Varga László népművelő, történelemtanárral a Katedra lap közölt riportot. A Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának s nagymegyeri alapszerveztenek az elnöke, a nagymegyeri falumúzeum gondoka vall életéről, munkásságáról.
Varga László 1948. június 12-én született, mely dátum igencsak ismerős a szlovákiai magyarok történetében, ugyanis rá egy napra június 13-án Pozsonyban a legfelsőbb szlovák politikai körökben felvetették a lehetőségét annak, hogy egy magyar kulturális szövetség létrejöhessen, és magyar nyelvű lapok jelenhessenek meg Csehszlovákiában. Olyan társadalmi mozgásokba született bele, amelyek meghatározták egész életútját. Tizennyolc éves korában lett szülőfalujában Tósnyárasdon a helyi CSEMADOK szervezet tagja, majd két évre rá annak elnöke. Négy évig a Dunaszerdahelyi Területi Választmány titkára volt, majd mostani elnöke. A galántai gimnáziumban eltöltött évei során számos tanár gyakorolt rá hatást, szívesen említi egykori tanárait: Mórocz Károlyra, aki a néprajzot, Pukkai Lászlóra, aki a történelmet szeretette meg vele, és a többi tanárára is. A középiskolai tanulmányok után, egy évet tanított Jókán, mint alapiskolai helyettesítő tanár, s aktívan kapcsolódott be minden tanításon kívüli munkába, illetve a sportéletbe is. A következő tanévben immár egy sikeres felvételit követően lett a Comenius Egyetem Bölcsészeti karának hallgatója Pozsonyban, ahol történelem neveléstudományi szakot tanult.
A tanári oklevél megszerzése után tanulmányait befejezve feleségül vette egykori gimnáziumi iskolatársát Lancz Etelkát, aki szlovák – magyar szakon végzett Nyitrán. Az egyéves kötelező katonai szolgálat után Szuh Kálmán a nagymegyeri gimnázium igazgatója jóvoltából, tanári állást és szolgálati lakást kaptak Nagymegyeren. Azonban nem sokáig maradtak ezen a számára ideális helyen, mivel az évek során három gyermekük született, s a gyermekgondozási szabadság után feleségének felkínált munkalehetőségek nem mindig Megyeren voltak.
Pályafutását mégis a csilizközi Füzespusztán kezdte, ami akkoriban a Nagymegyeri Járáshoz tartozott. A pedagógusi tevékenységek összefonódtak az iskolán kívüli aktivitással, mely azt eredményezte, hogy nagyobb lelkesedéssel vállalt szerepet a kulturális életben, s a Csemadok életében, mely az iskoláknak biztosított egyfajta köteléket, mely manapság a legtöbb helyen megszakadt.
Különböző kulturális tevékenységeket hangolt össze, mely közösségformáló ereje még ma is él, s például szolgálnak a Dél- Szlovákiai magyar településeken található tájházak és falumúzeumok, melyek közül a megyerit lássa el gondnoki feladataival. Nagymegyeri tevékenységeit a városi önkormányzatban valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében mutatta meg. Számos emlékművet avattak a városban a magyarság együvé tartozásának szimbóluma értelmében, s a hagyományok őrzését is vállalta a városi krónika vezetésével, melyet 1996 óta ír.
Helytörténetírással a kilencvenes évek óta foglalkozik, s gyakorta látogatta, mind Magyarország, mind a régió levéltárait, rádöbbenve arra, hogy a városnak még fel nem tárt történelmi múltja van. Munkáját segítette Tánczos Tibor, aki már régebben is kutatta a város történetét, de segítségére voltak a Csemadok vezetőségi tagok is. Ezen munkássága alapján született meg a Város a hadak útján című önálló kötete 2001-ben. A kötet további tizenhat része az első és második világháború megyeri áldozatairól, a deportálásról, a lakosságot sújtó embertelenségről szól.
Sokoldalú munkásságáért megkapta az Dunaszerdahelyi Területi Választmány díszoklevelét, majd a Komáromi Zsidó Hitközség kitüntetését, s a számára legkedvesebb, hogy számos Izraelben élő nagymegyeri zsidó család küldött neki köszönőlevelet. Pedagógusi pályáját harmincnégy évig végezte, míg 2010-ben nyugdíjba vonult. Ma is büszkén emlékszik munkásságára, s köszönettel illeti feleségét, kinek támogatása és kitartó ereje adott rengeteg kitartást az önként vállalt társadalmi munkájának végzésében.
A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete február elején tartotta az évzáró taggyűlését, melyen Varga László úgy fogalmazott, hogy az ezredforduló körüli években megváltoztak a körülmények, a családok nehéz anyagi helyzetben élnek, a magyarságtudat megtartása háttérbe szorult a napi gondok mögött. Elmondta, hogy a Csemadok feladata ezen változtatni, méghozzá a kultúra megtartó erejével. Kiemelte a szervezet sikeres közös rendezvényeit a várossal, a civil szervezetekkel, sőt Tápiógyörgye önkormányzatával is. Örömteli fejlemény az ifjúsági rendezvények megugró aránya: a 2010-es néggyel szemben 2011-ben már kilenc ilyen jellegű eseményben működött közre a Csemadok. Mindez azt mutatja, hogy az ifjúság igényli a kulturális életet, így van mire alapozni. – idézte az elnököt a Nagymegyeri Hírmondó.
Fotó:Katedra és Virágh Mária
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”32554″}
