Még nem nyílnak a völgyben a határátkelőhelyek, még hódara takarja a szomszéd tetőt, de előbb-utóbb betör egy melegfront és kitör a tavasz.
Apropó meleg. Azt mondják, enyhe volt a tél, nos, igen évek óta langyos és lagymatag a rosszkedvünk tele, ezért is élnek túl mindent a bogarak. Meghúzódnak a repedésekben, visszavonulót színlelnek, de az első adandó alkalommal kibújnak a napfényre, hogy folytassák kártékony tevékenységüket.
Mit tesz ilyenkor a felvidéki magyar gazda? Évek óta bárgyún nézi, ahogy minden gyümölcsébe beleférkőznek a férgek, ahogy a rovarok tönkreteszik az életét.
Ezekben a hetekben idő előtt bújtak elő a kártevők, talán éppen azért, mert érzékelték, hogy olyan munkálatokba kezdtek a gazdák, amelyek célja, hogy közösen rendet tegyenek a kertünkben, és ez bizony a kártevők életterének minimalizálásával jár.
Ami érdekes, hogy a magyar gazdák ellenében, szlovák laboratóriumokban kezdték újraéleszteni és erősíteni ezeket a kártevőket.
Napi szinten adnak nekik lehetőséget a kártékony rágcsálásra, azzal a (titkolt?) céllal, hogy gátat vessenek a magyar gazdák bimbódzó, közös munkájának. Valószínűleg nem szeretnék, ha a mi kertünk zöldebb lenne…
Ne higgyünk hát a ravasz rovaroknak, ők csak eljátsszák a döglött bogár szerepét, abban a pillanatban, amikor elérkezettnek látják az időt, támadásba lendülnek, mert lételemük a károkozás. Mi tehát a teendő? Időben felismerni ezeket a kártékony folyamatokat és bármennyire is szeretnénk, hogy biokertünk legyen, itt bizony szükséges a kíméletlen vegyszeres féregirtás!
Munkára fel hát, kedves magyar gazdák, mert a kertünk a tét!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
