A XXXVIII. Pozsonyi Városi Kulturális Napok keretén belül szervezte meg a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya október 6-án a kitelepítettek emléknapját Pozsonypüspökin.
„Hiszem és remélem, hogy aki küzd, annak pártfogói mindig magasabb hatalmak. Nem hagyják elesni, vagy ha el is esik: ott teremnek mindjárt s rögtön felemelik. És szárnyakat adnak csüggedő lelkének, hogy higgyen, reméljen… hiszek és remélek!“ – idézte Pósa Lajos szavait Jégh Izabella, a Csemadok Városi Választmányának elnöke az október 6-án megtartott kitelepítettek emléknapján Pozsonypüspökin, ahol a magyar alapiskola parkjában lévő kopjafánál már évek óta megemlékeznek a lakosságcsere következtében kitelepített családokra.
Jégh Izabella (Kaszás Kornél/Felvidék.ma)
„E Pósa Lajos idézetből kiindulva a hit és a remény hozott ide bennünket ma ismét, mint 2008 óta minden év október első vasárnapján,
hogy e kopjafa tövében, szívünkben megbékélve, ám nem feledve, 77 év után is emlékezve arra, amit akkor a történelem és annak formálói az anyanyelvükhöz ragaszkodó őshonos magyarságunk – eleink ellen elkövettek” – fogalmazott Jégh Izabella a megemlékezésen.
A bevezetőben Bittera Sophie Iman szavalt, majd Španko Eszter Hanna mondta el Pósa Lajos Magyarnak születtem című versét.
Neszméri Tünde, a Csemadok elnökségi tagja ünnepi beszédében úgy fogalmazott, míg 1945-ben más nemzetek örültek a háború végének, a nagyszülei rettegtek, mi lesz velük, magyarokkal. „Gyorsan terjedt a hír: Csehszlovákiában minden német és magyar nemzetiségű személyt megfosztottak állampolgárságától, ami azt jelentette, hogy bármit megtehet velük a hatalom, a katonaság, a csendőrség.
Törvényen kívül helyezték a magyarokat és a németeket”
– húzta alá. Az akkor történteket traumának nevezte, amelyet a mai generáció is magában hordoz.
Neszméri Tünde (Kaszás Kornél/Felvidék.ma)
„A nyolcvanas években nagyszüleink meséltek nekünk. Életük történetét mesélték, később fogtuk fel, hogy a mese valóság volt, hogy valóban velük történtek meg ezek a dolgok. Mindig hálás leszek nekik ezekért a mesékért, még akkor is, ha egyébként nagyon szomorúak voltak ezek a történetek, mert ez a valóság, ezt tette velünk egy hatalom. Most már rajtunk múlik, hogy ezzel az örökséggel hogyan bánunk, átadjuk-e azt az utódoknak, hogy mementóul szolgáljon. Hogy tanuljanak belőle, de a lényeg, legyünk büszkék magyarságunkra, adjuk tovább őseink örökségét” – emlékezett vissza beszédében nagyszüleire, ezzel a kitelepített és deportált családokra.
A koszorúzás után Bittera Sophie Iman előadta a Nélküled cím dalt, majd az emlékezők közösen énekelték el nemzeti imánkat.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
