Talán mindenki egyetérthet azzal a megállapítással, hogy karácsony ma már nem december három napjára terjed ki, hanem már sokkal hamarabb elkezdődik, s tulajdonképpen a szentestével sokaknak be is fejeződik. Már november elején megjelennek a karácsonyi ajándék vásárlására felszólító reklámok, akciók, csomagok, sőt pénzintézeteink már októberben kínálják a kedvezőbbnél kedvezőbb hiteleket, amiből majd minden szerettünknek meg tudjuk venni azt, amire vágyik, vagy éppen, amit mi szeretnénk. Jól is van ez így. Jól van, hogy hosszú heteken át karácsonyi hangulatban van az ember és szinte vágyik rá, hogy hallja az ismerős karácsonyi dallamokat, fürkéssze kedves családtagjainak, ismerőseinek karácsonyi ajándékra vonatkozó vágyálmait, vásároljon, költse a pénzét. Készülünk a karácsonyra – mondják sokan, s az adventi időszakot, a Krisztus-várás időszakát felcserélik a vásárlás időszakára, a nagyáruházak látogatására, a pénzköltés idejére.
A karácsony átformálásának lehetünk szemtanúi, újra és újra más tartalommal próbálják ez ünnepünket megtölteni. De nem csak most van ez így, nem csupán elanyagiasodó világunkban beszélhetünk a karácsony tartalmának változásáról. Sokan emlékezhetnek még a fenyőünnepre, amikor a fenyőfa középpontba állításával akarták ez ünnepet elvonatkoztatni Istentől, attól, aki az akkori politikai ideológia szerint sokaknak nem is létezett. Aztán már lehetett beszélni a csendnek, a szeretetnek, a megbékélésnek és megbocsátásnak az ünnepéről. Majd napjainkra már az ideológiák formálói, az emberi gondolatokat befolyásolni akaró személyek is visszatértek Istenhez, Jézus Krisztushoz, mert rádöbbentek, hogy anyagi hasznot lehet húzni, sőt szlogent is lehet alkotni belőle, s fennen lehet hirdetni, gyermekhangon követelni, hogy az én jézuskám innen, vagy onnan, ebből, vagy abból az áruházból, szupermarketből jöjjön. És az adventi csodavárásból, így lesz szép lassan csodavásárlás, s az adventi Jézus várásból így válik a karácsonyt megelőző négy hét jézuska vásárlása.
A ma is Krisztust váró ember szörnyülködhet mindezen, tiltakozhat az ellen, hogy sokan a karácsony eredeti tartalmának, üzenetének a megváltoztatásán munkálkodnak, s nem állva be a karácsonyi divatcikkek vásárlóinak sorába értetlenkedve figyelheti a karácsony körüli eseményeket, reklámokat, felhívásokat. Értetlenkedhet. Persze nem az ajándékozáson, mert az minden korban, időben, helyen szép dolog, főleg karácsonykor, hiszen a nagy általános ajándékadás szokása is Urunkhoz köt minket és a legnagyobb ajándékra, Urunk nekünk adott ajándékára, Jézus Krisztusra utal. Az ajándékadás Istenhez kapcsol minket még akkor is, s azokat is, akik erről mit sem vesznek tudomást, akik tagadják, kizárják, még karácsonykor sem engedik be Istent az életükbe. Az ajándékadás szép, sőt szükséges dolog. Persze nem csak megszokásból, hanem szeretetből, Istenünk ember iránti szeretetére mutatva. Arra mutatva, hogy az Isten emberré lett az első karácsonyon, hogy mi emberek megigazuljunk, minden bűnünktől megszabaduljunk. Milyen nagy alázat, milyen nagy szeretet Istenünk részéről. Emberré lett az Isten. Emberré, az emberi élet minden terhével, nyűgével, fájdalmával és keserűségével. S nem önmagáért, hanem csupán érettünk, bűnösökért. Felfoghatatlan ez a számunkra; tudományosan meg nem magyarázható, még korunk technikájával sem reprodukálható, csak hittel elfogadható. Felfoghatatlan csoda, hogy miként fogant az Isten egy földi halandó méhében, hogyan születhetett egy istálló sötétjében, miként gyúlhatott ki embereket vezető csillag az égen, hogy milyen módon lett emberré az Isten. Mindezek a csodák, égi jelenségek, Krisztus születését kísérő események meg nem érthetők, de hit által elfogadhatók. S e csodavárást cserélik sokan fel csodavásárlásra. Az Istennel való találkozás alkalmát, Krisztus elfogadásának, életünkbe való beköltözésének az idejét cserélik el sokan a bevásárló-körutaknak, a pihenésnek, a lazításnak, a kapott ajándékok kipróbálásának, vagy éppen becserélésének az idejére. És elmúlik a karácsony, elszalad az ünnep, s biztosan sokan találkoznak a rokonokkal, sokan örülnek majd az ajándékoknak (s ez nagyszerű dolog), azonban sokan ebben az évben sem találkoznak Krisztussal, nem élik át karácsony csodáját, nem tapasztalják meg Urunk szeretetét. Pedig az évenkénti karácsonyozásunk célja az ajándékozgatáson túl az kellene legyen, hogy lelkünkben elcsendesedjünk, hitünkben megerősödjünk, a karácsonyi történettel együtt átéljük az érettünk is emberré lett Krisztus születését, s a betlehemi jászolban fekvő kisdedben meglássuk a golgota keresztjén érettünk is szenvedő Megváltó Urunkat. Ha ezt megtesszük, akkor lesz a karácsonyunk igazi ünneppé; akkor a csodavárás a mi életünkben nem csupán csodavásárlássá lesz, mert az ígéret beteljesedett és az adventi ígéret ma is beteljesedhet mindenki életében, hiszen ebben az évben is megvan Urunk elfogadásának, a karácsonyi csoda életünkbe való elérkezésének, megélésének lehetősége mindenki számára.
Molnár István
