Stubendek László: Komárom még mindig többet érdemel

Odáig jutottunk, hogy nehéz ma olyan vezetőket találni, akik függetlenek azoktól a csoportoktól, akik városunk hanyatlásáért felelősek – függetlenek a pártérdekektől, a korrupciótól és a gazdasági lobbitól. Ha Komárom ki akar végre jutni a zsákutcából, ezen változtatnunk kell. Minderre akkor kerülhet sor, ha a város olyan vezetőket választ, akik rászolgáltak a bizalomra. Olyan vezetőket, akik keresik az utat a polgárokhoz és képesek a pozícióosztogató pártalkuk fölé emelkedni.
Sok biztatást kapok a komáromiaktól, magyaroktól és szlovákoktól, MKP és Most-Híd szavazóktól, a pártokból kiábrándult emberektől, hogy induljak a polgármester-választásokon. Meggyőződésem azonban, hogy a személyi ambíciókat alá kell rendelni a város fejlődésének és annak a programnak, amely által közös céljaink megvalósíthatóak.
Az elmúlt években azért igyekeztem aktívan dolgozni közösségi életünkben, mert határozott elképzeléseim vannak arról, hogyan tehetnénk Komáromot egy élhetőbb, gazdagabb és mosolygósabb várossá. Úgy érzem, a polgárok bizalma ezeknek az értékeknek és elveknek szól.
Jelöltségemet attól teszem függővé, hogy látok-e akaratot és elkötelezettséget ezen célok komoly képviseletére.
A városunkért érzett felelősség tudatában viszont nem engedhetem, hogy a konkrét elképzelések és fejlesztési tervek helyett már megint üres kampányszlogenekkel etessék be a komáromiakat. A következő napokban ezért tárgyalásokat kezdeményezek a meglévő jelöltekkel. Célom, hogy olyan megegyezés szülessen, melynek értelmében az általam képviselt program nyilvánosságot és támogatást nyer.
Az MKP és a Most-Híd megegyezése örömteli dolog lehetne. A csatározások fásulttá tették a várost, a tisztázó viták helyett már csak lövészárkokat kaptunk. Ha a két párt összefogása révén csitulnának az ellentétek, már megérte egy asztalhoz ülni, mondhatnánk.
Egységre szükség van.
Meggyőződésem szerint azonban az egységnek nem 5-10 pártpolitikus háttéralkuján, hanem sokkal szélesebb alapokon kell nyugodnia. Ma elsősorban nem kirekesztő pártegységre van szükség, de az emberekkel, a vállalkozókkal, a cégekkel, a civil szervezetekkel kell összefognunk.
A polgárok összességével kell folyamatosan kapcsolatot tartani, hogy közösen kompromisszumra tudjunk jutni. Az ő véleményük az első, és akkor van értelme a pártok közötti együttműködésnek, ha az a lakosok érdekében történik, ha a közös szándék jelenik meg a városi testületekben, a képviselők munkájában. Ezért is igyekeztem minél többször részt venni a városi képviselő-testület ülésein.
A mostani megegyezés azonban személyi kérdésekről és pozíciókról szól, a lényeg ismét margóra reked.
Komárom fejlődéséhez elsősorban programra, koncepcióra van szükség.
Meg kell egyeznünk négy-öt alapvető irányvonalban, egyfajta komáromi minimumban, amelyekre alapozva a város kitörhet a fásultságból.
Az együttműködés gondolatát továbbszőve szakítanunk kell azzal a rossz berögződéssel, hogy a határ túloldalán egy másik világ kezdődik. A legtöbb területen együtt kell működnünk Dél-Komárommal, hiszen legtöbb gondunk hasonló, így a megoldásokban is tudunk segíteni egymásnak.
Komárom földrajzi helyének köszönhetően központi helyen van, folyók, közutak és vasutak találkozásánál, több világváros közvetlen közelében, mindemellett a legnagyobb szlovákiai magyar város is egyben, a lakosok legnagyobb többsége két vagy több nyelvet beszél.
Ezekkel az előnyökkel nem élünk megfelelőképpen, ami viszont nem csak az eddigi városvezetéseknek, de a kormánynak és Komárom parlamenti képviseletének is köszönhető.
Az adottságaink ellenére egekbe szökött a munkanélküliség, amit én két fő irány mentén próbálnék enyhíteni.
Fel kell építeni az ipari parkot és a kapcsolódó infrastruktúrát, hogy nagy cégek telepedhessenek le a város közelében, és folyamatos, aktív kapcsolatot kell fenntartani a komáromi vállalkozókkal, cégekkel és üzletekkel. Viszont fontosnak tartom kiemelni Komárom legfontosabb vagyonát, a vízkészletet! A vízkezelést és a rá épülő infrastruktúrát nem szabad áruba bocsájtanunk!
Komoly tartalékok rejtőznek ugyanakkor a környező városok ipari parkjaiban is. Az elmúlt hetekben, napokban tárgyalásokat folytattunk Győrben és itthon Komáromban hazai munkavállalók foglalkoztatásával kapcsolatban, és habár az eredményre még várni kell, úgy gondolom, minden ilyen lehetőséget meg kell ragadnunk, és ha csak tíz-húsz ember számára is sikerül állást biztosítani, már megérte.
Komáromot gyakran emlegetik a felvidéki magyarság fővárosaként és Dél-Szlovákia központjaként is, de erre a címre egyre kevésbé szolgál rá.
Ezen gyorsan változtatni kell. Azzal, ha sikerül a városba intézményeket csábítani, felpezsdíteni a közéletet és a kulturális életet, a város minden lakosa, szlovák, magyar és cigány is egyaránt nyerhet. Szavatolnunk kell a kétnyelvűséget, biztosítani, hogy nemzetiségtől függetlenül mindenki otthon érezze magát Komáromban, példát mutatva és impulzust generálva más szlovákiai városok felé is.
A kultúrát a lehető legszélesebben értelmezve újra vissza kell csábítani a városba. Sajnos mára az utcák kihaltak, a Komáromi Napok fénye is megkopott, a néhány előremutató és folytatandó kezdeményezés kevés ahhoz, hogy mindenki számára vonzó legyen a belváros.
Első lépésként át kell alakítani a rossz parkolási rendszert, be kell kapcsolni a város vérkeringésébe az Öreg- és Újvár környékét, egy olyan hellyé kell kialakítani, ahová a város lakosai, fiatalok, idősek, illetve az utazók is szívesen járnak. Emellett internetes és mobilalkalmazással segíteném a városon belüli vásárlást és a turisták tájékozódását.
Ezzel meg is érkeztünk az utolsó sarkalatos ponthoz, a turizmushoz.
Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a város ezreket lásson vendégül. Közép-Európa legnagyobb erődrendszere található a városban, alattunk értékes termálvíz rejtőzik, és a környék is gazdag természeti és építészeti látványosságban. Ugyanezek miatt Dél-Komáromban évente több százezer vendég érkezik a városba, míg hozzánk csupán ennek a töredéke.
Az előző ciklusokban érthetetlen módon adminisztratív akadályokat gördítettek a turizmus fejlesztése elé. Ezzel szakítani kell, sőt a törvények adta maximális keretet ki kell használni arra, hogy déli ikervárosunkkal együtt egy olyan turisztikai iroda, várközpont működhessen, ahol az eddigi munkatársakkal együtt képzett szakemberek dolgoznak azon, hogy komplex turisztikai stratégia készülhessen és kerüljön át a gyakorlatba.
Nem gondolom, hogy az önző pártpolitikai alkuk, a korrupció és a gazdasági lobbi megérdemelnének újabb négy évet Komáromtól.
Az emberekkel folytatott párbeszéd után bátran állíthatom, hogy a polgárok többsége is ezen a vélemény van.
Komárom még mindig a lehetőségek városa, amivel végre élnünk kell.