Az SNS olyan törvénymódosító javaslatot dolgozott ki, amelynek következtében kevesebb lehet a magyar helységnévtábla Szlovákiában. A jelenlegi szabályozás sem mondható túl engedékenynek, azon települések például, amelyek híres szlovák személyiségekről kapták a nevüket, nem használhatják annak történelmi, sokszor magyar változatát
Így ahogy Hurbanovo nem lehet Ógyalla, Kolárovo sem lehet Gúta, hiába haladja meg a magyar lakosok aránya a sokszor emlegetett 20 százalékot.
Az utóbb felhozott példa érdekessége az, hogy Kolárovo nem kaphatta Ján Kollárról a nevét, hiába is gondolja ezt első hallásra az ember. A költő ugyanis két „ellel” írta a nevét, a város elnevezése pedig eggyel lett anno bejegyezve. Horváth Árpád polgármester sajnálja, hogy nem használhatják a történelmi megnevezést, szavai szerint a fentiekben említett tévedést valószínűleg az ezzel a feladattal megbízott történész követhette el. „Régebben tartottunk egy népszavazást is annak érdekében, hogy a Gúta újra hivatalos legyen, de a belügyminisztérium asztalán elakadt a dolog“ – fűzte hozzá a város első embere.
Jozef Miroslav Hurbannak sincs semmi köze Ógyallához. A település e megnevezésre 1948-ban tett szert, amikor is a reszlovakizáció jegyében szlovák személyekről nevezték el a magyar helységeket. Margita Zemková polgármester szívesen kitenné Ógyalla magyar nevét is, de mint mondta, ezt a hatályban lévő törvények miatt nem teheti meg.
Azt, hogy hol szabad, és hol nem szabad használni az államnyelvtől eltérő helységneveket, a kisebbségek nyelvének használatáról szóló, 1994-es törvény határozza meg. E szerint ahhoz, hogy egy adott településen hivatalos ügyekben elfogadott legyen a nemzetiségek nyelve, a kisebbség arányának el kell érnie a lakosság 20 százalékát. Az ukáz elrendeli, hogy a százalékarányt a legfrissebb népszámlálási adatok alapján ellenőrizni kell, és szükség esetén módosítandó a helységek névsora is. A szóban forgó törvényhez csatolt névjegyzékben a szlovák történelmi személyekről elnevezett helységek, így például Štúrovo, Hurbanovo és Kolárovo sem szerepelnek. Esetükben a kétnyelvű megnevezést a törvény csak akkor engedélyezi, ha azt az adott város vagy község érvényes népszavazás formájában kéri, az eredményre azonban további szerveknek is rá kell bólintania. Az SNS adatai szerint egyébként körülbelül öt községben 20 százalék fölé kúszott a magyarok aránya, ezzel szemben majd 30-ban már nem érik el a törvényileg megadott szintet. A párt ezért azt szeretné, ha már márciusban a parlament elé kerülne javaslatuk.
A. Nagy László MKP-s politikus úgy véli, szükség van a jogszabály módosítására, de nem éppen úgy kellene azt megvalósítani, ahogy azt Ján Slotáék képzelik. Szavai szerint a 20 százalékos határt 10-re kellene csökkenteni, emellett el kellene fogadni egy abszolút számot is (ez az I. Csehszlovák Köztársaságban használatos volt), amelynek elérése után a kisebbségek használhatnák nyelvüket. „Ennek azonban egyelőre nincs realitása” – fűzte hozzá a politikus, aki megígérte, az MKP mindent meg fog tenni azért, hogy ne szülessen a magyarok számára hátrányos törvény. „Robert Fico többször hangoztatta, hogy nem fognak sérülni a kisebbségek jogai, legutóbb akkor tett erre ígéretet, amikor visszavették őket a Szocialista Internacionáléba” – vélekedett a képviselő, aki szerint ha elfogadják az SNS-es módosítást, akkor nem csak a helységnévtáblák kerülnek le egyes falvak határából, de például az önkormányzati gyűléseken sem lesz használható a kisebbségek nyelve.
Magyarországon az 1993. évi LXXVII törvény szabályozza a kétnyelvű táblák használatát. A törvény kimondja, hogy a helység-, utca- és intézménynevek kiírandóak a kisebbségek nyelvén is, amennyiben a településen működő kisebbségi önkormányzat azt kérvényezi.
Delta
