Ösztöndíjakat adott át a Rákóczi Szövetség a Szenci járásban. Idén valamivel kevesebb a magyar elősök száma, mint tavaly volt, de ez a trend figyelhető meg évről évre, egyik évben több, a másikban sajnos, kevesebb a magyar elsős. Eddig a rövidhír. De ez az esemény ettől sokkal több.
Mikor az 1970-es években sorra bezártak több magyar tanítási nyelvű iskolát Pozsony közelében, valószínűleg azt várták az „elvtársak”, hogy néhány évtized múlva csak szlovák iskola lesz a vidéken, szerencsére nem így történt, bár a magyar iskolák száma jócskán megcsappant, az a néhány, amely végvárként küzd, színvonalas oktatást biztosít.
A Szenci járásban már csak két teljes szervezettségű és egy kisiskola várja a magyar gyermekeket.
Az október 28-án megtartott ösztöndíjátadót két helyszínen szervezte meg a Rákóczi Szövetség és a Szenc és Vidéke Társulás. Előbb Félben kapta meg 16 alapiskolás a könyvajándékot, melyet a Szenc és Vidéke biztosított, valamint a szülők átvették a szimbolikus ösztöndíjat is a Rákóczi Szövetségtől. Ugyanakkor azokat a gyerekeket is megajándékozták, akik még nem járnak óvodába, de várhatóan magyar nevelésű intézményt választanak nekik szüleik, ők az Első könyvem című kiadványt kapták meg a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően, valamint egy játékot a Szenci és Vidéke Társulástól.
Hozzátesszük,
mind az ösztöndíj, mind a játékok és az elsősöknek járó könyv is, egy-egy közösségi összefogás eredménye, míg az ösztöndíjra az anyaországi magyarok adnak össze, addig a játékokra és verseskönyvekre a jövedelemadó két százalékos felajánlásából sikerült forrást találni.
A féli elsősök műsora (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
Félben Duray Rezső, a Szenc és Vidéke Társulás elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve a szülőknek, hogy magyar iskolát választottak gyermekeiknek. Sullivan Ferenc a Rákóczi Szövetség nevében elmondta, a szimbolikus ösztöndíj a közösségi összefogás szimbóluma, de azt is jelképezi, hogy összetartozunk. Emlékeztetett, a beíratáskor gyermekeknek ajándékozott iskolatáska is annak jelképe, hogy a magyar iskola választása a gyermekeknek, nagyon jó választás.
Pomichal István, Fél község polgármestere is köszöntötte az elsősöket és szüleiket, kiemelte mindent megtesz az önkormányzat azért, hogy a magyar gyerekek megfelelő körülmények között tanulhassanak. A rendezvényen részt vett még a Rákóczi Szövetség nevében Szilágyi Zsolt, a féli alapiskola igazgatója, Pomichal Mária, és e sorok szerzője, mint a Csemadok elnökségének tagja, megyei képviselő.
A féli ösztöndíjátadó legérdekesebb, szívet melengető eseménye az volt, amikor az elsősök szavaltak, az előadás alatt a gyerekek szeme huncutul csillogott, látszott rajtuk, jól érzik magukat a magyar iskolában.
Egyébként ez az érzés visszatért Szencen is, hiszen ott is műsorral kedveskedtek a gyerekek a közönségnek.
A hegysúri alsótagozatos iskolában ketten kezdték meg tanulmányaikat. Most joggal sóhajt fel a kedves olvasó, 2 elsős, de legalább megnyílt az első évfolyam is. Mivel a hegysúri kisiskola létszámában is kicsi, az összes diák fellépett, hogy szeretetet osszon a szülőknek, nagyszülőknek. A hegysúri gyerekek is Szencen kapták meg az ösztöndíjat, egyébként ötödiktől a hegysúri gyerekek is a Szenczi Molnár Albert Alapiskolát látogatják.
Természetesen a Szenczi Molnár Albert Alapiskola elsősei is bemutatkoztak, ők is mosolyt csaltak a nézők arcára, idén szeptemberben 23-an kezdték meg a tanulmányaikat a járási székhely magyar alapiskolájában. Rajtuk és a súriakon is az látszott, szeretettel mutatják meg tudásukat. Bár még csak október van, már egy összeszokott csapatként tudták előadni versikéiket és énekeltek, táncoltak együtt.
Szencen is Duray Rezső üdvözölte a gyerekeket, majd szólt Sullivan Ferenc és e sorok szerzője is gratulált az iskolaválasztáshoz. Természetesen itt is jelen volt az iskola igazgatója, Matus Mónika, és több pedagógus is.
A hegysúri iskolások is felléptek Szencen (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
A beszámoló röviden ennyi. De az esemény ettől sokkal több, hiszen a szórványban minden bíztatás, minden kedves szó, amit a szülők és a gyerekek kapnak, akik a magyar iskola padjait koptatják, sokkal több. Azt is jelenti, hogy sokan megbirkóznak a gyerekek utaztatásával, ugyanis mind a féli, mind a szenci intézmény gyűjtőiskola, ha úgy jobban tetszik, központi iskola. Azt is jelenti, hogy olyan intézményt választottak, mely nem csak oktat, hanem nevel is. Nemcsak tanít, hanem családias hangulatot alakít ki, baráti viszony van a gyerekek között és baráti viszony van a szülők és az iskola között is.
Ezt ugyanis csak közösségben lehet, csak úgy lehetnek színvonalasak ezek az iskolák, ha mindenkire oda tudnak figyelni, arra is, aki esetleg kicsit lassúbb és arra is, aki valamiben kiemelkedően tehetséges, ehhez pedig kell a megértés is, no meg egymás elfogadása.
A két teljes szervezettségű iskolához visszatérve:
Egymásra sem konkurenciaként tekintenek, ők nem egymás ellen versenyeznek, ők azért dolgoznak, hogy a tanulóik boldogan éljék meg az iskolás éveket, miközben a legjobbat kívánják kihozni a gyerekekből.
Bízunk benne, hogy sokat tudunk majd még szólni a Szenci járás magyar iskoláinak sikereiről. Köszönünk minden segítséget, amelyet azért kapnak az iskolák, hogy szolgálni tudják közösségüket.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
