A Sárközy Péter Alapítvány és a Biokultúráért Közhasznú Alapítvány Piliscsabán, a Iosephinum Kollégium és Szakkollégium dísztermében rendezte meg a XII. Tudományos Emlékülését. Előadást tartott Palík László agrármérnök a felvidéki biogazdálkodásról.
Az emlékülés idei mottója a következő volt: „Magyar Biokert – Termeljük meg saját bioélelmiszerünket!”
A kétnapos, két önálló rendezvényből álló eseményen több mint harminc szervezet képviseletében mintegy 90 fő vett részt..A résztvevők Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Magyarországról érkeztek.Dr. Solti Gábor, az alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg a XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülést. A köszöntő szavak után szeredi Ambrus Kálmán – a tavalyi évhez hasonlóan idén is – egy Reményik Sándor verset szavalt. A Föld című költemény szorosan kapcsolódott az idei emlékülés gondolatiságához. A ráhangolódást szintén nagyban elősegítette Puszta Bettina komolyzenei előadása: a résztvevők Johann Sebastian Bach: G-dúr Solo Szvit c. művéből csellón hallgathattak meg három tételt (Preludium – Strabande – Menuet).
Ezután következtek a szakmai előadások.
Dr. Csizmadia László, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) elnöke előadásában elmondta, hogy a XII. Sárközy Péter Tudományos Emlékülés mottója, jelmondata nagyon fontos és aktuális, annak gyökerei már a Németh László-féle Kert-Magyarország gondolatban is megtalálhatóak. A kiskertek, így az ökológiai kiskertek számának növelése, újbóli népszerűsítése, elterjesztése azért is fontos, mert több fontos területet, kormányzati célt is meg lehet valósítani általa. A kertek, biokertek művelése odaadást, sok munkaórát, fegyelmet, elkötelezettséget igényel, embert formáló, nevelő feladatot jelent. Emellett elősegíti az állampolgárok egészséges életmódját, környezettudatos gondolkodásmódját, és talán a falvak népességmegtartó képességéhez is hozzájárul. Lehetőséget ad közmunkaprogramok megvalósítására , s nem utolsósorban a települések képét javítja, vonzerejét fokozza, így a turizmus szempontjából is érdemi, kiemelt jelentőségű társadalmi kérdést, feladatot is jelent. Példaként említette saját konyhakertjét, melyet családjával együtt művel, és innen biztosítja a főzéshez szükséges alapanyagok egy jelentős részét.Kovács Szilvia, Karcag alpolgármestere, aki a Legszebb Konyhakert program ötletgazdája, elindítója is, e mozgalom jelentőségéről, sikeréről, eredményeiről és további lehetőségeiről, feladatairól beszélt. Számokkal és fényképekkel igazolta, hogy miért is olyan sikeres és fontos ez a program napjainkban.
Dr. Solti Gábor a „Magyar Biokert – Termeljük meg saját bioélelmiszerünket!” címet viselő előadásában összefoglalta mindazt, ami miatt a 2014. évi emlékülés témája időszerű és kiemelt jelentőségű. Hangsúlyozta, hogy az ellenőrzött biogazdálkodás, ökológiai gazdálkodás Magyarországon immáron tíz esztendeje stagnál, és a kiút egyik első állomása lehetne, ha visszanyúlnánk ahhoz, ami a magyarországi biomozgalom gyökerét jelentette több mint harminc esztendővel ezelőtt: a biokiskertekhez, a biogazdálkodás kis léptékben történő megvalósításához. Ez segítené az ökogazdálkodás hitelességének visszaállítását.
A jelenlegi nagyüzemi biogazdálkodás és bevett gyakorlatai számos ponton szemben állnak ezzel az eredeti szellemiséggel, s bár érthetően egy ország, egy nemzet gazdasága szempontjából mások a prioritások, mint egy kiskerti gazdálkodás esetében, az alapelveknek, a hitelességnek, a szellemiségnek nem szabadna csorbát szenvednie.
Ahhoz, hogy az említett szellemiség, a biológiai-ökológiai alapelvek érvényesüljenek, arra is szükség van, hogy a hivatalos biogazdálkodás szabály- és gyakorlatrendszere mellett az emberek fejében is a helyére kerüljön az ökogazdálkodás gondolata. A bioélelmiszerrel kapcsolatban ne csak a „drága” jelző jusson eszükbe. Ehhez megújulásra van szükség, melynek kiindulópontját jelenthetik a biokiskertek vagy – ahogy dr. Solti Gábor nevezte őket prezentációjában – ökológiai kiskertek, melyek a Magyar Biokert mozgalom keretében valósulnának meg, szorosan kapcsolódva például a Kovács Szilvia által elindított Legszebb Konyhakertek programhoz.
További példaként említette még a Zöld Óvodák hálózatát is, melynek keretében érdemes volna óvodai biokiskerteket létrehozni és fenntartani. Elképzelése szerint a Magyar Biokert program keretében „a központi cél olyan növényi táplálékok előállítása, amelyek különösen gazdagok ásványi elemekben, vitaminokban és más tápanyagokban, s mindezt egy olyan életmód – a kreatív vidéki élet – keretében, amely lehetővé teszi a család számára, hogy szükségleteinek többségét előállítsa egy önfenntartó kisgazdaságban, amelynek integráns része az ökológiai kert.
Dr. Tóthfalussy-Veress Éva, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi Karának tanára „Az én biokertem” címmel tartott előadást. Szülőházában, Kolozsvár közepén van egy kis biokertje, melyet még édesapjától örökölt, és immáron több mint tíz esztendeje ő gondozza. Az előadásában e biokertet és az abban szerzett tapasztalatokat mutatta be, illetve kötődését az erdélyi, román biomozgalomhoz.Az ebédszünet előtti utolsó előadásban dr. Lánszki Imre ökológus, növényvédelmi szakértő előbb a biokertek növényvédelméről szólt, az azzal kapcsolatos általános elveit, meglátásait ismertette a hallgatósággal, majd a növényvédelmi kutatásokat mutatta be röviden a gyakorlatban, a Fitokondi nevű, biogazdálkodásban engedélyezett növényvédő szer kifejlesztése apropóján, melyben ő is tevékenyen részt vett.
Az ebédszünet után kapott szót dr. Köhler Mihály, a neves bioborász, majd Lőrinczné Táborfi Julianna, az EGÉSZséges Táplálkozásért Egyesület igazgatója, dietetikus a bioélelmiszerek közétkeztetésben való bevezetéséről, annak gyakorlati megvalósításáról beszélt előadásában. Példaként említette az ETE „EGÉSZség=Érték!” programját, melynek során a magyar kórházak onkológiai osztályain igyekeznek bevezetni a bioélelmiszereket, hogy az arra leginkább rászorulók megkaphassák azt a táplálékot, amire szervezetüknek a legnagyobb szüksége van.
Brendus Ede-Zsolt, a Mentor Transsyvania Club ügyvezetője, a biogazdálkodás elkötelezett híve, „Önellátó Marosszék” címmel tartott előadást. Az „Önellátó Marosszék” program „egy olyan területi térségfejlesztési kezdeményezésnek tekinthető, amely a válságkezelés kérdéskörének súlypontját visszahelyezi arra közösségi közigazgatási mintára, amely a 13. és 19. század között több mint fél évezreden keresztül a Szent Korona értékrend vonzásában sikeresen működött. Nyomába ered a ma még utópiának bizonyuló közösségi közigazgatásnak és részvételi demokráciának. Annak a zártkörű szervesanyag-gazdálkodás körfolyamatnak az újraélesztését célozza meg, amelyet az agrikultúra jelenlegi korszemlélete ökogazdálkodásként nevesít. Meggyőződésem, hogy kiterjesztése a Kárpát-medencei összmagyar együttműködés jövőjének letéteményese és valós történelmi alternatíváját jelenti.
Bors János, a BMT-BIOMICRON Kft. ügyvezetője előadásában a kőzet-mikroőrlemények mezőgazdasági alkalmazásának előnyeit foglalta össze. Elmondta, hogy a kőzetek, ásványok mezőgazdasági felhasználása régóta ismert, növényvédőszerként aprítás után, kőzetpor formájában már évszázadokkal korábban használták. Napjainkban a technológiai fejlődés lehetővé teszi, hogy akár néhány mikronos szemcseméretűre is fel lehet aprítani a kőzeteket, ásványokat. Ezeket az ún. mikroőrleményeket a korábbiakhoz képest sokkal magasabb hatásfok jellemzi. Erre példaként említette az alginit mikroőrleményt, mely az előadó várakozása szerint a biotermesztés egyik nélkülözhetetlen anyaga lehet a jövőben.
Ziegler Gábor, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének irodavezetője a fahamu kiskerti hasznosításáról szólt prezentációjában. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásban az EU ökorendelete szerint a hamuk közül csak a fahamu, azaz a vegyileg nem kezelt fa elégetéséből származó hamu engedélyezett. A fahamut rendkívül sokoldalú felhasználhatóság jellemzi: mindenekelőtt talajjavító anyagként, illetve komposzt-adalékanyagként hasznosítják, de alkalmas házi szappangyártásra, házi fertőtlenítő készítésére, fafestékként és síkosság-mentesítésre is. A fahamut az emberiség évezredek óta ismeri, s napjainkban, a fosszilis energiahordozók árának emelkedése miatt reneszánszát éli a fatüzelés, így egy igen releváns kérdéskört jelent, hogy a háztartásoknál keletkező kb. évi 100-150 kg fahamu megfelelően hasznosul-e.Dr. Palík László agrármérnök, zselízi biogazdálkodó, a Biocentrum Kft. Ügyvezetője „Biogazdálkodási praktikák a Felvidékről”címet viselő, sok fényképpel kísért előadásában saját tapasztalatait mutatta be az emlékülés résztvevőinek.
„Tudatosan 1990-ben kezdődött el nálunk a biogazdálkodás. Valójában a saját kertekben bioélelmiszer alapanyagot termeltünk mindig. Rendszerbe foglalva viszont, a Biokultúra Egyesület támogatásával, nagyüzemi szinten, ellenőrzés-minősítéssel egybekötve ez 24 évvel ezelőtt valósult meg.
Az alap mindig a növénytermesztés. A mezőgazdasági termelés, főleg a biotermelés, hosszú távon elképzelhetetlen állattenyésztés nélkül. A termőtalaj tápanyagszükségletének kielégítésére a termesztendő növény érdekében szükség van az istállótrágyára. Az utóbbi években sok próbálkozással és kísérlettel a legkülönfélébb módszerekkel próbálták a tápanyagot biztosítani. Vannak részmegoldások. Különféle humuszképző anyagok, levél- és talajtrágyaként használatos tápoldatok, komposztok, komposztkivonatok, szárított istállótrágyából készített porok és granulátumok, vagy a kőzetek, üledékek, ásványi anyagok darált-porított formái. A tollból készült növényi tápanyag is érdekes és hasznos tápanyagkiegészítést biztosíthat. Az említett készítmények sokasága lehetőséget ad részbeni megoldásokra, de a teljes és igazi csakis az istállótrágya lehet.
A tápanyag bebiztosítása után nagyon fontos a növényvédelem. Ebben az esetben is igen sokféle lehetőség van. Első lépés a növényi kultúra tisztán tartása, a gyommentesség. Tápanyagban gazdag talajban a gyomok is jobban fejlődnek, de a kultúrnövény is. A cél, a gyomok likvidálása. Következő lépés a kultúrnövény egészségi állapotának megvédése. Jó tápanyagellátottsággal rendelkező talajok kultúrnövényeinek az egészségi állapota kedvező, ellenállóbbak a különféle betegségekkel és kártevőkkel szemben. De itt is szükség lehet az időjárás viszontagságai szerint kifejlődő kórokozók, gombák, kártevők elleni védelemre. Jelenleg igen sok lehetőség, megoldás van ezekre a célokra. A biotermesztésben engedélyezett különféle készítményekre és segédanyagokra gondolok. A kisüzemi-házikerti és nagyüzemi megoldások közötti lehetőségek eltérőek a terület nagysága miatt. A tápanyag bebiztosítása más anyagi és kijuttatási követelmény. A gyommentesség bebiztosítása 50 m²-en vagy 50 ha-on szintén más lehetőség. A növényvédelem bebiztosítása a fentiek alapján szintén eltérő megoldásokat követel. A lényeg az, hogy megközelítőleg 1970 előtt szinte minden csak bio volt, akkor is volt lehetőség a vegyszermentes termelésre. Ma is van, csupán hozzáállás kérdése az egész.
A megtermelt bioélelmiszer alapanyagot a házi kertből és a nagyüzemi területekről szintén különböző körülmények között lehet feldolgozni, raktározni, hasznosítani. Gondoljunk a gabonafélékre, olajos növényekre, kertészeti növényekre, szőlőre, gyümölcsre. Külön tudomány a raktárkártevők elleni küzdelem.
A termelés folyamán a háztáji kertekben és a nagyüzemekben másféle eszközöket, gépeket használunk. Ezeknek a tudatos és jó megválasztása nagyon fontos.
A feldolgozásnál át kell gondolni a műveletek formáit, lehetőségeit, sokaságát a végeredmény elérése érdekében. Mit és hogyan célszerű előállítani, becsomagolni, a nyilvánosság előtt a legkülönfélébb körülmények között bemutatni. Kiállítások, szakmai napok, kisebb-nagyobb országos és nemzetközi rendezvények, iskolázások, tanfolyamok, bortúrák, borkóstolók, pálinkakóstolók, versenyek.
A végcél természetesen az egészséges, tiszta biotermék, melyet a kiskertjeinkből, vagy saját fogyasztásra, vagy kisebb-nagyobb közösségekben, baráti körökben való felhasználásra, értékesítésre használunk. A nagyobb mennyiség, nagyüzemi előállítás esetében a termelő megélhetését biztosíthatja. Mindkét esetben teljesen egyértelmű a végeredmény” – mondta előadásában a zselízi szakember.
Az előadásokat hagyományosan a Sárközy Péter – emlékérem, oklevél és díj átadása követte.
Idén a Sárközy Péter – emlékérem kitüntetettje dr. Palík László volt. A laudációt prof. dr. Tereza Horvat Senderović tartotta. Erről ITT>>> számoltunk be. Amikor 2011-ben megalakult a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetsége, a zselízi Biocentrum annak alapító tagja, dr. Palík László pedig a felvidéki szervezet alelnöke lett.
A laudációban elhangzott, hogy dr. Palík Lászlónak meghatározó szerepe van abban, hogy Szlovákiában, a Felvidéken jelenleg már több mint 180 ezer hektáron folyik ellenőrzött ökológiai gazdálkodás, amely Szlovákia mezőgazdaságilag művelt területeinek 8,8 %-a. Ezzel a világ 164 biogazdálkodást folytató országa közül az ökogazdálkodást tekintve a 33., míg a mezőgazdaságilag művelt terület arányában a 12. helyen áll a legfrissebb adatok alapján.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
Palík Klára felvételei
{iarelatednews articleid=”48554″}