Malina Aletta Rita egy tehetséges ózdi kézműves, akinek a szakmája a hobbija. Tündér Tulipán néven már több évtizede élteti és továbbadja nemzeti örökségeinket ecsetvonásai által. A magyar kultúra napja alkalmából az Ózdi Városi Könyvtárban március elsejéig megtekinthető egy tárlat, amely a munkáit tartalmazza.
Csütörtökön délután került sor a kiíállítás megnyitójára. A rendezvényterem megtelt az érdeklődőkkel. Fábián Zoltán székely zenész lépett elsőként színpadra, aki a Mag című dalával mély benyomást keltett a jelenlévőkben. Ezzel is hangsúlyozta az esemény fontosságát.
Ózd polgármestere, Janiczak Dávid is mondott beszédet (Fotó: Ózdi Városi Könyvtár – FB)
„Alettával már öt évvel ezelőtt találkoztunk először, 2020 októberében nyitottuk meg először kiállítását itt a könyvtárunkban, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ismerjük, látjuk a termékeit, alkotásait közösségi oldalán, és felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha így öt év után újra megnyitnánk a kiállítását“ – Csörgőné Csépányi Krisztina, a könyvtár vezetője.
„Ezúton is, előre gratulálok Alettának ahhoz, hogy eleve ilyen szép megnyitót hozott össze, amely több szempontból is kényezteti az érzékszerveinket. Egyrészt azoknak a látványával amiket ő készít, másrészt pedig fülünk, szívünk, lelkünk, minden egyes látható és nem látható érzékszervünk is kényeztetésre kerül. De leginkább ahhoz gratulálok Alettának, hogy a népi hagyományainkat, nemzeti hagyományainkat életben tartja, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy majd nekünk is legyen mit tovább örökítenünk az utókornak” – mondta Janiczak Dávid, Ózd polgármestere.
A könyvtár vezetőjének és a város polgármesterének ünnepi beszéde után
ismertették Aletta portékáin, dísztárgyain, ékszerein szereplő motívumoknak a jelentését. Többek között az életfáét, a tulipánét és a mandaláét.
Aletta röviden ismertette életrajzát, pályafutását, majd ismét Zoltánra szegeződtek a tekintetek, aki további három saját dalt adott elő. Zárásként az Ózdi Gyöngyvirág Néptánc Egyesület leányainak, valamint a Szabad Szombat Táncegyüttes két tagjának, Fodor Alexandrának és Zalavári Róbertnek műsora következett. Zoltán biztosította a székely népdalnak az ,,Akkor szép az erdő‘‘-nek a dallamait.
Fábián Zoltán zenés előadása (Fotó: Ózdi Városi Könyvtár – FB)
„Komoly állomások ezek egy ember életében, mikor a nyilvánosság elé tárhatja azt a világot, ami ő maga. Nehéz és kitartó út vezet idáig, de a beteljesülés, ami ezután érez az ember, az felbecsülhetetlen. Aletta mértéktartó munkássága példaértékű. Az ilyen embereknek köszönhetően maradnak fent és öröklődnek tovább a hagyományaink“ – nyilatkozta Fábián Zoltán a hírportálunknak.
A programok után frissítővel kínálták a vendégeket, akik kötetlenül beszélgetve a tárlatot is megtekintették.
Alettának a történelmünk, a népművészetek iránti érdeklődése már gyerekkorában kialakult a dédnagymamájának köszönhetően, a kézművességet azonban csak 2009-ben kezdte el komoly szinten művelni. Ez mára már a szakmájává és a munkájává vált.
„Minden vasárnap Lamban ebédeltünk. Ez volt az utca neve, ahol dédnagymamám élt. Ebéd után kezdődött a kis szeánszunk. Az első rész a szuszizás volt, vagyis a fűszerek szagolgatása, s felmérése, hogy melyik ételbe melyik való. Utána elővette a hímzőfonalakat, amik egyforma dobozban voltak. Én pedig minden dobozba árnyalatonként pakoltam be őket. Sokat ültem a Singer-gépe mellett, amíg ő riselt rajta. Ilyenkor mindig mesélt. Ő adta át a hazaszeretetet. fontosságát. Mesélt Nagymagyarországról, s kicsiként nem értetettem, hogy miért picike az ország, mikor ő arról beszélt, hogy a Felvidék hozzánk tartozott. Álltam a sezlonon s fogott, s együtt énekeltük, hogy: Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!. Rengeteg értékes tudást kaptam tőle“ – mereng el csillogó szemekkel.
Az Ózdi Gyöngyvirág Néptánc Egyesület (Fotó: Ózdi Városi Könyvtár – FB)
Célja, hogy népi motívumainkat, fontos jelképeinket szívesen viselje magán a fiatalabb generáció is. Igyekszik modern köntösben az emberek elé tárni örökségünket karkötők, fülbevalók, nyakláncok, táskák, dísztárgyak, ékszerdobozok segítségével. Elmondása alapján helyt tud állni a mai világban és meg tud élni ebből a foglalkozásból, de elengedhetetlen a férjével való összhang és a kölcsönös támogatás. Munka közben a mantrás stílus, a kemény hangzás, a rockzene hívja elő belőle azt a finom, nőies színt és formavilágot, amit a munkáin láthatunk.
Milyen módon kötődsz a Felvidékhez?
Anyai ágam nyúlik a Felvidékre. Dédnagymamám mesélte, hogy az ő apukája a Felvidékről volt, de jött a Trianon és itt maradtak Ózdon. Számomra ez maga volt a rejtély. Gimnazista voltam, amikor dédi szekrényében megtaláltam egy fekete bársony borítású könyvecskét. Kinyitottam, családi adatok voltak benne, s a felvidéki rokonok, akik az ükapám szülei. Innen tudtam meg, hogy Sőreg volt az a hely, ahol éltek. Dédi egyszer mondot olyat, hogy én leszek az, aki hazatalál. Három éve a férjem elvitt Sőregre a temetőbe, hátha megtalálom a szépszüleim sírját. Hónom alatt a bársony könyvecske, s én a sírok között sétálgattam. Semmit se találtam, de belül mélyen jó volt ebben a faluban lenni. Vér szerint így vagyok köthető a szeretett Felvidékhez. Nekem a Felvidék, a gömöri rész a haza, a nagybetűs Haza. Az élet hat éve úgy alakult, hogy megismerkedtem Kopecsni Gáborral és Mikolttal. Ez a találkozás Gömörpéterfalán történt, ami Sőreg közelében van. Ennél a pontnál éreztem azt, hogy megérkeztem. Erről beszélt dédi. Néha fura az agyamnak felfogni azt, hogy én itt élek Ózdon, az anyaországban, a Haza viszont a Felvidéken van. Kb. kéthavonta át kell mennem a mostani határon, ki kell mennem a gömöri részre, hogy erőt gyűjtsek a hétköznapokhoz.
Fábián Zoltán és a néptáncosok (Fotó: Ózdi Városi Könyvtár – FB )
Ha visszamehetnél az időben oda, amikor elindítottad a pályafutásodat, akkor változtatnál valamin?
Semmin nem változtatnék. Minden úgy történt, ahogyan annak lennie kellett. Voltak nehéz pillanatok, amiből igyekeztem mindig a jót kihozni.
A munkád, mint megtudtuk egyben a hobbid is. Van azonban ezenkívül valami, amit nagyon szeretsz csinálni?
Fotózni szeretek még. Jártam iskolába is, de sajnos a fejem felett bezárták az intézményt, így végzettséget nem tudtam szerezni, azonban ez nem vette el a kedvemet. Mindig nálam van a masinám.
Malina Aletta különböző portékái alkotásai (Fotó: Tündér Tulipán – FB)
Amikor nem festesz, akkor mit csináltok a családoddal?
A családommal sokat kirándulunk. Vásárokra jön a férjem és a kislányunk is, s addig ők ketten járnak felfedezni. Ha nincsen vásár, akkor ezt együtt tesszük. Kedvenc szerelem helyünk a Tátra, azon belül is a lengyel része, Zakopanéval együtt. Itthon is vannak helyek, ahova visszajárunk. Ilyen például a házassági évfordulónk napján a Galya-tetőn lévő kilátó meglátogatása.
Aletta kislánya, Réka 8 éves. Kicsi kora óta szeret az édesanyja festős műhelyében lenni. Van, amikor áll az anyukája mellett, s némán figyeli, hogy miket alkot. Azonban van, amikor az utolsó ecsetvonást is megkérdezi, hogy mit miért csinál úgy. Este, a munka végeztével ő szokta elpakolni a festékeket a dobozba, az ecseteket a tartóba.
(Fotó: Tündér Tulipán – FB)
A vásárokra is sokszor elviszi őt Aletta. Ott is mindenben segít. Az ékszerek csoportosítása és kipakolása külön matyó, kalotaszegi és különböző minták szerint az ő feladata, mert szereti csinálni. A vevőkkel is szeret beszélgetni, de van, amikor csak mosolyog. Érdeklődik édesanyja foglalkozása iránt. Szokott rajzolni, festeni, de ő inkább a néptáncban találta meg az otthonát. Képes az éjszaka közepén felkelteni a szüleit, hogy eljárják a rábaközi táncokat.
Malina Aletta nem csak a kislányának szeretné átadni a tudását. Nyáron foglalkozásokat tart különféle táborokban, amiket nagyon élveznek a résztvevő gyerekek.
Reméli, hogy idén nyáron lesz lehetősége felnőttekkel is foglalkozni.
(Fotó: Tündér Tulipán – FB)
Chovan Lilla/Felvidék.ma
