A szlovák kulturális tárca nyelvtörvény módosítására tett javaslata kapcsán tartott ma sajtótájékoztatót a Magyar Szövetség. A Szövetség elnöke, Gubík László bevezetőben elmondta, hogy a törvénymódosítás szövegét még nem ismerik, tehát csak azokra a véleményekre hagyatkoznak, amelyek az elmúlt napokban nyilvánosságra kerültek.
Ezekre a múlt héten már reagáltak interjú, nyilatkozat formájában, de mivel egy rendkívül fontos, a felvidéki magyar közösséget érzékenyen érintő témáról van szó, úgy döntöttek, hogy sajtótájékoztatót is szentelnek ennek a témának. Gubík László a Magyar Szövetség elnökeként öt pontban foglalta össze az ezzel kapcsolatos véleményüket, rögtön leszögezve azt, hogy nincs szükség a törvény szigorítására.
Nem látják az okát, hogy miért kéne kiterjeszteni a szigorítások körét további, adott esetben természetes személyekre is, értve ezalatt a vállalkozókat, és azt sem tartják indokoltnak, hogy miért kéne a már jelzett pénzbírságok összegét adott esetben emelni.
Hangsúlyozta, hogy a szlovák, mint államnyelv védelme bőségesen elegendő jogi, sőt alkotmányos garanciával rendelkezik a szlovák jogrendben. Tehát a további szigorításoknak nem látják értelmét, melyek ráadásul kedvezőtlen és szükségtelen reflexeket idéznének a kilencvenes évekből. Mint mondta, teljesen egyetértenek azzal, hogy védeni kell a nyelvet, és nemcsak a szlovákot, hanem minden nyelvet az amerikanizmus térhódításától, viszont mivel egy globalizált és digitalizált világban élünk, nem tartja reálisnak, hogy ezt jogszabályokkal próbálják megoldani.
Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke (Fotó: MSZ)
Szigorítások és büntetések helyett azt javasolják a kulturális minisztériumnak, hogy olyan megoldásokon és javaslatokon, intézkedéseken dolgozzon, amelyek az anyanyelv – legyen az szlovák vagy az őshonos nemzeti közösségek nyelve – használatára motiválnak. Kijelentette, örömmel fogadták és egyben bíznak benne, hogy a jelzett szigorítás nem vonatkozik a kisebbségek nyelvhasználatára, és összhangban lesz a nemzetközi dokumentumokkal és szerződésekkel. Egyben javasolják a miniszter asszonynak, hogy ez ügyben
a leginkább kompetens személlyel, a kisebbségi kormánybiztossal folytasson gyakori, rendszeres egyeztetéseket.
Leszögezte, hogy a kormányközi kapcsolatok, és általában a közösségi vagy társadalmi kapcsolatok az elmúlt évtizedekben kedvezőek a magyarság és a szlovákság között, adott esetben viszont egy olyan törvénymódosítás, amely hátrányosan érintené a magyar közösséget, semmiképpen nem lenne szerencsésnek tekinthető.
Kifejtette, azt tartanák szerencsésnek, hogy ha nem alá- és fölérendelt nyelvek lennének Szlovákiában, a szlovák jogrendben és a társadalmi közegben. Tehát hogy ne legyen egy bebetonozott és domináns államnyelv, és ne legyenek kisebbségi nyelvhasználati törvényben szabályozott, kvázi lehetőségként kezelt kisebbségi nyelvek, hanem ebben a tekintetben is egy teljesen új megközelítésre, teljesen új szemléletmódra, és ebből fakadóan egy teljesen új törvényre lenne szükség, ami a hivatali nyelvhasználatot szabályozza.
Végezetül arra tért ki, hogy a Magyar Szövetség új jelszava, ha úgy tetszik, új politikai mottója a korszakváltásnak az üzenete, a korszakváltáshoz pedig új filozófia és új szemlélet is társul. És ez az új szemlélet például a nyelvhasználatban és a nyelvhasználattal kapcsolatos törvényekben is meg kell, hogy mutatkozzon, hangsúlyozta.
Ezt már Őry Péter, a Magyar Szövetség alelnöke fejtette ki, aki szerint az államnyelv használatról szóló törvény egy alapvető filozófiai kérdést nyit meg, azt, hogy van-e az államnak nyelve, vagy az államban lakó embereknek, személyeknek, polgároknak van nyelvük és kulturális identitásuk. Véleménye szerint a polgároknak van nyelvük, amelyet egyébként az állammal és az állami hivatalokkal történő úgynevezett hivatali érintkezés során használnak. A szlovák jogrend viszont ma az államnyelv használatáról beszél, s ezt egy hibás
megközelítésnek tartja, mivel egy európai fejlett demokratikus rendszerekben használatos megközelítésből kellene kiindulni, amennyiben törvényt akarunk módosítani, ez pedig nem más, mint a hivatali érintkezésekben használatos nyelvek kérdése.
Csenger Tibor, a Magyar Szövetség alelnöke (Fotó: MSZ)
Példaként említette fejlett demokratikus országok, konkrétan a skandináv országok gyakorlatát, vagy, amennyiben egy közelebbi példát szeretnénk, érdemes megvizsgálni a szlovéniai jogi állapotot, hiszen a szlovéniai alkotmány nem államnyelvről beszél, hanem azt mondja ki a 11. cikkelyében, hogy a Szlovéniában használt hivatali ügyintézés során hivatalos nyelv a szlovén, de mindazon településeken, ahol magyar vagy olasz kisebbség lakik, nemzeti közösségként fogalmaz, pontosabban, ott a szlovén, illetve a magyar, az olasz nyelv is hivatalos nyelv, tehát a hivatali érintkezésben ugyanolyan ranggal, ugyanolyan joggal és ugyanolyan erővel bír. Ez teljesen más filozófiai megközelítés, mint ma az államnyelv, illetve a kisebbségi nyelvek használatáról szóló szlovák rendelkezés. Ami a jövőt illeti, megemlítette, hogy négy éve kidolgoztak egy olyan törvénytervezetet, amely az egyenrangúság és az egyenjogúság elvén alapul, s elérhető az interneten.
Tehát véleményük szerint egy olyan filozófiai váltásra van szükség, amely a korszakváltással együtt jár, s teljesen más szemszögből, az egyenrangúság és az egyenjogúság alapján kellene az egész kérdéskört megközelíteni.
Végezetül Csenger Tibor alelnök is azt támasztotta alá, hogy a jelenlegi, 184/1999-es számú, kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvény megfelelő, véleményük szerint nincs szükség ennek szigorítására, semmiképp pedig egy újabb nyelvrendőrségre.
(NZS/Felvidék.ma)
