A Szlovákiában kormányzó pártnégyes úgy fél az euró mentőcsomag parlamenti szavazásától, mint a kis elsős a tanulókönyvébe kapott sorozatos ötösöktől, aki számára közeledik az utolsó vizsga, a számadás napja és a leckét még ma sem tudja.
A kormányfő hiába próbál megoldásokat keresni, ha a parlament elnöke az utolsó leheletéig pártja presztízséért küzd. „Két malomban őrölnek”, mondatja velem az egyszerű parasztész. Sok érv az egyik fél tarsolyában sincs már, mégis kénytelenek közös asztalhoz ülni, valamit kitalálni, lehet csak tettetve tárgyalni, mert az idő véges. A vita kettőjük között már nem annyira a mentőcsomagban zörgő eurómilliókról szól, hanem a koalíciós négyes létéről. A téma mára a „lenni, vagy nem lenni” hamleti kérdésre egyszerűsödött.
A máig titokban tartott kompromisszumos javaslatról időközben kiderült, hogy rossz, megvalósíthatatlan. Erre figyelmeztetik IvetaRadičovát és Richard Sulikot határokon innen és túl, akik ismerik a tartalmát. Brüsszel pedig ragaszkodik a Görögországnak nyújtandó második mentőcsomag parlamenti jóváhagyásához, és a csomagba a Szlovákia számára megszabott pénzösszeg befizetéséhez. Ezek a tények, ami nélkül Európa és az euróövezet tovább nem tud létezni. Eddig a második mentőcsomag feltöltésére 17 országból 14 igen szavazat érkezett. A három hiányzó beleegyezés közül a szlovák az, amely talán a legnehezebben van születőben. A vajúdásnak már hónapok óta szem és fültanúi vagyunk. A két szó, az igen és a nem már az országot is két táborra osztotta. Kinek van igaza?
A kérdés kihegyezése és a döntés elodázása sem tesz jót Szlovákia hírnevének. A problémát a tények alapján emberileg kell megközelíteni. Minden szövetségben van szabály, az euróövezetben is, amit nem lehet kijátszani, vagy a szabály alól utólag kivételt kérni. Anno büszkélkedtünk, dicsekedtünk az eurónkkal. Azzal, hogy Szlovákia már az euróövezet tagja, hogy lám mi teljesítettük a belépéshez szükséges feltételeket és a „család” befogadott. Most Szlovákiától családtaghoz méltó viselkedést vár el Európa. Nem arra kíváncsi, milyen kifogást és érvet tudunk felsorolni, amiért a bajbajutott „testvéren” nem akarunk segíteni, hanem a megértést és a tetteket várja tőlünk. Ha egy családban gondolkodunk, csak akkor tudjuk a felmerült vitás kérdést empatikusan megközelíteni. Minden más gondolkodás erkölcstelen megoldások felé sodor, és a „család” árulásához, széthullásához vezethet. Már pedig nincs az a pénz, ami több egy szerető, egybetartó családnál. Lehetnek kifogásaink, panaszunk, vitánk a túlköltekező „családtaggal” kapcsolatban, de a közös „vagyonunkhoz” ragaszkodnunk kell, nem hagyhatjuk, hogy mások olcsón megszerezzék, közprédává váljon. Erről szól a családi becsület, vagy Szlovákia esetében az euróövezeti becsület.
Bölcselet és nem indulat kell a megoldáshoz. Ha ez a jelenlegi koalícióspartnerekben nincs meg, akkor nincs helyük Szlovákia kormányrúdjánál.
Felvidek.ma, Dunajszky Géza
