Kantár Csaba tehetséges fiatal költő, író, művész és közéleti ember volt. November 2-án lett volna negyvenéves, de lassan 16 éve nincsen közöttünk. A sors sajnos csak huszonnégy évet szabott rá. Szülőfalujában, Szímőn évek óta megemlékeznek róla.
December 9-én a szímői kultúrházban barátok és rokonok gyülekeztek, hogy megemlékezzenek a fiatalon elhunyt Kantár Csabáról.
Kantár Éva bevezető szavai után egy, a Kantár Csaba életéről szóló összeállítással emlékeztek meg a Levédia Kör és a Csemadok tagjai, valamint volt barátai a színpadon.
A Kantár Éva által összeállított visszaemlékezést Ivolka Valéria, Neszméri Tünde, Illés Anikó, Kantár Máté, Kondé Mónika, Bombicz Ferenc és Koczkás Beáta olvasták fel.
Az út, amely sohasem ér véget (Fotó: Bodó Emília/Felvidék.ma)
Az író életét idézetekkel színesítették, interjúkból, róla megjelent irodalmi értekezésekből, visszaemlékezésekből hangzottak el részletek. Bárány János, az IFI-ben, ahova Csaba is írt, például így szólt:
Tizenkilenc éves szímői srác. Örök lázadó. Álnév mögött lázad. Pedig többen kérték, vegye le az álarcot. Hizsnyai Zoltán a Kalligram szerkesztőségében, akihez verseit vitte. De ő maradt Azbeszt Lap/p/, aki persze ízig-vérig Kantár Csaba.
Ahogy az idézetből kitűnik, nagyon fiatalon kezdett írással foglalkozni, még fiatalabban lett több civil szervezet tagja, 16 évesen a Csemadok és a Magyar Ifjúsági Szövetség, valamint a Csupa humor esztrádcsoportnak lett a tagja. Előtte már néptáncolt, citerázott, pedagógusa ösztönzésére írni kezdett, majd a középiskolában az iskolai újság megálmodója, szerkesztője lett. Gazdag életút ez, akkor is, ha valakinek hosszú élet adatik meg…
A rendezvényen elhangzott Zalaba Zsuzsa visszaemlékezése is, aki az Ifi irodalmi rovatát vezette 1994-ben, s rengeteg levelet kapott a fiataloktól. Javarészt középiskolások küldték el neki első próbálkozásaikat, s nem lehetett nem észrevenni, hogy közülük is egyetlen, aki igencsak különleges szárnyakkal hasít a levegőbe.
Akár a sas repülés közben, olyan szilaj és szigorú a tartása, akár az őzgida, olyan szelíd a tekintete és a szíve. Versei általában hadat üzentek az elkényelmesedett, semmiről sem szóló, rétestésztaként nyúló és tekeredő agyaknak, lámpásként bukkant fel az Art-műhely hasábjain.
A Szímői Rozmaring énekkel emlékezett (Fotó: Bodó Emília/Felvidék.ma)
Kantár Csaba előadóként performansz is volt
Cikkében Zalaba Zsuzsa erre is emlékezett: „Csaba mindig óriási léptekkel óriási kapukat tárt ki és hagyott maga mögött. Óriásként hallatta hangját az előadásain, s amikor lehullott a függöny, mindenki tudta, hogy angyal ő, egy óriásira nőtt angyal csupán. Bevallom, nem is gondoltunk arra, hogy esetleg ámokfutás minden egyes költészeti térjátékunk.”
A visszaemlékezésen a Szímői Rozmaring éneklőcsoport Csaba egyik kedvelt dalával emlékezett meg.
Csaba halála után, 2003. szeptemberében Csémy Éva javaslatára létrejött egy kuratórium, amelynek az volt a célja, hogy Kantár Csaba Ifjúsági Díjat hozzon létre fiatal tehetségek számára. Előbb szímői fiatalokat díjaztak, majd a díjazottak körét kiterjesztették az egész Felvidékre. Ennek is köszönhető, hogy Kantár Csaba emléke tovább él, hiszen minden évben emlékeznek rá tisztelői, olyanok is, akik nem ismerték őt, de a nevével fémjelzett rendezvényre sikerült összefogni a fiatal írókat, két évvel ezelőtt egy antológia is megjelent írásaikból.
Fandl Ferenc adta elő Soóky László darabját (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Kantár Csaba művészete még mindig él, hiszen van, aki emlékezik rá. Írásai megzenésítve is eljutnak a közönséghez, könyvei ott vannak a könyvespolcokon. Világnézete és magyarságtudata, tenni akarása pedig akár példaként is szolgálhat a felvidéki magyarságnak és fiatalságnak.
A megemlékezés után Soóky László A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti című darabját láthatta a közönség Fandl Ferenc előadásában. A történet 1989 augusztusában kezdődik és a következő év tavaszáig követhetjük az eseményeket. A bársonyos forradalom történetét szatirikus formában ismerhetik meg a nézők a darabból.
