Tavaly szeptemberben a képviselők elfogadtak egy határozatot, melynek értelmében a beneši dekrétumok által érintett vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ez érvényes az összes olyan vagyoni konfiskációra, melynek során a kommunisták a dekrétumokra hivatkoztak.
Pártfogásba vették az egykori néppártost
A példa erre Vojtech Hudec sorsa, aki a Hlinka-féle néppárt tagja és a Rodobrana nevű, a Hlinka-gárda előfutárának tekinthető félkatonai szervezet egyik alapító tagja volt.
Hudec a háború után elvesztette a Pozsony belvárosában található lakását. Az állam 1949 áprilisában a 108-as számú, az ellenséges vagyon konfiskálásáról szóló dekrétum alapján vette el tőle. Hudec 1959-ben halt meg. Családja azt álllítja, hogy a politikai üldöztetés következtében történt a vagyonvesztés. Ennek bizonyítéka az állami megbízhatóságról szóló elismervény volt, melyet 1946 szeptemberében kapott kézhez. Ebben az időben bizonyosodott be, hogy nem volt kollaboráns, a történészek ugyanakkor egyetértenek abban, hogy az ilyesfajta elismervényeket ismeretség útján is be lehetett szerezni. A Pozsonyi Járásbíróságnak nem voltak kétségei 2005 novemberében. Azért, hogy Hudec családjának visszaadja a vagyonát, mérlegelte a Matica slovenská történészének és az ellentmondásos, Eltagadott igazságok Szlovákiáról (Zamlčaná pravda o Slovensku) c. könyv társszerzőjének szakvéleményét is.
Az ügyészség ellene volt
A Legfelsőbb Bíróságra az ügy a legfelsőbb ügyésznek köszönhetően jutott el, aki rendkívüli fellebbezéssel próbálta meg az eredeti ítéletet semmissé tenni. Azzal érvelt, hogy Hudecre mint a a Hlinka-féle néppárt és a Rodobrana egykori aktív tagjára érvényes az ötös számú dekrétum is, amely mindkét szervezet tagjait nem megbízhatónak minősíti. Éppen ezért jogosan vesztette el Hudec a vagyonát.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor 2007 októberében úgy döntött, hogy az ügyész téved és így Hudec örököseinek visszaadta a házat. Azzal érvel, hogy az ötös számú dekrétum hatálya nem terjed ki azokra a személyekre, akik a 108-as számú dekrétum alapján vesztették el vagyonukat. A döntéshozatalkor figyelembe vették a megbízhatóságról szóló elismervényt, továbbá azt, hogy Hudec 1939-ben kilépett a Hlinka-féle néppártból.
Katarína Zavacká, a Szlovák Tudományos Akadémia Állam- és Jogintézetének munkatársa ezzel az érveléssel nem ért egyet. „Ez a két dekrétum összefügg egymással, tartalmuk egymásra épült” – mondta.
Csehországban világos a helyzet
Kateřina Šimáčková alkotmánybíró a Masaryk Egyetemről azt állítja, hogy Csehországban is vannak tapasztalatok az olyan döntésekkel, amikor volt tulajdonosok kapták vissza egykori vagyonukat. Elsősorban zsidóvagyonokról volt szó, melyeket legelőször a német megszállók vettek el, majd a kommunisták konfiskálták. A bíróságok helyreállították azt a helyzetet, amikor a dekrétumokkal ellentétesen történt a konfiskálás. Az ilyen esetben Šimáčková szerint nincs szó semmilyen törésről, hanem a dekrétumok által meghatározott procedúra betartásáról. Arra a kérdésre, hogy vajon Hudectől is jogtalanul vették-e el a vagyonát, Šimáčková nem válaszolt, mivel nem ismeri a múltját.
A sajtót védte a szabadság elől
Habár a harmincas években Hudec nem volt túlságosan aktív politikailag, de 1938 októberétől mint a Szlovákiában megjelenő valamennyi újság sajtómegbízottjaként dolgozott. „Abban az időben az újságokat fokozatosan likvidálták” – mondja Zavacká. Hudec, sajtómegbízottként azt a feladatot kapta, hogy az újságokba ne jusson el semmilyen demokratikus vélemény és hogy semmiféle demokratikus sajtó megjelenésére ne legyen lehetőség. „Tehát ő egy olyan személy, aki hozzájárult a demokrácia felszámolásához Szlovákiában, mert ahhoz hozzátarozik a vélemény és a sajtó szabadsága is” – teszi hozzá Zavacká.
Kulcs a tizenharmadik szobához
A Legfelsőbb Bíróság döntése nem jelenti azt, hogy a Hlinka-féle néppárt vagy a Rodobrana más egykori tagjának a bíróság visszaadja konfiskált vagyonát. „Mindenképpen érvelni fognak ezzel az ítélettel” – mondja Jozef Vozár, a Szlovák Tudományos Akadémia Állam és Jogintézetének igazgatóhelyettese, aki úgy gondolja, hogy ezzel feleslegesen nyitották ki a tizenharmadik szobát.
Hudec részt vett a félkatonai Rodobrana alapításában
Hudec karrierje a Hlinka-féle néppártban 1921-ben kezdődött. Tuka közeli munkatársa lett, aki két évvel később megbízta őt az egyenruhás, félkatonai szervezet, a Rodobrana megszervezésével, amely eredetileg a párt nyilvános gyűlésein volt hivatva fenntartani a rendet. Ugyanakkor egy esetleges fasiszta hatalomátvétel tartalékaként is szolgált. Tagjai, akik száma a legnagyobb virágzása idején elérte a 60 ezret, Mussolini feketeingeseinek mintájára öltözködtek. 1938-ban aztán a szervezetet felváltotta a Hlinka-gárda.
Jogi képviselő és biztos
Hudec a főiskola befejezése után is aktívan bekapcsolódott a párt életébe. A jogászi végzettség megszerzése után a Szlovák Életrajzi Lexikon szerint a Hlinka-féle párt jogi képviselője lett. A 30-as években pedig az agrárpártban tevékenykedett, és főleg annak félkatonai szervezetében.
Közvetlenül a háború előtt még politikailag aktív volt. 1938-ban sajtóbiztos lett és a cenzúráért felelt.
Segített az ismeretség?
Hudec, ismert múltja ellenére, 1946-ban elismervényt kapott mint államilag megbízható egyén, amelynek következtében nem bélyegezték meg mint árulót és kollaboránst. A történészek azt mondják, hogy sokat nyomhattak a latban a különféle ismeretségek.
Milan Zemko, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetéből azt állítja, hogy a volt néppártosoknak, akik nem tartoztak az első vonalba, a demokraták segítettek. Valószínűleg Hudec esetében is oda tudtak hatni. Az 1948-as februári kommunista hatalomátvétel után állítólag már másként értékelték a helyzetet. „Az 1946-ból származó papírok már nem kellett, hogy továbbra is érvényesek legyenek” – magyarázza Zemko azt, hogy vajon miért veszthette el Hudec, az elismervény ellenére is, a vagyonát.
A bíróság az üldöztetést látta
A bíróság azt mondta, hogy Hudec esetében politikai üldöztetésről volt szó. A Matica slovenská történészének, Anna Magdolenovának a véleményére is támaszkodott, aki azt állítja, hogy Hudec 1939-ben kilépett a Hlinka-féle pártból.
Elismerte, hogy Hudec diákként már aktívan tevékenykedett, de a fasizmust állítólag mindig is elítélte. A Rodobrana, véleménye szerint, a programjában számolt ugyan a fasizmussal, de csak „az egészséges nacionalizmus keretein belül”. Ítéletében azzal is védte őt a bíróság, hogy ügyvédként az üldözött zsidók pereiben vett részt, és a felkelés tagjait bújtatta.
A történész érvei végül segítettek abban, hogy a bíróság visszaadja Hudec örököseinek a Pozsony centrumában található belvárosi házat.
Csehországban már találkoztak a Hudecéhez hasonló esettel
1999-ben a cseh Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy ha valaki elismervényt kap mint államilag megbízható egyén, és ha később mégis konfiskálták a vagyonát, akkor ez törvényellenesen történt. Így indokolta meg a bíróság a Marie Věcková esetében hozott döntését, akinek apja 1947-ben kapta meg a megbízhatóságra vonatkozó elismervényt, majd egy évvel később elvesztette a családi farmot. Az elismervényt annak ellenére megkapta, hogy az NSDAP tagja volt, bár a protektorátus létrejötte előtt kilépett belőle.
Mik azok a dekrétumok?
A helyes megnevezés a köztársaság elnökének dekrétumai, melyeket a II. világháború alatt adtak ki az illegalitásban, továbbá a háború befejezése utáni első hónapokban a Csehszlovák Köztársaságban. A törvényeket helyettesítették, 1946 júniusáig, amíg össze nem ült a parlament. Összesen 143 dekrétumot adtak ki, melyek a németeket, a magyarokat, az árulókat és a kollaboránsokat érintették. Az ellenséggel való, háború alatti együttműködést büntették, kimondták továbbá a vagyoni konfiskációt, valamint a német és a magyar lakosság állampolgárságának elvesztését.
108-as számú dekrétum
Az ellenséges vagyon konfiskálását szabályozza, a magyar és a német nemzetiségű személyekre vonatkozik. Kivételt csak azok kaptak, akik bizonyítani tudták, hogy hűek maradtak a Csehszlovák Köztársasághoz, soha nem ártottak a cseh és a szlovák nemzetnek és vagy aktívan harcoltak e két nemzet szabadságáért vagy pedig üldöztetést szenvedtek a náci és a fasiszta terror alatt. Továbbá azokat a személyeket érinti, akik a Csehszlovák Köztársaság szuverenitása, egysége, demokratikus-köztársasági berendezkedése vagy pedig biztonsága ellen léptek fel, de ugyanúgy vagyonvesztéssel sújtották azokat is, akik ilyen jellegű cselekedetekre másokat ösztönöztek vagy pedig bármilyen módon tudatosan támogatták a magyar és a német megszállókat.
5-ös számú dekrétum
Némely vagyonjogi eljárás érvénytelenségét szabályozza az elnyomatás időszakából, meghatározza
továbbá azon személyek körét, akiket államilag nem megbízhatónak lehet nyilvánítani – példának pedig a Rodobrana, a Hlinka-gárda és a Hlinka-féle néppárt egykori tagjait jelöli meg.
Veronika Šutková, SME, Felvidék Ma
Kapcsolódó cikk: