Szombaton, február 8-án nyílt meg a Kelet-szlovákiai Múzeum épületében Csordák Lajos kiállítása …az árnyékból a fénybe… címmel. Képgalériával frissítve!
Ennek kettős értelme van. Az árnyék és fény játéka a képzőművészet egyik izgalmas kérdése, kihívása, a másik, hogy ez a kassai születésű magyar festőművész mindig valahogy árnyékban volt. Csehszlovákia is árnyékba kényszerítette. Az viszont a hivatalosságokat nem zavarja, hogy ki kívánják sajátítani.
Egy reprezentatív kiállítás nyílt műveiből és egy szép album is megjelent róla, az azonban pillanatnyilag nem volt megvásárolható, csak a kiállítás katalógusa. Az azonban képeinek színpompáját nem tudja visszaadni. A képek jelentős része magángyűjteményekből került a nagy nyilvánosság elé.
A mester 150 éve, 1864. február 8-án született a Forgách u. 96-os sz. házban (ma Erzsébet u. 45). Emiatt nyílt meg a kiállítás pontosan születésének kerek évfordulóján.
A kiállítást Polák Róbert, a múzeum igazgatója nyitotta meg Zachariáš István, Szepsi polgármestere és a Kassai Önkormányzati Kerület elnökhelyettese, Jozef Bela, Nagyszalánc polgármestere és Jozef Pokorný, a CMUK (Club milovníkov umenia Košíc – Kassa Művészete Csodálóinak Klubja) elnöke jelenlétében.
Polák igazgató közölte, a fantasztikus monográfia példányai elkeltek a 39 eurós ár ellenére. A két polgármester azért volt jelen a megnyitón – közölte -, mert Csordák e két településen hosszabb időt töltött el. Budapest, Prága és München polgármesterei kimentették magukat – mondta tréfálkozva. De azért egy kis prágai hangulatról nem maradjunk le, Ivana Boggerová, az Állami Filharmónia hárfása Bedřich Smetana Hazám c. szimfonikus költeményének Moldva nevű tételét adta elő nagy sikerrel.
Majd az igazgató röviden összefoglalta életrajzát. Klimkovics Béla rajziskolájában tanult. A múzeum igazgatói, Mihalik József, majd Josef Polák támogatták, mert nehéz anyagi körülmények között alkotott. A múzeum 32 képet vásárolt meg tőle.
Széles összefogással sikerült méltó módon megrendezni ezt a kiállítást, mely a későbbiekben is folytatódni fog. Számos gyűjtővel vették föl a kapcsolatot. Ennek eredménye, hogy Csordáknak még ilyen nagyszabású tárlata sohasem volt. Igaz, nem gyakorta rendeztek ilyet. Műveinek egy része az első viágháború után Magyarországra került. Ez a tárlat elsősorban azokat az alkotásait mutatja be, melyek Kassát és környékét mutatják be.
Jozef Pokorný elsősorban a „szlovák” művészt méltatta, ahogy a katalógus is ignorálja a mester valódi identitását. Annyi mindenképpen pozitívum, hogy vezetéknevét már helyesen írják, mert bizony az évek folyamán előfordult lágyítójeles változata. Utcát is elneveztek róla Kassán, s ott bizony hibásan tüntetik föl családi és keresztnevét az utcanévtáblákon, térképeken. Pedig a latalóguson is helyesen szerepel aláírása: Csordák L, nem Ľ!
A tárlaton 82 festmény és grafika tekinthető meg. Ezek közül a legtöbb a természet szépségeit örökíti meg. A Tátrát, Óruzsínt templomával, Lőcse egyik bástyáját, a petőszinyei gótikus templomot, a Szepesi várat, a kassai Hóhér-bástyát, az őrmezei Mednyánszky-kastélyt, a nagyszalánci várat, a Szádelői- és Csermely-völgyet, a Milic-hegyet, a kassai Fazekas utcát, Kassaújfalut, Hernádtihanyt, a Poprád folyót… Orgonacsokrot, őszt, nyarat, téli folyót, falusi templomot, halastavat, hidat, vízesést, tavat, esti tájat, kiáradt folyót… A pasztellszínek „belülről” fénylenek, de visszafogott rend uralkodik a képeken. Derű, szépség és nyugalom. Alázat a természet szépségei iránt.
Hogy itt valódi festészettel találkozott a közönség abból is látható volt, hogy más tárlatokon az emberek meghallgatják a bevezetőt, majd egy futó pillantást vetnek a képekre és hátat fordítva nekik társalognak barátaikkal, ismerőseikkel. Most nem így volt, mindenki a képeket nézte végig. Sokatmondó, jelzésrétékű magatartás volt.
Csordák Lajos családjával 1883-ban Budapestre költözött, onnan a mester Münchenbe távozott, ahol 1889-ig élt. Tanulmányait a kassai Melczer Malvin bárónő finanszírozta, így 1889-ben érkezett Prágába, ahol tanulmányait a Prágai Festőakadémián (Maler-Akademie in Prag) folytatta 1895-ig. Tanára Julius Mařák volt. Tanulmányai befejezése után Tornaváralján telepedett le, majd Nagyszaláncon, ahol egzisztenciális gondjai ellenére, 12 éven keresztül élt. Kassára rendszeresen bejárt, képeit Maurer Adolf könyvkereskedésében állította ki (Fő u. 63). 1922-ben az akkori múzeumigazgató a kassai képzőművészek szövetségét kívánta létrehozni, de a hatóságok ezt nem engedélyezték, mivel a művészeket nemzetiségi hovatartozástól és állampolgárságtól függetlenül kívánta tömöríteni. 1925-ben az igazgató festőiskolát szeretett volna indítani Csordák vezetésével, de a prágai iskolaügyminisztérium ezt sem engedélyezte.
Festményeit a terepen készítette, emiatt fényképezett is. Számos fényképét is láthatjuk a tárlaton. Sztereófelvételeket is készített. Nyilván ezek segítségével fejezte be műveit a műteremben. A múzeum a hagyatéknak e részét 2002-ben szerezte meg. 1908-ban telepedett le végleg Kassán. A Mária-udvarban lakott. Első önálló kiállítását Királyváradon (Hradec Králové) rendezték meg 1934-ben, majd halála után Kassán volt egy tárlata (1937).
A kiállítás kurátora Ivan Havlice. A tárlat március végéig tekinthető meg.
Az kiállításról készült képek megtekinthetők a képgalériánkban.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36930,35700,20557″}
