Az elmúlt évtizedekben mintha ezek a megemlékezések vesztettek volna súlyukból, fontosságukból. Már-már családias légkörben tartják a megemlékezéseket.
Október 6-án Magyarországon és a környező országokban, ahol magyar közösség él, számos megemlékezést tartottak az 1849-ben Aradon kivégzett vértanúk és gróf Batthyány Lajos miniszterelnök emlékére. Ezeken a megemlékezéseken nem kizárólag a vértanúkra, és persze a szabadságharcban részt vevők mindegyikére, hanem az általuk képviselt közös eszmékre is emlékeztek. Többek között a szabad, független és polgári Magyarország, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség, a népképviseleti törvényhozás és az politikai szabadságjogok eszméjére.
Az elmúlt évtizedekben viszont, mintha ezek a megemlékezések vesztettek volna súlyukból, fontosságukból. Főleg bizonyos határon túli területeken, közösségekben figyelhető meg az a folyamat, hogy szűk körben, már-már családias légkörben tartják a megemlékezéseket. Mi lehet ennek az oka?
Nos, erre egyértelmű magyarázatot nehéz találni, és a legegyszerűbb, ha válaszokat mindenki önmagának fogalmazza meg.
Az okokat nem lehet csak és kizárólag az önkormányzatok, kulturális és más szervezetek passzivitásában keresni, mivel gyakran előfordul, hogy egy összejövetelen, a gondos szervezés ellenére sem haladja meg egy nagyobb család létszámát a megemlékezők száma. Viszont arra is akad példa, hogy különösebb szervezés nélkül is összegyűlnek több tucatnyian a község főterén, egy-egy szobornál, emléktáblánál azért, hogy tisztelegjenek a mártírok emléke előtt.
Summa-summarum ez a tendencia a szlovákiai magyarság körében is megfigyelhető, amelynek pontos következményeit nem lehet előre tudni, esetleg sejteni lehet. Viszont mire ennek a folyamatnak az eredménye végleges formát ölt, bízzunk benne, hogy lesznek még olyan szűk körben emlékezők, akik kitartanak meggyőződésük mellett, és képesek lesznek alapjául szolgálni egy majdani öntudatosabb közösségnek.
Lázár András, Felvidék.ma
