A május elejei XXIV. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúrával kapcsolatban Debreczeni Istvánt, a Csorvás Város Fúvószenekara és Majorette csoport karmesterét kérdeztem a nagy múltra visszatekintő tűzoltózenekarok jelenlegi helyzetéről.
„Kezdetben a tűzoltózenekaroknak nem voltak minőségi hangszereik, s a tűzoltóságnak sem volt elegendő forrása a jobb instrumentumok beszerzésére. A hőskorban a rézfúvósok az ütősökkel (nagydob, cintányér, pergődob) kiegészülve adták a zenekar „derékhadát”. Ahogy bővült az együttes mintegy 25-30 főre, úgy kialakult a standard fúvószenekari felállás.
A repertoár is igencsak megváltozott az idők folyamán. Kezdetben kisebb indulókat játszottak, s a műsorkészlet később bővült. A Klapka induló, a Hunyadi induló, a Fehérvári induló, a IV. Honvéd-kerület indulója, a Toldi induló mindmáig népszerű.
A zenekaroknak napjainkban nagyon sok segítséget adnak az alapfokú művészeti iskolák. A professzionális hangszertanítással a repertoár – a már említett tradicionális számok – a legmodernebb darabokkal is bővül. A klasszikusok közül igen népszerű Rossini Tell Vilmos című operájának a nyitánya, vagy a Monti csárdás. A könnyűzenei feldolgozások is szép lassan polgárjogot nyertek, itt említhetem, Máté Péter Zene nélkül mit érek én? című, immár klasszikusnak számító slágerét.
Az ország legkülönbözőbb részeire történő meghívásokkal a látványos elemek is bevonultak a zenekarok életébe. Ide sorolhatjuk a mazsorettcsoportok megjelenését. Ezek a csinos női együttesek külföldön már korábban is igen népszerűek voltak, s nélkülük egy népünnepély elképzelhetetlen volt. Hozzánk a kultusz az 1990-es években érkezett, s egymás után alakultak a csoportok. Ezeken belül kétféle stílusirányzat alakult ki, az egyikben élő fúvószenekari kísérettel adnak elő számokat, a másik, a sportosabb változat viszont a versenyt helyezi előtérbe: a hölgycsapatok gépzenére mutatják be tudásukat. Mi az elsőben vagyunk érdekeltek, hiszen a csorvási együttes 1992-ben alakult meg, s a mazsorettcsoporttal egy együttest alkot. Az ezredfordulón a gyulai tűzoltófesztiválon is gyakran vettünk részt, s tudásunkat számos díjjal jutalmazták.
Fontosnak tartom a kapcsolatok bővítését. Számos más zenekarral baráti viszonyt tartunk fenn, ide sorolható a Pomázi Ifjúsági Fúvószenekar és a Letenyei Fúvószenekar. A határok is idővel kitágultak, együttesünk például többször lépett fel az erdélyi Besztercén, az ottani hivatásos katonazenekarral testvérzenekari kapcsolatot alakítottunk ki.”
(Dr. Csermák Zoltán)