Először jött a kitörő öröm, aztán a kijózanodás. Más-más módon. Komáromban végre összeállt a Most-Híd és az MKP, s nem egymás ellen fogják tüzelni a választókat, gondolhatták sokan.
Mert Komárom már korábban eljutott odáig, hogy a két marakodó közül a nevető harmadikat választotta. Most úgy tűnt, csaknem az utolsó pillanatig, hogy nem lesz két magyar marakodó tábor és polgármester-jelölt. Azon az áron sem, hogy kissé túl sokat kellett „fizetni” az egyik félnek ezért a békességért. Békesség azonban nem lesz. (Ezzel egyik jelöltet sem minősíteném. Sokkal inkább a katasztrofális részvételi arányokra gondolok, arra, hogy a választópolgárok már az indulás pillanatában rálegyintenek a helyzetre, s inkább otthon maradnak.) Pedig meglehet, kölcsönös acsarkodás nélkül még úgy is határozhatnának: majd ők eldöntik, kit akarnak a város élén és a városi parlamentben látni, hiszen a lakosság többsége Komáromban sem párttag.
Dunaszerdahelyen meg, ahol a lejárófélben lévő megbízatási időszak önkormányzati cirkuszai sokaknak vették el a kedvét még a választási részvételtől is, valami átütő változásban bizakodtak. A helyi és országos média hangos volt a regnáló polgármester pocskondiázásától, ezért arra gondoltak: biztosan van jobb, alkalmasabb ember is a tisztségre. Hát állított is jelöltet polgármesternek, képviselőnek is a Híd. De elsősorban saját eddigi képviselőinek ellenfeléül. (Jócskán túltett hát a komáromi MKP-n…) A helyi választópolgárok meg csak ámulnak a történteken, különösen, hogy a lóvá tett jelenlegi hidas képviselők kiborították az éjjelit. Mert eddig pártberken kívül vajmi kevesen tudták, hogy pl. Pozsonyból járnak eszet és utasítást adni az önkormányzati frakció képviselőinek, onnan akarják eldönteni, mit ne szavazzanak meg a Hájosnak. Persze jelei annak, hogy a kis hatalom is hatalom, és azzal is lehet zsarolni, voltak korábban is. (Pázmány Pétert csak megbuktatták, ha nehezen is.) Az egyik (rövid lejáratú) miniszterük pedig azután próbált meg – ahol csak lehetett – keresztbe tenni a városvezetésnek, hogy nem az elképzelésük szerint állt össze az új önkormányzat. (Meglehet, azért szavaztak úgy a város polgárai nemrég, hogy a de facto pozsonyi lakosuk költözzön el inkább Brüsszelbe, s legyen vége a városi ingyencirkuszoknak, mert a saját ügyeik intézését várnák a saját választott képviselőiktől. Nem sejtették, hogy Nagy József a brüsszeli és megyei képviselőség mellé még a városira is áhítozik…)
A masszív magyar többségű helységekben masszív magyarközi marakodásra lehet számítani a kampányban most is. Párkányban viszont még arra sem. Ott azonban, ahol a magyarok kisebbségben vannak, a kép jóval változatosabb. Születtek normális és méltányos megállapodások. Nem azt mondom, hogy ott nincsenek viták, torzsalkodások, de a legfontosabb közös érdekek mindkét oldalnak világosak. Főleg, ha nem járnak a nyakukra eszet adni a pozsonyi központból. Mert a keleti vidékeken is ott folyik csatározás, ahol akad központi ember, aki az országos párttörekvéseket a helyi érdekek fölé helyezi. (Lásd a nagykaposi Most-Sieť koalíciót.)
A megyeszékhelyek közül Kassa és Pozsony pártkoalícióiban jelenik meg magyar támogatás vagy ilyen-olyan képviselet. Mindkét helyen más-más koalícióban indul az MKP és Híd, a főpolgármesteri posztra is más-más jelöltet támogatnak. Az MKP inkább a hagyományos értékrendje szerint beágyazódott pártokkal szövetkezett, a Híd – bár az elnöke gyakran beszél azonos értékrendről – inkább az újkeletű, világosan még nem olvasható szövetségeseket választotta.
Az, hogy a potenciális szavazók hogyan döntenek majd a nekik felkínált lehetőségekről, november 15-én fog eldőlni. S enyhe óhaj csupán, hogy programokat is jó lenne látni a helyi közügyek vonatkozásában, nem csupán a másik (a mások) lejáratását.
ngyr, Felvidék.ma
