A címben szereplő mondatot a számtalan érintett közül minden bizonnyal sokan örömmel, mások fanyalogva olvassák, mondják. Ahogy Petőfi is írta: „Itt van ősz, itt van újra…“ Ez pedig visszavonhatatlanul jelzi, hogy iskoláinkban és óvodáinkban folytatódik a két hónappal ezelőtt felfüggesztett oktató-nevelő tevékenység.
És ha már továbbviszik a fáklyát napszámosaink, joggal merül fel a kérdés: vajon mit várhatunk, mit várhatnak az új tanévtől? Június végén még azon elmélkedtünk, hogy az oktatási minisztérium tevékenysége, sajnos, nem sok jóra enged következtetni, azóta még inkább körvonalazódott, milyen formában szeretnék átszabni a közoktatás kereteit. Egyre jobban látszik, hogy forráshiány miatt a jelenleginél is takarékosabb üzemmódra próbál átállni a tárca vezetése. Mindez rövidtávon a sokat emlegetett osztályösszevonásokhoz, iskolabezárásokhoz vezethet, amennyiben az illetékes helyi döntéshozók engednek a nyomásnak.
Sajnálatos, hogy a központi hatalom megfeledkezik arról, az oktatásnak nem csupán költséghatékonynak, hanem – és mindenekelőtt – magas színvonalúnak kellene lennie. Egyesek ezért úgy vélik, hogy ha kevesebb iskolánk lesz, azokat lényegesen egyszerűbben lehet majd jól felszerelni, ám ildomos lenne, ha végre ők is megértenék, hogy az osztály legfontosabb „berendezése“ nem más, mint maga a pedagógus.
Éppen ezért törleszteni kellene már végre a régi adósságot tanítóinkkal szemben, mert bármennyire is szem elől tévesztjük a lényeget: a nemzet és az ország jövője mindenkor az iskolák falai közt formálódott, és nem lesz ez másképp a jövőben sem. Illene már végre a társadalmi ranglétrán a megfelelő szintre helyezni őket, mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásban. Ha ez megtörténik, még inkább joggal várhatjuk el tőlük, hogy hasznos tudást közvetítsenek, hogy elsősorban tanulni tanítsák meg gyermekeinket, ami által képesek lesznek alkalmazkodni a mindennapok kihívásaihoz.
Ezzel szemben az oktatási rendszerben ma szemmel láthatóan fejetlenség, zűrzavar uralkodik. Rossznyelvek szerint az is elképzelhető, hogy pár héten belül új miniszter nevét leszünk kénytelenek megtanulni. Csak remélni lehet, hogy ez az összevisszaság nem ragad át az iskolapolgárokra. Csak hinni tudunk benne, hogy a menet közben módosított játékszabályok nem okoznak jelentősebb fennakadást.
Forró nyarat tudhatunk magunk mögött. Bízom benne, hogy a nyári szabadságát minden tanító és minden tanuló megálmodott tervei szerint tudta eltölteni, pihenésre, feltöltődésre fordította, vagy éppen önképzésre, önfejlesztésre. Remélem, mindenki rendben, egészségesen tér vissza alma materébe, vagy kezd éppen egy új iskolát. A legfontosabb ugyanis minden körülmények között az, hogy az iskola továbbra is központi szerepet töltsön be minden település életében, ahol a gyermekeink fejlődése az elsődleges szempont.
Amennyiben így lesz, nyugodtan fogalmazhatjuk meg kívánságként: megbecsült pedagógusok, elégedett szülők és jókedvű gyerekek sikeres együttműködése jellemezze a küszöbön álló tanévet!
A. Szabó László
A szerző az MKP oktatási és kulturális alelnöke
Felvidék.ma
