Megalakult. Vagy maradjunk inkább annyiban, hogy a politikusok megkötötték. Mert ez így még nem teljes: az maradt hátra – s ez a lényeg –, hogy a politikusok velünk, választópolgárokkal is szövetkezzenek. Értsd: azt tegyék, ami a szlovákiai magyarság érdekében áll, ami minket szolgál. Mert az a szétzilált többpártiféleség egyáltalán nem a mi érdekünk volt.
Van ebben némi szkepszis. Nem véletlenül. Megéltünk már ugyanis egyet, s mást. Annyi okostojás között hogyan állapítsa meg az ember, melyik a záp? Pláne úgy hámozatlanul, hiszen a felszínen (a héján) mindig mondtak mézesmázosan valami szépet, fülbemászót, csakhogy a választópolgár nem politikai elemző, hogy minden rafinált trükkön átlásson. Az csak a kedvét szegi.
Nézetkülönbségek persze mindig voltak, s lesznek is, viszont a magot az ocsútól akkor is meg kell különböztetni.
Vannak ugyanis fontos dolgok, s vannak, amelyek nem annyira lényegesek. Az talán csak elvárható a politikusoktól, hogy azt meg tudják állapítani.
Mi volna az a nagyon fontos? Úgy általánosságban fogalmazva kisebbségi jogaink következetes betartása. Üres szólamként hangzik? Pedig gyakran azt a lehetőséget sem használjuk ki, ami van. Azért úgy vélem,
előbb a létező jogok használatával kell foglalkozni, csak azután a jogok bővítésével. Hogy tehát képesek legyünk azzal élni, ami már van. Ilyen például a magyar gyerekek magyar iskoláztatása.
Ez olyan tényező, amit nem az állambácsival kell elintézni, hanem önmagunkkal. Meggyőzni – többek között – a Marit és a Janit, hogy csemetéjüket nemzetiségi iskolába adják, meggyőzni arról, hogy igazán csak akkor tud érvényesülni a gyerek, ha anyanyelvén művelődik (ami egyéb nyelvek elsajátítását egyáltalán nem zárja ki, nem is hátráltatja). Ne feledjük, hogy csak így ismerkednek meg kellően gyermekeink saját kultúránkkal, saját hagyományainkkal, saját történelmünkkel: gyökereinkkel, amelyek nélkül nem létezhetünk. Ez alapvető kulcsa a vészjósló fogyásunk megállításának, mi több: visszafordításának is.
Az élet természetesen másból is áll, van gazdasági, jogi, infrastrukturális meg egy csomó egyéb gond, amivel foglalkozni kell – de mindez csak akkor ér valamit, ha lesz mindennek élő haszonélvezője. Tehát ha megmaradunk. Ennek kell alávetni mindent. A politikusok személyes ambícióit is.