Jobb is lehetne, de nem olyan rossz az államközi és a politikai viszony a szlovák miniszterelnök szerint, mint ahogy azt a média beállítja. Robert Fico úgy véli, hogy minden kezdeményezésben nem kell okvetlenül magyarellenes törekvést feltételezni. Állítása szerint Ján Slotától már többször elhatárolódott. A Népszabadság interjúja Robert Ficoval. – Miniszterelnök úr, Ivan Gašparovič államfő szerint a szlovák-magyar államközi kapcsolatok sokkal jobbak, mint ahogy azt a média jellemzi. Ján Slota szerint viszont a fagyponton vannak. Sólyom László pedig úgy véli, hogy Pozsonyban legmagasabb politikai szinten is jelen van a magyarellenesség. Ön miként vélekedik a két szomszéd ország viszonyáról?
– Államközi kapcsolataink normálisak, habár jobbak is lehetnének. Ha olyan rossz lenne a viszonyunk, mint ahogy azt a legtöbb média lefesti, akkor magyar partneremmel talán köszönő viszonyban sem lennénk. A valóság ellenben az, hogy informális találkozóink őszinte és konstruktív légkörben zajlanak. Legutóbb éppen Brüsszelben vitattuk meg a legidőszerűbb kérdéseket és problémákat. Egyébként pedig Gyurcsány Ferenc meghívása hivatalos szlovákiai látogatásra változatlanul érvényes. Meggyőződésem, hogy partnerem kizárólag belpolitikai okok miatt vonakodik eleget tenni ennek.
– Legutóbb a magyar elnök, korábban pedig éppen Gyurcsány Ferenc is azt nehezményezte, hogy kormányfőként ön nem hajlandó elhatárolódni Ján Slota magyarellenes megnyilvánulásaitól, amelyeket aligha lehet csupán expresszívnek minősíteni, miként azt ön tette.
– Többször elítéltem mindenféle szélsőséges megnyilvánulást. Mondok egy konkrét példát. 2001-ben Rudolf Schuster akkori szlovák államfő izraeli látogatása idején megígérte, hogy a pozsonyi parlament is törvényt alkot a holokauszt emléknapjáról. Az akkori kormánypártoknak ehhez nem nagyon fűlt a foga, ezért ellenzéki politikusként én nyújtottam be a törvényjavaslatot, amelyet nem is kevesen eléggé vonakodva szavaztak meg. Akkoriban öten-hatan tisztelegtünk a holokauszt szlovákiai emlékműve és a szlovák antifasiszta felkelés emléke előtt. Most azok is szégyentelenül mellénk állnak, akik például azt szeretnék, hogy a holokauszt tagadása ne legyen büntetendő. Mindezek után ne engem zargassanak olyan kérdésekkel, amelyeket másoknak kellene feltenni.
– Már elnézést, de én Ján Slotáról kérdeztem.
– Felhívom a figyelmét arra, hogy nem a Szlovák Nemzeti Párt szóvivője vagyok, hanem szlovák kormányelnök.
– Ezt jól tudom. Ján Slota azonban a Kormánykoalíciós Tanács tagja, ahol a legfontosabb politikai döntések születnek. Pártbeli társa, az oktatásügyi miniszter – aki szerint érthető, ha a megkérdezett szlovák általános iskolások azt szeretnék, hogy magyar gyerekek csak otthon beszéljenek magyarul – ugyebár az ön kabinetjének a tagja. Ezek is tények.
– Ne keverjük össze a párttagok megnyilvánulásait a kormányprogrammal. Az utóbbi dokumentumban szó sincs arról, hogy támadni vagy sértegetni fogjuk a magyarokat. Az ilyen próbálkozás ellen határozottan fellépnék. Mi azt ígértük, hogy tiszteletben tartjuk a status quót, vagyis a szlovákiai magyar polgárok szerzett jogait, s álltuk a szavunkat. Sőt: amikor a pozsonyi Pátria Rádió magyar adását anyagi gondok veszélyeztették, a kabinet tartalékalapjából azonnal negyvenmillió koronát utaltunk át. Tegyünk hát végre különbséget a politikusok egyéni megnyilvánulásai és a koalíciós pártok tevékenysége között, amellyel a kormányprogramot kötelesek teljesíteni. Különben is az a lényeg, hogy ez a kabinet és a szlovákiai parlament egyetlen olyan döntést sem hozott, amely rontotta volna a szlovák-magyar kapcsolatokat. Szlovákiai bíróságokhoz és a kassai székhelyű alkotmánybírósághoz sem fordult senki olyan panasszal, hogy megsértették kisebbségi jogait. Ha nem ez lenne a tényállás, akkor az általam vezetett pártot, a Smert, nem vették volna vissza az európai szociáldemokraták családjába.
– Mindezek ellenére mostanság sok szlovákiai magyar polgár nyugtalankodik amiatt, hogy ön januárban a Matica Slovenská ünnepségein felszólította a patinás szlovák kulturális szervezet tagjait, hogy növeljék aktivitásukat a déli országrészben. Nem sokkal ezután olyan szlovák civil szerveződést kezdtek szervezni, amely állítólag az ottani, több helyen kisebbségben élő szlovákok elleni jogsértéseket kezdi el gyűjteni. Miért van szükség ilyen szervezkedésre, amelyet sokan ugyancsak magyarellenesnek tartanak?
– Az idei esztendőt a szlovák azonosságtudat és a nemzeti önbizalom megerősítésének éveként hirdettük meg. Szeretnénk többek között felkutatni, és közkinccsé tenni mindazokat a gazdag nemzeti hagyományokat, amelyekről csaknem vagy teljesen megfeledkeztünk. Számomra az államalkotó nemzet polgáraként, de szlovák kormányfőként is fontosabb, ha például Szvatopluk-szobrokat állítunk, ám tiszteletben tartom, ha országunk magyar nemzetiségű polgárai meg István király emlékét őrzik. Végre fel kellene hagyni azzal a szűk látókörű szemlélettel, hogy majdnem mindenben magyarellenes vagy éppenséggel szlovákellenes megnyilvánulást látunk.
– Néhány napja egy neves szlovák újságíró viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ön is felelős azért, mert Ján Slotát koalíciós partnernek fogadta, s ezzel mintegy jelt adott arra, hogy ilyen nézetekkel jelentős pozíciókhoz lehet jutni.
– Ez a vélemény abban a szlovák napilapban jelent meg, amelyik nemcsak élesen kormányellenes, hanem nemzet- és népellenes is. Egyébként, ha már itt tartunk, én is említhetnék több olyan magyarországi jelenséget és megnyilvánulást, amely aggaszt bennünket, de ez nem vezetne sehová sem. Szlovákiában például rövid időn belül betiltották a Slovenská Pospolitost (Szlovák Közösség) tevékenységét, ma már csupán néhány bohóckodó tag mutogatja magát olykor. A Magyar Gárda viszont a köztereken masírozik, szervezkedik, s vannak olyan magyarországi pártok, amelyek támogatják őket vagy szemet hunynak tevékenységük felett.
– Többször a Fideszt és személyesen Orbán Viktort is az utóbbiak között említette. Nem túlzás ez? Ő mégiscsak az Európai Néppárt egyik alelnöke.
– Ha lenne Szlovákiában olyan politikai erő, amely a szlovákság határok feletti egyesítéséről beszélne, akkor azt mondanám, hogy mindez ellenzéki retorika, spongyát rá. Ám ilyesmivel nálunk senki sem hozakodik elő, holott szlovák kisebbség Magyarországon, Romániában, Szerbiában és máshol is él. Mi azonban tiszteletben tartjuk a határokat, miként azt is, hogy ők más állam polgárai, s nem teszünk még kétértelmű megjegyzéseket sem. Ha egyszer Orbán Viktor még kormányfő lesz – amiről kizárólag a magyarországi polgárok döntenek -, akkor remélem, megváltozik a politikai szótára és a magatartása. Mi készek vagyunk a konstruktív párbeszédre vele és a pártjával is, ha politikai realitások ezt megkívánnák.
– Nemrég a szlovák miniszterelnök-helyettes és a magyar kancelláriaminiszter találkozóján mindkét politikus úgy vélekedett, hogy csaknem teljes mértékben valóra váltották a tavaly Pozsonyban elfogadott Közös múlt – közös jövő című dokumentum valamennyi programpontját. Véleményük azért keltett Dél-Szlovákiában megütközést, mert még mindig nem épültek újjá az Ipoly-hidak, késik a miskolc-kassai gyorsforgalmi út elkészítésével kapcsolatos szerződés aláírása is. Miért?
– Elöljáróban annyit jegyzek meg, hogy Gyurcsány Ferenc 2006 őszén köztudottan az utolsó pillanatban, még csak nem is diplomáciai úton, hanem nyilvánosan mondta le tervezett kétoldalú találkozónkat, amelyben pedig már megegyeztünk. Nem sértődtem meg, pedig ez nem volt éppen elegáns lépés. Alig egy évvel későbbi pozsonyi eszmecserénken már olyan célokat tűztünk ki, amelyeknek a mielőbbi valóra váltását mi is komolyan gondoljuk, s követelni fogom az illetékes tárcától és a szakértőktől, hogy mielőbb lássunk munkához. Gondok azonban nemcsak a szlovák oldalon akadtak, de most már valóban cselekedni kell.
– Évek óta nincs előrelépés a bősi vízerőmű, a hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtása terén sem. Meddig tarthat még az egy helyben topogás?
– Azt hiszem, akkor kezdődtek a gondok, amikor mindkét kormány a saját győzelmeként értelmezte és magyarázta a hágai verdiktet. Pedig csípőből ezt a rendkívül bonyolult problémát sem lehet megoldani. Hagyjunk időt a szakembereknek, s akkor dűlőre juthatnak.
– A szlovák ellenzék azzal gyanúsítja a Magyar Koalíció Pártját, hogy időről időre összejátszik a jelenlegi kormánypártokkal. Valóban?
– Az MKP nyilvánvalóan ellenzéki párt, amelyik a lisszaboni szerződés szlovákiai ratifikálásakor bölcsen döntött, mert tudatosította, hogy a dokumentum támogatása nem párt-, hanem országos és európai érdek. Emiatt orrolt meg rájuk a két szlovák ellenzéki partnerük, amelyek azóta nemzeti alapon igyekeznek távol tartani maguktól a Magyar Koalíció Pártját, ám ez hiteltelen, hiszen nyolc évig együtt kormányoztak. Egyébként örülök annak, hogy az MKP akár csak az öreg medve, politikai értelemben jókat alszik, szinte semmit sem csinál, legfeljebb annyit hallani róluk, hogy viszálykodnak egymás között. Ugyanúgy, mint a másik két ellenzéki párt.
– Ján Slotáék most éppen azért akarják őket felelősségre vonni, mert részt vettek a Kárpát-medencei magyar képviselők budapesti fórumán. Mi erről a véleménye?
– Egyszerű polgárként válaszolok. Ha csak a szlovákiai magyar nemzetiségű polgárok rokonszenvét akarják megszerezni, akkor részben érthető ez a lépésük, amely miatt azonban más nemzetiségű polgárok voksaira biztosan nem számíthatnak. Mi több: elveszíthetik a hazai magyar voksok egy részét is.
– És kormányfőként, pártelnökként mi a véleménye Slotáék indítványáról?
– Amit el akartam mondani, már elmondtam.
– Szlovákia januártól bevezeti az eurót. Nem tartanak attól, hogy a várható drágulás és más gondok miatt a kormány veszíthet a népszerűségéből?
– A páncélautók már terítik a bankjegyeket, tehát januártól az euró nálunk is hivatalos fizetőeszköz lesz. Két éve úgy döntöttünk, hogy a közös pénznem bevezetésének jóval több az előnye, mint a kockázata. Tudunk az utóbbiakról is, s mindent megteszünk enyhítése vagy megakadályozása érdekében, közösen a munkáltatók, a munkavállalók, a nyugdíjasok, a kereskedelem képviselőivel együtt. Csak az ellenzék maradt ezúttal is távol, kárörvendve várakozik. Ezúton is üzenem nekik, hogy az euró bevezetése Szlovákiában is sikertörténet lesz.
Népszabadság • Szilvássy József
