Érdekes közvélemény-kutatás készült a Visegrádi Alap megrendelésére. A pozsonyi Közügyek Intézete közreműködésével készített felmérés a visegrádi államok polgárainak saját, illetve a többi visegrádi ország történelmével kapcsolatos attitűdjére irányult. Meglepő módon a magyarok a harmadikok – vagy ha úgy tetszik: utolsó előttiek – az említett országok közül a saját történelmükre való büszkeséget illetően.
Kevésbé meglepő módon a szlovákok követnek bennünket: ők a legkevésbé büszkék történelmükre. Azon belül is Jozef Tisot szégyellik leginkább, míg a magyarok Kádár Jánost, illetve szintén a negyvenes évek vezetőit tekintik szégyenfoltnak. A felmérés szerint a szlovákok büszkesége a kommunista Dubček, miközben a cseheké Havel, a lengyeleké pedig Walesa. A magyarok inkább régebbi korokból választják hőseiket: hadvezérek, királyok vagy éppen politikán kívüli személyiségek szerepelnek e listán, Széchenyi Istvánra, Kossuth Lajosra ill. Corvin Mátyásra a legbüszkébbek.
A felmérésből kiderül az is, hogy a visegrádi országok polgárai csak nagyon gyér ismeretekkel rendelkeznek a többi állam történelméről. Olykor sajátjukról is. A (megkérdezett) lengyelek nagy része például Bem apót következetesen magyar történelmi hősnek s nem lengyelnek gondolja, miközben 90 százalékuk egyetlen híres magyart sem tudott megnevezni.
Híres szlovákot még ennél is kevesebben ismernek, 94 százalékuk tette szét karjait e kérdésre…
A csehek és szlovákok természetes módon viszont ismerik egymás történelmét és többségük sajnálja is, hogy a közös állam szétesett.
Felvidék.ma