Pénz és becsvágy. Politológusok szerint ez vezérli a kis pártokat, amikor a nagypolitika porondjára lépnek. Bármilyen drága is, meg akarják mutatni a világnak… S ha kijön a lépés – és megkapják a voksok legalább 3 százalékát – szép összeget tehetnek zsebre a közkasszából. A júniusi választásokon 10 olyan párt indul, amelynek még soha, egyetlen közvélemény-kutató sem mért 5 százalék feletti eredményt. A legutóbbin közülük a legjobb, a Szlovák Kommunista Párt 2 százalékot kapott volna, az őt követő Demokratikus Baloldal Pártja 1,8-at, a Pali Búcsúpohara 0,9-et, a Szlovákiai Munkásszövetség 0,8-at. Az SZDKU legutóbbi és korábbi szakadárjainak Robert Nemcsics volt miniszter tömörülésével létrehozott Unió Pártja ugyanúgy fél százalékot szólít meg, mint a Kotleba-féle Mi Szlovákiánk Néppárt, ennél is kevesebbet 0,4 százalékot vonz a Mečiar-szakadárok két pártja, a Mikuš-féle Új Demokrácia és az Urbáni-féle Nemzetek Európájáért Szövetség.
Ezek a kis pártok azonban, főleg az ismert, de eredeti pártjukból kivált politikusok váltig bizonygatják: van esélyük a sikerre. Többen saját közvélemény-kutatást készíttetnek, s annak adataira hivatkozva állítják, közel 5 százalékos a támogatottságuk. És mivel általában ezeket a kutatásokat is bejáratott ügynökségek végzik, a külső szemlélőben csak a kételyek nőnek a közvélemény-kutatások megbízhatóságáról.
Hogy mégis mi motiválja a választási küzdelemre a sikertelenségre ítélt pártokat? Darina Malová politológus az aktualne.sk-nak úgy nyilatkozott: első helyen az állami finanszírozás. Ehhez 3 százalékot kell elérni. Második okuk, hogy már a helyhatósági választásokra készülnek, a parlamentért folyó kampányban lényegében ismertté teszik magukat. A harmadik indok: a pártvezetők becsvágya, hogy fontos közéleti szereplővé váljanak. Grigorij Mesežnikov azt sem zárja ki, van a kínálatban olyan, aki új programmal jelentkezik, de hozzáteszi: ha mégis átlépik a parlamenti küszöböt, áron felül adhatják el magukat az egymással vetélkedő nagy pártok (vagy tömbök) valamelyikének. Mesežnikov szerint a kis párt állami finanszírozásának elérésére mint célra azok hajtanak, amelyekben ismert politikusok a vezetők, hiszen ők az egy-két évtizedes aktív politikusi tevékenységükkel eredeti civil szakmájukból annyira kiestek, hogy nincs hová visszatérniük. Marad a politika, amely annyira erős „drog”, hogy az egykor sikeres pártokból távozottak is minél tovább meg akarnak maradni benne.
Az egyszemélyes Pali párt 11. helye a népszerűségi listán azonban kemény fricska lehet azoknak, akik személyes ismertségükre alapozva törekednek sikerre. Pali Búcsúpohara csak azt bizonyítja: sokszor az ötlet a fontos. Nem számít, ha abszurd. S az sem, ha komoly, erre a Szabadság és Szolidaritás a bizonyíték, amely egy kampányeszközzel jutott el odáig, hogy biztos parlamenti befutónak tekintik – komplex program-alternatíva nélkül is – pusztán nagy ötlete, a virtuális kommunikáció alapján.
Felvidék Ma, gy
