Ódor Lajos, a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke hétfő este tartott előadást a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban. A téma a sokakat érintő 10 évvel ezelőtti világválság volt.
Az est több kérdéssel indult: Hogyan keletkezett a válság? Mit tudott kezdeni ezzel a gazdaságpolitika? Mi változott azóta? A későbbiekben ezekre kaptunk választ az előadótól.
Ódor Lajos a 2008-as helyzet szemléltetésére egy érdekes hasonlattal állt elő, miszerint az egészet úgy lehet elképzelni, mintha egy lavinaveszélyes környéken eldobnánk azt a hógolyót, amely megindítja a káoszt. De pontosan mi is volt a háttér, és milyen történések előzték meg az előbb említett káoszt?
Minden az Egyesült Államok ingatlanpiacáról indult. A nem megfelelően felügyelt pénzügyi rendszer miatt olyan személyek is hitelhez juthattak, akik később nem tudták azt visszafizetni. A politikai megfontolás is nagy szerepet játszott a válság kialakulásában, az akkori elképzelés szerint kedvező lett volna, ha mindenki a saját házában lakhat. Az előnyős kölcsönajánlatokkal élő lakosság később folyamatosan eladósodott. Így megállás nélkül jöttek a csődöt mondott pénzintézetek, bankok és rossz minőségű hitelek.
A minden évben nyereséges Lehman Brothers hirtelen bukása után az ember elkezd érdeklődni. Miért nem látták ezt előre? A 80-as évektől a 2000-es évekig tartó időszakot egyfajta pénzügyi stabilitás jellemezte, nem álltak elő nagymértékű kilengések, közel 30 évig nem kerültünk válság közeli helyzetbe. Ezek a nem várt események úgy értek minket, mint derült égből a villámcsapás- válaszolta Ódor Lajos.
Miért nem észleltük a szakadék mélységét?
Ben Bernanke korábbi amerikai jegybankelnök egy hipotetikus válsághelyzet alapján, a jegybanki szakértőkkel kiszámoltatta az ilyen lehetséges történés következményeit. Akkor például a valószínűsíthető munkanélküliség rátát 7%-ban állapították meg, a valóságban ez 10%-osra nőtt. A Bernanke általi számolásokkor nem számoltak a pánikkal, ezért voltak helytelenek. A pénzügyekben nagyon fontos a másik félbe vetett hit, de akkora a bankokban már senki sem bízott, pont a pánik miatt.
Milyen átmeneti intézkedések történtek a helyzet javítására?
A jegybankok bevezették azt a módszert, miszerint csak akkor adnak kölcsönt, ha az ügyfél tud valamilyen zálogot felmutatni, melyet nem visszatérítés esetén elvehetnek. A záloggal nem rendelkezők egyetlen választása a csőd volt. A költségvetési politikai intézkedések alapján lejjebb vitték az adókat.
Ezután az előadó rátért az akkori európai körülményekre. Elmondása szerint azok az országok tudtak a leghamarabb stabilitást teremteni, melyek a legkevesebb adóssággal kerültek a válságba. Európában a válságra az eurókrízis még rátett egy lapáttal. A jobbról jövő pofon után, Görögországtól kaptunk egyet balról is. A problémát az euró intézményi felépítése jelentette. Az európai övezetnek szüksége lenne egy szerkezeti változásra – mondta az előadó.
Mostanra azonban már kedvezőbb állapotokkal szembesülünk. Ha most becsődöl egy bank, akkor nem az adófizetők pénzéhez kénytelenek nyúlni, hanem van külön, erre szánt tartalékuk, 2-3 mechanizmus próbálja ilyenkor a felmerülő problémákat rendbe hozni. Mára már nem mindenki kaphat jelzáloghitelt, több feltételnek kell ilyenkor az igénylőnek megfelelnie.
Minden jóban van valami rossz, ez a jelenlegi helyzetre is igaz, mivel az értékpapírok ára egyre jobban nő, nem lehet kizárni egy esetleges zuhanást. A globális eladósodás és az öregedési folyamatok is a kihívások közt szerepelnek.
(PMSZ)
