„Miénk a város” címmel érdekes vetélkedőt hirdetett meg tavasszal a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága. A gyerekeknek településük jellegzetességeit kellett bemutatniuk egy túraútvonal megtervezésével.
A játék során olyan projektfeladatokat oldottak meg a csapatok, amelyek révén fényt deríthettek regionális irodalmi, történelmi, földrajzi és helytörténeti különlegességeikre. A hat nyertes csapat jutalma az lett, hogy meglátogathatják egymást. A buzitai csapat partnere a kakszentmártoni gyerekek lettek Erdélyből. Az erdélyiek augusztusban látogattak Buzitára és Kassára, ahol a helyiek megmutatták Kassa történelmi nevezetességeit, és kipróbálták a SteelPark interaktív kiállítását. Buzitán megtekintették a felújított malmot, a bioházban az olajütőt, az iskolát, a kisállatparkot és együtt ropták a táncot a helyiekkel a tornateremben. A háromnapos kirándulás végén Betlérbe és Aggtelekre is elkalauzolták őket a buzitaiak. Ittlétük alkalmával sikerült barátságokat kötni, így már mindkét csapat nagyon várta az újabb találkozást.
Buzitáról szeptember 25-én indultunk a nagy kirándulásra az iskolabusszal. Első nap Szatmárnémeti nevezetességeit mutatta be Zab Tímea tanárnő és csapata, valamint Norbert plébános úr.
A csodálatos püspöki palota kápolnájában egy nevezetes oltárt láthattunk, amely az erdődi várból származik, és előtte esküdött örök hűséget egymásnak Petőfi Sándor és Szendrey Júlia.
A római katolikus neoklasszikus székesegyház homlokzatának mélyedéseiben Szent István és Szent László szobrát fedeztük fel, és itt található a mártírhalált halt Scheffler püspök életét bemutató megrendítő kiállítás is. Egy igazi csendsziget rejtőzik a kálváriai templom udvarán és környékén, amely a régi vár helyén épült.
A városi múzeumban a Bukaresti Múzeum időszaki aranykincstárlata látható, ahol a Románia területéről származó ásatások felbecsülhetetlen értékű aranyleleteit mutatják be. A kiállítást kiváló szaktudású magyar tárlatvezető tette élvezetesebbé. A messziről is jól látható tűztorony 170 lépcsőjét megmászva a magasból is felfedezhettük a várost, melynek régi főterét gyönyörű Monarchia korabeli épületek veszik körül. Mellette nagy kontraszt a Szamos partján fekvő új főtér, ahol a szocialista építészet panelmonstrumai egy elmúlt kor ízlését tükrözik, de ez is hozzátarozik a város arculatához.
A kimerítő városnézés után jól esett a csorba és a finom vacsora. Megható volt, amikor késő esti érkezésünkkor a helyi gyerekek szüleikkel vártak minket a kakszentmártoni panzió előtt, ahol kedves házinénink leste minden kívánságunkat. Kakszentmártonban már nincs magyar iskola, a magyar gyerekek a 10 km-re fekvő Szatmárnémeti magyar tanítási nyelvű iskoláiba járnak. Közösségüket Zab Tímea és Poszet Sebesi Éva tanárnők tartják össze a falu katolikus és református lelkészeivel együttműködve.
A második napot a faluban működő csokigyárban kezdtük, ahol végigkóstolhattuk a finomabbnál finomabb csokoládékülönlegességeket. Nem hittem, hogy létezik annyi csoki, amennyit a gyerekek nem bírnak megenni. Ezután a helyi víztisztító állomásra mentünk, ahol a régió ivóvízellátó rendszerét mutatták be a szakemberek, megtudtuk, hogy milyen sok ellenőrzésen és folyamaton keresztül jut el háztartásainkba az ivóvíz.
A 21. általános iskolában kipróbálhattuk a rögbit, az Aurel Popp Művészeti Líceumban Papp-Fejér Olga tanítónő és Fanni osztálytársai kedves koncerttel leptek meg bennünket. A zenetagozatos osztályban mindenki furulyázik és hegedül vagy zongorázik.
Külön élmény volt számunkra a Friss Újság szerkesztőségében tett látogatás, ahol ízelítőt kaptunk az újságírói-szerkesztői munkából. Ez a napilap Szatmár megye egyetlen magyar nyelvű napilapja, amelyet 8,5 ezer példányban adnak ki és 7,5 ezer előfizetője van. Látogatásunkról az olvasók is hírt kaptak a másnap reggeli számban, és mi is örömmel vásároltuk fel az Északi Színház melletti újságárus teljes készletét.
Délután az Aquaparkban lubickoltunk, a helyi gyerekekkel együtt kipróbáltuk az élménymedencéket. Este ifjúsági ökumenikus istentiszteleten vettünk részt a római katolikus templomban, majd a házigazda gyerekek szüleinek meglepetésvacsorája várt minket.
Az anyukák bográcsgulyást, töltött káposztát és egy hatalmas tejszínes-gyümölcsös tortát készítettek, amit együtt fogyasztott el a nagy csapat. Késő estig szórakozott a társaság, a helyi szülők és gyerekek olyan közösségi élményt szereztek nekünk, ami napjainkban már ritkaság. Mindannyian éreztük, hogy valami csoda történt ott a kakszentmártoni panzió éttermében, a szeretet és a barátság igaz érzése töltött el mindannyiunkat.
Hazautazásunk napján Kaplonyban a Károlyi grófok kriptáját látogattuk meg, ahol a Károlyi család 36 tagja alussza örök álmát az Ybl Miklós által tervezett, kegyeletet sugárzó zarándokhelyen. Nagykárolyban a Károlyi-kastélyba tértünk egy rövid sétára, majd Érmindszenten Ady Endre szülőházánál nehéz szívvel búcsúztunk erdélyi barátainktól.
A „Miénk a város” szervezői által kitalált jutalom tökéletes ajándék lett mindannyiunk számára, a felvidéki és erdélyi csapat találkozása a helyi értékek megismerésén túl sokkal többet adott gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A barátság és a szeretet ritka pillanatait élhettük át mindannyian, amely reméljük, hogy folytatódik.
Hanesz Angelika, a buzitai csapat mentora/Felvidék.ma
