A TASR hírügynökség 2011. 09. 24-én adta közre Juraj Rizmannak, a Környezetvédelmi Tanács tagjának nyilatkozatát „ A Környezetvédelmi Tanácsot ért MKP-s bírálat megalapozatlan“ címmel.
Ebben Rizman prekoncepciósnak állítja be a Környezetvédelmi Alap támogatásai elosztásának azt az elemzését, amelyet az MKP önkormányzati alelnöke készített, s amelyben az áll, hogy az MKP-s polgármesterek 42 pályázatot adtak be, melyből 4 lett sikeres, míg a Most-Híd polgármesterei által benyújtott 34 pályázatból 22. Szerinte csupán öt kiválasztott járás és csak a vízvezeték-csatornahálózat szektor alapján ítélkezni „keveset mondó és pontatlan”, és elutasítja azt is, hogy a döntés pártos lenne.
Véleményem szerint viszont éppen az említett 5 dél-szlovákiai kerület 16 járásának (tehát nem 5 járás, mint Rizman állítja) értékeléséből levont következtetések a sokatmondóak, mivel az MKP-nak csak ezekben a járásokban vannak polgármesterei, és az MKP esetében a 4 a 42-höz sikerességi arány semmiképpen nem változna, és a Most-Híd sikeres projektjeinek a száma (22) sem csökkenne ebben a régióban.
Megjegyzem, ha az értékelés országos szintű lenne, az MKP-s polgármesterek aránya sokkal rosszabb lenne a mostaninál. És ha az egyes járásokat külön is értékelnénk – pl. a Dunaszerdahelyit, Lévait, Rozsnyóit vagy Nagymihályit – az ítélet még nyilvánvalóbb és még árulkodóbb lehetne. Ezen túl pedig: éppen ez a 16 járás kapta meg a Környezetvédelmi Alap 2011-es támogatásainak több mint egyharmadát. Hogy az ilyen sikerességi-sikertelenségi arány véletlen lenne? Vagy hogy az MKP polgármesterei teljesen hozzá nem értők, a Most-Híd polgármesterei pedig rendkívüli képességekkel bírnak, méghozzá 4:22-höz arányban? És Rizman azt is rosszul tudja, hogy csak a vízvezeték-csatornahálózat programot értékelték. Nem. Valamennyi szektort értékelte az MKP.
Juraj Rizman azt is állítja, hogy a Környezetvédelmi Alap most jobban működik, mint az MKP vezetése idején (tehát 2006-ig). Dicséri a minisztériumot, mely szerinte először nyitotta meg az alap tanácsát az egyetemi világ, az önkormányzatok és civil szervezetek képviselői előtt. Csakhogy ez így volt 2006-ig is, néhány nagyon lényeges különbséggel! Például azzal, hogy a civil szervezetek képviselőjét akkor az Ekofórum (a környezetvédelmi szervezetek szövetsége) delegálta, s annak képviselője részt vett a pályázatok elbírálásában is, nem csupán a Tanács ülésein. Ma Juraj Rizman ül ott, a Greenpeace igazgatója, akit a miniszter személyesen maga választott ki a tisztségre (s tudomásom szerint az Ekofórummal nem is működik együtt a minisztérium).
Az önkormányzatokat annak idején a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetsége által delegált személy képviselte, ma ezen a helyen a Most-Híd kerületi elnöke ül, Berner Lajos, aki ugyan polgármestere is a Most-Híd pártnak az egyik dél-szlovákiai faluban, de biztos, hogy nem a Szövetség jelölte őt a tisztségre.
2006-ig ott ült az alapban a vízügyi társaságok képviselője, a tudományos élet delegáltja és a pénzügyminisztérium embere is. Őket sem párt vagy miniszter nevezte ki! Ott volt a testületben a környezetvédelmi tárca minden szakosztályának a főigazgatója, akik (abban az időben!) a környezetvédelmi szakpolitikai területek kiváló szakemberei voltak azokon a területeken is, amelyekre állami támogatást folyósított a Környezetvédelmi Alap. A Minisztérium hivatalvezetőjét leszámítva egyikük sem volt párt által jelölt ember!!!
Ezzel szemben a Környezetvédelmi Alap jelenlegi héttagú Tanácsában Juraj Rizmanon és a Most-Híd pártfunkcionáriusán kívül ott ül a komáromi Selye János Egyetem rektora, Tóth János (matematikus), akit szintén személyesen a miniszter választott ki a tisztségre, ott van továbbá az Alap igazgatója, annak helyettese és a miniszter média-tanácsadója, természetesen mind a Most-Híd jelöltjei, s csak ketten szakemberek. Kijelenthető-e egy ilyen kicsi, szinte bennfentes csoportról, hogy átláthatóbban és nyitottabban hoz döntéseket, mint egy 15 fős szakember gárda tette 2006-ig, és amely fel tudta mérni, a környezetvédelem szempontjából melyek az elsődleges támogatandó célok.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Környezetvédelmi Alap Tanácsa tagjainak névsorához sem egyszerű hozzájutni, egyetlen helyen olvasható, egy idén áprilisban archivált sajtóhírben az SZK Környezetvédelmi Minisztériumának honlapján.
A pályázatok értékeléséhez: 2006-ig minden pályázatot pontrendszerben értékeltünk, négy csoport szerint, objektív mutatók alapján. Ezek: a megoldás environmentális fontossága, az environmentális infrastruktúra állapota, a régió és a község gazdasági ereje, a pályázat technikai-gazdasági minősége. Ezeket egymástól független szakmai szervezetek bírálták el. Ennek alapján került felállításra a benyújtott pályázatok sorrendje. Nem tudok róla, hogy jelenleg is alkalmaznának hasonlóan objektív értékelési módszereket. Ha használnának, teljes biztonsággal jelentem ki, egészen más sikerességi arányok jöttek volna ki.
A pályázati eredmények? 2006-ig, de 2010-ig is teljesen világos, egyszerű és áttekinthető táblázatban tette közzé azokat a minisztérium a község, járás, a pályázat nevének és az elnyert támogatás összegének a feltüntetésével. Idén, miközben Juraj Rizman dicsőíti az Alap átláthatóságát, nem az elnyert támogatások jegyzékét tették közzé, hanem az egyes döntések jegyzőkönyvét beszkennelt PDF-formátumban. Ha valaki valamilyen áttekinthető kimutatást szeretne a döntésekről, ki kell nyitnia 240 PDF-dokumentumot, ki kell írogatnia belőle az adatokat, és táblázatba kell rendeznie azokat, míg korábban megtette helyette ezt maga az Alap. Mi hát az átláthatóbb, az 1 táblázat vagy a 240 PDF-dokumentum?
Természetesen, saját tapasztalatból tudom, hogy minden támogatásosztáskor maradnak elégedetlenek. A Tanács mostani tagjait sem gyanúsítom vagy becsülöm le, hiszen szinte mindegyiküket ismerem. S azt is megengedem, sőt hinni is akarom, hogy minden pályázat, mely támogatást kapott, jogos volt megkapni azt – ugyanúgy, mint jogos lett volna a további sok száz is, melyre most nem jutott pénz. De miért kell félrevezetni és lenézni a közvéleményt, és védeni a védhetetlent? Egyszerűen az az igazság, hogy a Környezetvédelmi Alap döntései az MKP és a Most-Híd viszonylatában pártosan elfogultak.
És mert Juraj Rizmant személyesen is ismerem, nem tudom elhinni, hogy nem tudja az általam most felsorolt tényeket. Hogy mi állhat mégis kijelentései hátterében? Valóban a tudatlanság lenne, vagy mégis valami egészen más?
Miklós László, az MKP alelnöke, volt környezetvédelmi miniszter
{iarelatednews articleid=”30319,30315,30314,30278″}
