Rejtőzködő férfi a Szemlében. Az Irodalmi Szemle márciusi számában kivétel nélkül női szerzők közölnek.
A borítólap főszerkesztői jegyzete azt állítja, mégsem női vagy gender témájú lapszámot tart a kezében az olvasó, hanem pusztán egy női szerzők szövegeiből építkező számot: „Abban bízunk, majd az olvasó megállapítja, ez most akkor női irodalom-e, vagy csak egy lapszám, amelyet nők írtak.” Ehhez a nyitottsághoz társul még egy elegáns provokáció: A nőuralom ugyanis nem teljes, valahol megbújik a lapban egy női álnéven publikáló férfi szerző. Az már csak a hab a tortán, hogy aki felismerni a téglát, a beépített, rejtőzködő férfi-szöveget, vagy netán annak szerzőjét is, nyereményben részesül. (A szerkesztőségben április 31-ig várják a tippeket.)
Ami a szépirodalmi blokkot illeti, a sok különböző (női) szöveg több ponton is érintkezik. Leginkább talán a találkozásén – a hétköznapitól a harmadik típusúval bezárólag. Egy hétköznapinak induló, de titokkal záruló találkozással indít Tóth Krisztina: Üzenet c. verse, majd Rapai Ágnes két versében már inkább az életút kérdésein töpreng a lírai én. Polgár Anikó fordításában olvashatjuk Mirkka Rekola néhány mediterráneumi élményből építkező versét. „A hangod a híd.” – áll az Innen hívlak, a Tiberis partjáról… kezdetűben, és valóban: az antikvitás töredékes nyomaira, az eltűnt idő vásznára vetülnek a jelen eseményei.
A versblokk Juhász Katalin két versével zárul.
A szám igazi kuriózuma a magyar kontextusban kevéssé ismert kortárs orosz író, Nyina Szadur két novellája Gyürky Katalin fordításában. Ezt a szerzőről szóló portré követi az orosz drámairodalom specialistája, Nadežda Lindovská tollából. Nyina Szadur álomszerű prózája mintha Uršuľa Kovalyk két novellájában folytatódna – képekben gazdag nyelviségük, az irracionálissal való találkozás, köti össze őket (fordította: Vályi Horváth Erika).
A nő férfival való találkozására terelődik a hangsúly Bárczi Zsófia Elvira c. ironikus novellájának, valamint Csobánka Zsuzsa Adventjének esetében, mely a gyakori nézőpontváltásokból építkezik. Szintén az irónia dominál Bencsik Orsolya és N. Tóth Anikó novelláiban. Magowa novellájának főszereplője műfordító – de nem csak a nyelvben, a térben is bolyong: kutyájával, Ponttal ugyanis egy idegen bolygóról jöttek. Peredy Márta műfajok közt egyensúlyoz: most közölt néhány írása egyszerre olvasható rövidpózaként és prózaversként.
Bolemant Lilla Berde Mária: A szent szégyen c. regényéről közöl tanulmányt, Polgár Anikó pedig Sofi Oksanen Sztálin tehenei és Baby Jane c. regényeit vizsgálja. Petres Csizmadia Gabriella tanulmányában az önéletleírás műfaját vizsgálja narratív, rituális és pszichológiai szempontból, a női önvallomás jelenségére összpontosítva.
Nagy Csilla írása pedig Németh Zoltán a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 c. antológiáról szóló, a Szemle 2012. októberi számában megjelent kritikájára reagál. L. Varga Péter januári számban publikált írásával együtt talán helytálló immár antológiavitáról beszélnünk.
A szám képzőművészeti anyaga is erős: Németh Ilona térinstallációi és public art-os munkáinak fotói kísérik. N. Tóth Anikó interjújából pedig sok mindent megtudhatunk Németh Ilona újabb munkáiról. Végezetül Mayer Kitti a Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról közöl recenziót. (szp)
Felvidék.ma
