A Bocskai Keresztyén Társaság (BKT) február 3-án megemlékezést szervezett a kassai Bocskai emléktáblánál.
Göőz László, a BKT elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Elmondta, jubileumi évbe értünk, mert tíz éve alakult a BKT. Az alapítást támogatta és elősegítette Ft. Erdélyi Géza református püspök is. Neki köszönhető, hogy Bocskai szobra Kassára került, mely egyelőre a református parókia udvarán áll. Az emléktáblát, mely előtt állunk, a Hajdu-Bihar vármegyei Bocskai István Egyesület ajándékozta.
Megemlítette, a társaság konferenciát szervezett Kassán és Kismarján a névadó tiszteletére, Kassán Bocskai-oklevelek kiállítására került sor a Csáky-Dessewffy-palotában. A kassai levéltárban 60 vele kapcsolatos oklevél vár feldolgozásra. Végezetül leszögezte,
a BKT rendezvényeinek fő célja, a civil társadalom figyelmének felkeltése a vallás, a reformáció és a keresztyénség iránt. „Ez küldetésünk!”
A tisztelgő közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma
Majd jómagam beszéltem a fejedelemről.
Azért a mai napon emlékezünk rá, mert 1606. december 29-én hunyt el, de csak február 3-án szállították el földi maradványait Kassáról. Kolozsvárott született nem messze attól a háztól, ahol Mátyás király is meglátta a napvilágot. Máig tisztázatlan körülmények között került abba a helyzetbe, hogy a királypárti főúrból a másik oldalra került. Ugyanis a felső-magyarországi főkapitány fegyverrel ellene indult, ő meg csak úgy tudott védekezni, hogy a kéznél levő hajdúkat felbérelte és a kassai főkapitányt legyőzte, aki a legmagasabb rangú katonai tisztségviselő volt a Magyar Királyság területén. Ez tehát Bocskait híressé tette.
Bevonult Kassára és a várost két évre, 1604-06 között, első ízben, az erdélyi fejedelemség fővárosává tette.
Másodjára I. Rákóczi György idejében, 1644-48 között Kassa ismét Erdély fővárosa lett. Ezért is hálával emlékezhetünk a fejedelemre, aki a dómot visszaadta a protestánsoknak és a városban jól érezte magát. Neki köszönhető a bécsi béke megkötése. Ő volt az egyetlen erdélyi fejedelem, aki sikeresen fejezte be szabadságharcát. Ezáltal biztosította a lelkiismereti szabadságot.
***
A megemlékezést jelenlétével megtisztelte Faragó László konzul, aki arra figyelmeztetett rövid beszédében, hogy az a nép, amelyik nem törődik a múltjával, annak nincs jövője.
Ossza István elénekelte Debreceni Szappanos János: Militaris congratulatio (1605) c. énekét, mely Bocskait méltatja. Ennek első és utolsó strófáját idézzük:
„Az szép szabadságra,/ Magyarság javára/ Törekedő jó urunk,/ Úri dicsőségből,/ Az szép szabadságra,/ Magyarság javára/ Törekedő jó urunk,/ Úri dicsőségből,/ „Katona formában/ Hallgasd meg, azmit írunk/(…)/ Hadat igazgató,/ Győzedelmet adó,/ Bölcs és hatalmas Isten:/ Mutasd meg magadat,/ Irgalmas voltodat,/ Magyari híveiden:/ Kiért fejedelmünk,/ És minden nép velünk,/ Áldjon tégedet. Ámen“
Béres Viktor elszavalta Wass Albert: A gyökér megmaradt c. versét, mely így végződik:
„Míg Isten a mi menedékünk/ és hűség minden fegyverzetünk,/ addig félnünk nem szabad:/ mert a gyökér, az megmaradt!/ Ki hűséget vet – életet arat,/ és a gyökér, az megmarad!“
A Márai-gimisták a megkoszorúzott emléktábla előtt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma
A megemlékezés koszorúzással ért véget, melyen Buday Ernő, a Szakkay József Polgári Társulás – Magyar Iparista Klub elnöke és a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola diákjainak egy csoportja tanárukkal az élen vett részt.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
