Kárpát-medencei Férfikarok Találkozója Lakiteleken

Különleges esemény zajlott a barátság jegyében Lakiteleken, a Hungarikum Ligetben.

A Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozójára került sor „Bakanóták a hazaszeretetről” címmel. Lezsák Sándor, a magyar országgyűlés alelnöke kezdeményezte ezt a találkozót, melynek célja a férfikarok bemutatkozása mellett a személyes kapcsolatok erősítése, a közösségi élmény megélése és a kóruskultúra közös ünnepe volt.

A Felvidékről a Felsőszeli Férfikart hívták meg, a Vajdaságból, Óbecséről a Botra Férfikórust, Erdélyből a Marosszéki Harmónia Férfikórust, a Gyimesvölgye Férfikórust és az anyaországbeli Gyenesdiási Dalárdát.

Most néhány szót a felkészülésről. A bemutatkozásra elsősorban katonadalokat kértek, majd a második fellépésre helyi gyűjtésű dalokat vártak a szervezők. Mivel a Felsőszeli Férfikar repertoárjában több csokor is van, a választásunk a Megy a nap lefelé… kezdetűre esett. A környéken gyűjtött Kodály Zoltán és Ágh Tibor betyárdalaiból összeállított csokor nagy sikert aratott nemrégiben Budapesten a Vass Lajos Népzenei Versenyen, így ezt sem hagyhattuk ki. Továbbá a Boros dalok csokor is előadásra került.

Az első nap az odautazással telt. Útközben megálltunk Kecskeméten, hogy a városháza előtt kicsit körbenézzünk, szerencsénkre a harangjátékot is meghallgathattuk.

Lakiteleken az elszállásolás után vezetőnk bemutatta a Hungarikum Ligetet, szinte kapkodtuk fejünket a sokféle érdekesség láttán. A Hungarikum Kiállítóházban a Csillagnéző Planetárium varázsolt el bennünket, majd a Hungarikumok Csarnokában folytattuk tovább a nézelődést.

Szinte valamennyiünket lenyűgözött a magyar emberek találékonysága, zsenialitása, tehetsége. Körsétánk után Lezsák Sándor köszöntötte a találkozó résztvevőit, s mesélt a létesítmény kezdeteiről, célkitűzéseiről, terveiről.

Fotó: Mészáros Magdolna/Felvidék.ma

Másnap délelőtt került sor a Kölcsey-ház dísztermében a Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozójára. A résztvevők fellépőruhája is elárulta, hogy honnét jöttek, főleg az erdélyi csoportoké. A Gyimesvölgye Férfikórus csángó viseletben volt, vagyis fehér vászonnadrág, bőujjú hímzett mandzsettás ing, s a jellegzetes „mejjes”, a báránybőrből készült mellény, melyet oldalt és a vállon kapcsolnak össze. Fejükön a kis fekete pörgekalap. A marosszékiek posztónadrágot, fehér inget, fekete mellényt, fekete kalapot és csizmát viseltek. A gyenesdiási dalosok fekete nadrág, fehér ing és fekete mellény, kalap öltözetben voltak. A vajdaságiak hasonlóképpen öltöztek, kalap nélkül. A felsőszeli dalosok a helyi népviselet darabjait öltötték magukra, fehér, ún. „aratógatya”, fehér paraszting, fekete mellény, kék kötény, melyet oldalra tűzve hordtak elődeink. Fejükön árvalányhajjal díszített kalap.

Az üdvözlések után Lezsák Sándor megnyitotta a találkozót, s mindenkinek sikeres szereplést kívánt. Antal Tibor, a gyimesiek vezetője vállalta a műsorok felvezetését.

A katonadalok és helyi népdalok gyönyörű füzére felejthetetlenné tette ezt a napot. Minden kórus tudása legjavát adta. A találkozó végén a Gyenesdiási Dalárda és vezetőjük, Pékné Orbán Julianna Ilona citerán, Pék András pedig tárogatón eljátszotta a Kossuth Lajos azt üzente…, majd az Isten áldja meg a magyart… kezdetű énekeket. Az összes résztvevő bekapcsolódott, majd a székely himnusz éneklésével ért véget a találkozó.

Ezután a Hungarikum Ligetben a történelmi Magyarország vaktérképében elhelyezkedtek a kórusok, mindegyik oda, ahonnét jött. Egy erdélyi népdallal és a Szózat közös éneklésével tettek pontot az énekkarok a Kárpát-medencei Férfikórusok Találkozója végére, mely a szervezők szerint az első próbálkozás volt, de lesz folytatása is.

Természetesen az esti öröméneklés sem maradhatott el. Előkerültek a népi hangszerek, a gyenesdiási citera, tárogató mellett a harmonika, a felsőszeliek közül Kubovics Alica citerázott, Földi Tibor pedig köcsögdudán tartotta a ritmust a népdalok és magyar nóták megszólaltatásakor. Csodálatos érzés volt, hogy az egymástól elszakított területek dalosai a zene hangjain egyek lettek ezen az estén.

Az anyanyelvhez való hűség és a szülőföld öröksége eggyé tudja kovácsolni az embereket, bármilyen messze is éljenek egymástól.

A találkozó végén azzal búcsúztunk el egymástól, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot és keressük a lehetőségeket az együttműködésre.

Fotó: Mészáros Magdolna/Felvidék.ma

Köszönjük Lezsák Sándornak a meghívást, a lehetőséget a magyarságunk megélésére.

Mészáros Magdolna/Felvidék.ma