetedik évfolyamának több mint harminc diákja vett részt történelemtanáruk, Szentkuty Károly vezetésével. Jelen volt az iskola új igazgatója, a szeptember elsején hivatalba lépett Medgyesi Imre is, s emellett volt érdeklődés a falu lakossága részéről is.
A szerzőnek nemrég jelent meg az Ajándék-pillanatok című könyve, melynek cselekménye, mint minden művében, igaz történetből indul ki, és a felvidékiek asszimilációjával, elszlovákosodásával foglalkozik.
Szóba került a falu nevének eredete is, Bátorkeszi onnan kapta a nevét, hogy a múltban jelentős birtokosa volt a Báthory család, a Keszi pedig az egyik magyar törzs neve. Így lett belőle Bátorkeszi, melyet eltorzítottak „Vojnicé”-re. Edit asszony érdeme az is, hogy elsők között szavaztatta meg a faluval, állítsák vissza a Bátorkeszi megnevezést. Ezt részben sikerült megvalósítani, ha Bátorkeszit nem is engedélyezték, legalább a Bátorové Kosihy-t igen, ez Báthorynak a kaszáját jelenti.
Végül egy kis történettel, vele megtörtént esettel zárta mondandóját. Elmondta, hogy kórházi kezelése során Pozsonyban hogyan megalázták, nem bántak vele méltó módon, csak azért, mert magyar. Az orvosok kimutatták nemtetszésüket a kórlapján szereplő magyar, -ová nélküli neve miatt, melyhez megkapta a „na Slovensku po slovensky” rendreutasítást is.
A rajkai tanintézmény egyébként három évvel ezelőtt kezdte a felvidéki neves költőket, írókat, szerzőket bemutató programsorozatát, mely mára hagyománnyá vált.
Szabóné Jozefik Edit sokoldalú, nagy tudású ember, eddig összesen hat könyvet, verseket, novellákat írt. Közvetlenül a második világháború befejezése után született. Édesapja holléte, elhalálozásának körülményei, helyszíne, hamvainak helye máig ismeretlenek 1945. február 17-e óta.
A szerző 18 éve özvegy, fáradtságot nem ismerve naponta alkot, ír, szellemi és fizikai munkát egyaránt végez. Tizenkét és fél éven keresztül polgármesterként vezette Bátorkeszi települést. Az elsők között szervezett 1997-ben a csehszlovákiai kitelepítések 50. évfordulója alkalmából kitelepítési emléknapot Bátorkeszin.
Az Ajándék-pillanatok a hatodik könyve, az első 1995-ben jelent meg, Jel vagyok címmel a verseit gyűjtötte egy kötetbe, melyhez az előszót Csoóri Sándor írta. Ezt követte négy prózakötet, 1997-ben Vajúdás címmel Duba Gyula előszavával, majd 2004-ben a Szívöröm, 2006-ban a Szépség vágya Miklóssy Endre ajánlásával. Közéleti problémákat feszeget a 2010-ben napvilágot látott Miért című kötet, amelyhez Batta György írt előszót, és a folytatása, a 2016-ban megjelent Ajándék-pillanatok, ennek előszavát Duray Miklós írta. Mint fogalmazott: közösségünk legfontosabb kapaszkodójának azt tartja, ha sikerül hiteles embereket választanunk a vezető tisztségekbe, legyen az önkormányzat, civilszervezet vagy politikai, parlamenti képviselet.
