Újabb hazugsággyűjtemény landolt a postaládákban az EP-választásokkal kapcsolatban.
Ez egy vicc? Ha annak készült, silánykára sikeredett. De mégsem annak látszik, hisz a címlapon egy pártvezér összetéveszthetetlen mosollyal próbálja ismét meggyőzni bármiről azt az Olvasót, aki arra vetemedett, hogy a postaládájába bedobott Propagand című akármit fellapozza.
Abban sem akárki, hanem egyenest a vezércikk-író ütötte ki nálam, s gondolom másoknál is a biztosítékot.
Az igazság egyedüli birtokosaként világosítja fel a tájékozatlan téblábolókat, hogy az Európai Parlamentbe igazán csak a mumifikálásra érdemeseket kell elküldeni, hisz ott ugyan mindenfélét lehet csinálni, de a törvényhozásba beleszólásuk nem lévén, csak igennel vagy nemmel szavazhatnak a Bizottságból érkezett javaslatokra. Így a fő kérdés már csak az, ki legyen az aktuális, Brüsszelbe küldendő múmia?
Remélem, a választók többsége tájékozottságban néhány lóhosszal az EDiTOR előtt jár, és nem hiszi el ezt a csokorba gyűjtött temérdek szamárságot.
Hát akkor vegyük sorra.
Tény, hogy a törvényjavaslatokat az Európai Bizottság készíti elő, több elemzés és hatástanulmány után. A nemzeti parlamenteknek hat hetük van, hogy elküldjék állásfoglalásukat, vagy akár sárga kártyájukat. Ha elég ilyen érkezik, akár meg is pecsételhetik a törvény további sorsát. Ez bizony új jogosítvány, mely a Lisszaboni szerződés elfogadása után lépett érvénybe. A szerző rosszul tudja, hogy ez a szerződés éppen hogy megfosztotta a tagállamokat a beleszólás jogától.
Ezután kerül a EP bizottságaiba a javaslat, ahol bizony gyakran olyan változáson megy keresztül a szöveg, hogy szülő anyja sem ismerne rá.
Van olyan eset is, amit a szerző említ, hogy csak az igen vagy a nem jöhet a szavazáskor számításba, de ez kizárólag a nemzetközi szerződésekre vonatkozik, csakúgy, mint a nemzeti parlamentekben.
Az összes többi javaslat együttdöntési eljárásban kerül tárgyalásra, a módosító javaslatok elfogadása után. Ezekből gyakran több száz kerül szavazásra, a legvitatottabbak esetében ez a szám a több ezret is elérheti. A legtöbb, ami ebben a választási időszakban előfordult, meghaladta a négyezret.
Az EP által elfogadott javaslatot a megbízott tárgyalóküldöttség az Európai Tanáccsal tárgyalja végig, és keres közös megoldásokat a felmerülő problémás kérdésekre. Ki is az Európai Tanács? A kormányok képviselői, akik az EP egészen élő, a hosszú éjszakai tárgyalások után legalábbis annak látszó képviselőivel, az előterjesztő bizottsági felelősökkel keresi az elfogadható legjobb megoldást.
Szóval, a kérdés nem az, hogy kiből legyen múmia, hanem, hogy meddig lehet büntetlenül féligazságokkal, hazugságokkal szennyezni a köztudatot. Mert így a választások előtt, nem ártatlan, tét nélküli ez a ” kutyaverő” igyekezet.
Legutóbb az Európai Parlament 766 képviselője közül mindössze 15 képviselőt juttattak be a nemzeti kisebbségek, miközben az Unió polgárainak 10%-a tartozik a 300 hagyományos nemzeti kisebbség valamelyikéhez, vagy beszél kisebbségi nyelven. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a képviselők közt legyenek, akik a nemzeti kisebbségek gondjait felvetik, és előre tudnak lépni a megfelelő megoldások keresésében, azon célok mentén, melyeket a Kisebbségi frakcióközi csoport a Strasbourgi Kiáltványban ez év áprilisában megfogalmazott. Csak rajtunk múlik, hogy a mi érdekeinket, ügyeinket, céljainkat magunk képviselhessük.
Kérek mindenkit, menjen el szavazni, és válasszon a 29-es listán szereplő jelöltek közül.
Bauer Edit, Felvidék.ma
