Hogy a ‘magor’-ból hogyan lesz végül ‘magyar’ napjaink Szlovákiájában, egyáltalán nem nehéz megválaszolni. 25 évvel a rendszerváltás után jelent már meg annyi közvélemény-kutatás, mélyinterjús elemzés, szociológiai vizsgálat, megtapasztaltunk már annyi mindent a saját bőrünkön, hogy tudjuk: az egyetlen államalkotó nemzet kisebbségi komplexusokban szenvedő többsége (az említett felmérések alapján kétharmaduk van) ily módon is kúrálja magát a szabadon burjánzó kommentvilágban.
Igaza van a nyelvésznek, nyelvművelőnek, szótárírónak, hogy egy szlengszótár mit sem tehet arról, ha durva, sértő dolgok is állnak benne, olyanok, melyeket mi, az államot egyáltalán nem alkotó, csupán „kiszipolyozó és veszélyeztető” nem szlovák nemzetiségű kisebbségiek zokon veszünk. A mi bajunk, hogy még mindig túl érzékenyek vagyunk, hogy a sok-sok tolerancia-tréning, megértésre, elfogadásra, együttműködésre nevelés ellenére még ma sem (mindannyian) fogadjuk el szó nélkül, ha aláznak bennünket… És nekimegyünk annak a jelenségnek, amit egy szótár a jelen társadalom állapotáról visszatükröz.
Tényleg nem a szótár tehet róla, ahogyan a tükör sem, ha a tükörkép nem éppen harmonikus, toleráns és kedves ábrázatot tükröz. A szlengszótár csak egy további bizonyítékot nyújt át arról, hol tart önállósága harmadik évtizedének elején az államalkotó nemzet színe-java a szellemi otthonteremtésben. Persze nem példa nélkül való az újkeletű frazeológia. Hallottunk ennél jóval ócsárolóbb durvaságokat is kormányzati bársonyszékekben ülőktől és a parlamenti szószékből is, hogy csak a legfelsőbb emeleteket említsem. A görbe lábú ázsiai anyagyilkosokhoz képest egy hülye nem is olyan szörnyű… (Lásd a szócikket a szlengszótárból: ‘maďar’ perjor. : hlupák, tupec, nechápavý človek, nechápavec; človek, kt. sa nedá dohovoriť; v spoj. ísť/prísť a pod na maďare/Maďare ♦ do Maďarska; na južné Slovensko // szabad fordításban: ‘magyar’ pejoratív: ostoba, hülye/bunkó, nehéz felfogású ember, értetlen; ember, akivel nem lehet szót érteni; szókapcsolatokban: menni/jönni stb. a magyarokhoz ♦ Magyarországra, Dél-Szlovákiába.)
Ráadásul nekünk, magyaroknak még szerencsénk is van! Azért, mert a ‘Čo si, maďar?’ (Hülye vagy?) a szlengszótárban található, nem a kodifikált szlovák nyelv kis vagy nagy szótárában, s mellé még a pejoratív (rosszalló) szót is odabiggyesztették hangulatjelzőként.
Tehát egyértelmű, hogy aki így fogalmaz, ezt a szókapcsolatot használja, becsméreli is a magyarokat.
Szerencsénk van azért is, mert ez a szófordulat még nem került be a kodifikált a szlovák nyelv értelmező szótárába vagy kis szótárába bevett kifejezésként. Mert akkor lenne csak igazán kórkép-értékű a ‘hülye vagy’ szinonimáinak kérdésköre, ha egyszer azt is alaposan kielemezné a legfelsőbb bíróság, ahogyan a ‘cigány paraziták’ esetében tette, amikor meghozta felmentő ítéletét M. K. vádlott ügyében. Ez a „remekmű” olyan csodálatosra sikeredett, hogy még a szlovákiai Etnikum- és Kultúrakutató Központ (CVEK) is érdemesnek találta a megörökítésre a kisebbségekről szóló 2013-as jelentésében. Kicsit hosszú ugyan, de elolvasása tanulságos lehet mindenkinek, aki választ keres arra, hogyan kerülhetnek egy (szleng)szótárba – és a társadalmi közbeszédbe – manapság más nemzeteket becsmérlő idiómák és frazeológiai egységek, de egyéb durvaságok is.
És most következzen a jelzett tanulmány részlete:
„Bár az etnikailag és faji alapon motivált erőszak büntetésének törvényes keretei (Szlovákiában) arányosnak tűnnek, kérdéses, milyen mértékben alkalmazzák őket a gyakorlatban. Úgy fest, a jogi formalizmus inkább a szélsőségesek védelmét szolgálja. Az SZK Legfelsőbb Bírósága döntése meghozatalakor az SZK volt igazságügyi miniszter asszonyának M. K. elleni törvényességi óvása esetében pontosan ezt a jogi interpretációt részesítette előnyben., amikor jogorvoslati kérelmét elutasította.
Az igazságügyi miniszter asszony az alacsonyabb szintű bírósági döntéseket támadta meg M. K.-nak a nemzet-, faj- és meggyőződés-gyalázás esetében indult büntetőügyében, melyet a vádlott úgy követett el, hogy mint a Besztercebányai megye független elnökjelöltje 2009-ben választási röplapján többek közt megfogalmazta: „megszünteti a nemcsak cigány paraziták igazságtalan kivételezettségét”.
Az elsőfokú bíróság a büntető eljárást leállította, mivel olyan következtetésre jutott, hogy nem nyert minden kétséget kizáró bizonyítást, hogy a cselekményt a vádlott követte el. A járási ügyész ellenvetéssel élt, mert a M. K. esetében a cselekmény elkövetése miatt született meg a vádirat. A kerületi bíróság olyan következtetést fogalmazott meg, hogy a röplap „nem a roma etnikum ellen irányul”. A kerületi bíróság szerint a röplap szövegéből egyértelmű, hogy a vádlott nem a roma etnikum egészéről beszél, hanem csak azokról, akik élősködnek azokon az előnyökön, amelyeket nekik a társadalom nyújt, végeredményben tehát nem csupán az ezen etnikum élősködőiről van szó, hanem a többségi lakosság élősködőiről is, amit a „nemcsak” kötőszó is kiemel.
A miniszter asszony ez ellen a döntés ellen törvényességi óvást nyújtott be, rámutatva: a paraziták szóhoz kapcsolt jelző, a ‘cigány’ egyértelműen azt a célt szolgálta, hogy az emberekben azt a benyomást keltse, hogy a parazitáknak nevezettek ebből az etnikai csoportból, azaz a roma kisebbségből származnak. S hozzátette: a röplapon a vádlott a cigány kifejezést sértő módon használta, ezzel is visszhangot és választói támogatást remélve magának.
A legfelsőbb bíróság ridegen formális érvelése – írja a tanulmány – megérdemli, hogy teljes egészében idézzük:
„A volt igazságügyi miniszter asszony azon törvényességi kifogásai félrevezetők, melyek szerint a roma nemzetiségű polgárok meghatározására használt ‘cigány’ kifejezés egyértelműen sértő jelentésű, mivel a vádlott, Mgr. M. K. ezt a kifejezést az érintett röplapon nem használta. A fellebbviteli bíróság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a fellebbező valószínűleg összekeverte a szlovák nyelvben használatos ‘cigáň’ és ‘cigán’ főnevek jelentését.
A legfelsőbb bíróság a jelenlegi lexikográfiai kézikönyvekből (A szlovák nyelv rövid szótára, A szlovák helyesírás szabályai), melyek a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma MK 1501/2003-10/5088. sz. intézkedése értelmében a jelenlegi kodifikált szlovák nyelv jóváhagyott alapművei, megállapította, hogy a szlovák nyelv különbséget tesz a ‘cigáň’ és a ‘cigán’ főnevek jelentése között, és ezek a ‘cigánsky’ /értsd: cigány, melléknév/ melléknévvel együtt a mai kodifikált nyelv részét képezik.
A szlovák nyelv rövid szótára (4. kiegészített és javított kiadás. Szerkesztette: J. Kačala – M. Pisárčiková – M. Považaj, Pozsony, Veda 2003) a ‘cigán’ kifejezést így határozza meg:
‘cigán – a. h.(etnikai értelemben Cigán /értsd: cigány/): ind. eredetű társadalmi csoport tagja, helyenként még ma is vándorló életmódot folytat, újkeletűen roma: oláh cigányok;
Ezzel szemben a ‘cigáň’ kifejezés meghatározása:
‘cigáň’ – a. h. beszélt nyelvi, csaló, hazug: cigány cigány szitokszó;
Ebben a lexikográfiai kézikönyvben szerepel a ‘cigánsky’ melléknév is, melyhez használatának példáiként konkrét szókapcsolatokat sorolnak fel (cigány zenekar, cigány nyelv, cigánypecsenye stb.).
A jelenlegi kodifikált szlovák nyelv tehát lehetővé teszi ezen etnikai csoport tagjainak kétféle megnevezéssel történő megjelölését: ‘roma” és ‘cigány’. Nyelvi jelentéstartalmuk szempontjából egyenértékű kifejezésekről van szó, miközben a roma a szlovák nyelvben csupán az 1989-es társadalmi változásokat követő időszakban nyert létjogosultságot, mégpedig a ‘cigány’ kifejezés mellett, melyet mind a többségi lakosság, mind a roma – cigány etnikai csoport tagjai használnak (Cigány Ördögök zenekar, A cigánytábor az égbe megy – film és musical, M. Šulík Cigány c. filmje stb.)
Hasonlóképpen a ‘cigány’ melléknév is használható a kodifikált szlovák nyelvben, miközben újkeletű megfelelője a ‘roma’ melléknév (pl. roma lakosság, roma nyelv, lásd A szlovák nyelv rövid szótára).
Ha tehát Mgr. M. K. vádlott röplapján az etnikai kisebbség megjelölésére a ‘cigány’ melléknevet használta az államnyelv kodifikált változata szerint, vagyis az állam által elismert és a társadalom által használt formában, e kifejezés használatából nem vonható le a faji, nemzeti vagy felekezeti gyalázás objektív feltételeit megvalósító bűncselekménynek a fennállása a Btk. 423. §-ának 1. bek. szerint. Ráadásul, ha a tárgyalt kifejezés szövegkörnyezetéből (a ‘nemcsak’ alárendelő kötőszó használata) kiderül, hogy a szerző elszántságát fejezi ki az összes élősködő állampolgár (szerinte) igazságtalan előnyeinek megszüntetése mellett, nem egy konkrét etnikai csoport tagjait célozza meg. A jelen bűncselekmény – tehát a roma-cigány etnikai csoport nyilvános gyalázásának szándéka, illetve az ezen etnikai csoporthoz tartozás szerinti egyén vagy egyének csoportja nyilvános gyalázásának szándéka – szubjektív vagy objektív feltételeinek teljesülése nem nyert bizonyítást, ezért annak szándékos elkövetése nem következtethető ki kizárólag az általa használt kifejezésből, ahogy azt tévesen a volt igazságügyi miniszter asszony hiszi.”
Nos, ezen érvek alapján utasította el a miniszteri óvást a legfelsőbb bíróság. És ha egy igazságügyi miniszter beadványa nem elég ahhoz, hogy változtasson az etnikai és faji erőszak kezelésének módján az igazságszolgáltatásban, legfeljebb azt a költői kérdést tehetjük fel magunknak: mit lehet elvárni azoktól a tömegektől, akiket státusuk és esküjük nem kötelez a törvényesség és igazságosság feltétlen és pártatlan szolgálatára.
Neszméri Gyurkovits Róza, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48307″}
