A Magyarság Háza Útikalauz magyaroknak című sorozatának áprilisi rendezvényét a költészet napjához és a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjához kívánták kötni – nyilatkozta a Kossuth Rádió és az M1 köztévé reggeli magazinjában Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója.
Gömörre, erre a trianoni határral közigazgatásilag kettéválasztott, de hagyományaiban mégis összetartozó, Gömörországként is emlegetett tájegységre esett a választás. A négynapos fesztivál műsoraihoz olyan szereplőket hívtak, akik változatos programokkal képviselik ezt a nagyon gazdag kultúrát.
A nyitó esten, április 11-én, a költészet napján az EndORFin koncertjét hallhatta a közönség, s nevéhez méltón igazi boldogsághormont kínált a rozsnyói fiatalokból álló együttes énekelt versek megszólaltatásával. Másnap, 12-én az autentikus népzenét játszó Parapács zenekar lépett fel, vendégük Agócs Gergely volt. Az esti közönség pedig Soóky László három monodrámája közül A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti címűt láthatta, míg a másik két tragikomédia: a Papa különböző hangszereken hegedül és az Egy disznótor pontos leírása a Felvidék Fesztivál negyedik napján, vasárnap este kerül színpadra.
Mi a harmadik napon, szombaton látogattunk el a Magyarság Házába, ahol A gömöri géniusz – Tompa Mihály élő gömöri emlékezete című könyvet mutatta be a két szerző: Krausz Tivadar és Görög Mása.
A bemutatóra sajnos nem özönlött a közönség a Duna Palotába, mintegy igazolva a kötet szerzőit, akik fájlalják, hogy Gömör nagy fia a közgondolkodásban, és az irodalmi kánonban is kiesett a „nagy triász”-ból, és olyan lett Petőfi és Arany mellett, mint egy szegény rokon. „Pedig Tompának nem kellene a sarokban ücsörögnie, hiszen olyan kérdéseket vet fel, amelyekre a 21. században sem tudunk válaszolni” – mondta Görög Mása, aki távolléte miatt videón mondta el, hogy budapestiként milyen hatalmas szellemi kaland volt számára Gömör, és azok a beszélgetések, amelyeket Tompáról folytattak ottani költőkkel, pedagógusokkal, néprajzkutatókkal, muzeológusokkal, újságírókkal.
Cservenka Judit felvétele
Krausz Tivadar röviden bemutatta mindazokat, akikkel a Tompáról szóló interjúkat készítették. A teremben ülők és majd az itthoni olvasók számára bizonyára csak Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő és B. Kovács István Magyar Örökség-díjas néprajzkutató, gömörológus neve ismerős, de valamennyiük írásával, gondolataival érdemes megismerkedni, hiszen más-más szempontból fedezik fel a 21. század olvasója számára az 1817-ben Rimaszombatban született és 1868-ban Hanván elhunyt költő, református lelkész, gondolkodó műveit és személyiségét.
Görög Mása elmondta, hogy számára az volt nagy élmény, ahogyan a gömöriek ápolják Tompa kultuszát, legendák, humoros történetek élnek és öröklődnek a hatalmas termetű papköltőről, aki semmiféle hívásnak, csábításnak sem engedett: nem hagyta ott Hanvát.
Mehetett volna teológusnak, professzornak Európába – tette hozzá Krausz Tivadar – de Tompa ragaszkodott Hanvához. A gömöriek pedig hozzá, mert intézményeket, szavalóversenyt neveznek el róla, és számukra Tompa egyenrangú Petőfivel és Arannyal. De így érezte annak idején a két költőtárs is, ezt bizonyítja levelezésük. Természetesen más-más költői világot képviselnek, Tompa Mihályé nem exhibicionista, hanem szolgálattevő, közösséget összetartó. Nyelvében nem erőltette a népiességet, polgári nyelven írt. Tragikus volt az élete, két gyerekét temette el, mégsem pesszimisták a versei, hanem realisták.
Azért látott hozzá e könyv összeállításához – összegezte Krausz Tivadar, mert fájt neki, hogy az Arany-évforduló teljesen elfeledteti Tompát, barátságukat meg sem említik. Reméli, hogy ezzel a kötettel sikerül megismertetniük a magyarországiakat nemcsak Tompával, de a mai gömöri emberekkel is.
Az irodalmi délutánon elhangzottakon töprengve ültünk be a színházterembe, amely szépen megtelt, mire elkezdődött Gömör egy kicsit másképp címmel a nagyidai Ilosvai Selymes Péter Táncegyüttes és a 2017-ben a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutatójában kategóriagyőztes Pósfa zenekar műsora. A táncrendek között a színpad hátterében látható óriásvetítőn idős falusi emberek ízes tájszólással mulatságos eseteket, régi adomákat meséltek, egyikük szlovákul, vagy régi fekete-fehér filmen láthattunk egy-két részletet azoknak a táncoknak az eredetijéből, (köztük is volt szlovák), amelyek mai, professzionális koreográfiával elevenedtek meg a színpadon az Ilosvai együttes fergeteges előadásában. A közönség sem őket, sem a Pósfa zenekart nem akarta leengedni a színpadról, háromszor tapsolták vissza őket. Jó lenne minél gyakrabban találkozni velük élőben is, de legalább a tévében!
