Nemrégiben Szepsiben tettem villámlátogatást. Nem sok időm volt, mert egy társaságot vártam, akikkel tovább utaztam, de annyi időm maradt, hogy figyeljem a feliratokat. Megdöbbenve láttam, sok vállalkozó nem tartja fontosnak hogy saját anyanyelvén is kiírja boltjára a tudnivalókat. Viszont ha nem magyar anyanyelvű, miért nem jut eszébe, hogy a más nyelvűeket megbecsülje? Kellene már erről egy felmérést készíteni, hogy megtudjuk, mi is befolyásolja a vállalkozókat és kereskedőket. Van-e egyáltalán szellemi horizontjuk!
Valamikor régen Meinl Gyulát írtak ki a boltokra, most már csak Julius Meinlt olvasom. Ez is jelzi a magyar nyelv presztízsének csökkenését. Az angolé egyelőre töretlen, ám ez sem fog örökké tártani. Jön a kínai? Érdekes lesz látni a kínai feliratokat Szepsiben! A paraszt nénikék bizonyára ezek szerint fognak tájékozódni, ha feljönnek bevásárolni. De lehet, már akkor ők is ferdeszeműek lesznek. Még ott nem tartunk, habár egy ősi ázsiai szimbólum megjelenik az egyik épületen. A szakközépiskolán két nyelven olvasható az intézmény neve, felül Torna vármegye ősi címere. E földrajzi nevet próbálták a tüske szláv nevéből magyarázni (tŕn) azzal, hogy a magyar nyelv nem tűri a szóeleji mássalhangzó torlódást és azt magánhangzóval szokta feloldani. Ez kétségkívül így van, de ebben az esetben ez a gondolatmenet nem állja meg a helyét. A torna a türk nyelvekben darumadarat jelent. És láss csodát, a címeren is egy madár szerepel! Így nem kell a kitalációk mocsaras ingoványába lépnünk, hogy kútfőidomítással valótlanságokat bizonyítsunk. Az épület előtt Szepsi Laczkó Máté szép szobra szőlőfürttel a kezében. Az ő fából faragott emléktáblája a református parókiát is díszíti.
Sétálok Szepsi fő utcáján és nézelődöm. Itt-ott akad azért magyar felirat, de nem az a jellemző. Ha nézem a statisztikai adatokat, Szepsiben, ezen az egykori járási székhelyen sok magyar élt, úgy mint a környéken is. Ezért kellett nyilvánvalóan a járást megszüntetni.
Elsőnek egy cipőüzlet felirata szúr szemet: „Obuv Viki, Viszlayová Katarína, Po-Pia otvorené od 10:00 do 16:30″ A név magyar, viselője minek tartja magát nem nehéz kitalálni, vagy csak igénytelen? Bárhogy is legyen, miért nem tünteti föl az üzlet nevét és nyitvatartási idejét magyarul is? Nagy költségekbe verné emiatt magát? A húsbolton azt olvasom: „hydina – mäso”. A gyógyszertáron magyarul is olvashatom a feliratot. Majd a semleges Flóra Salón szerepel a szépen felújított házikó homlokzatán. Az alatt szereplő szlovák szöveg kicsit morbid: Temetkezési szolgáltatások nonstop. Igaz a kaszás nem nézi a karóráját. A nyitva tartás megint csupán szlovákul szerepel. Wüstenrot, Záložňa, vagyis zaci, Le monde cafe. Hiába, Szepsi attól lesz világváros, ha ilyen feliratú kévézói lesznek. A sok francia tülekedni fog, hogy itt fogyassza el a feketelevest. A bella moda sem rosszabb. Az olaszok is hadd örüljenek! Gyakori vendégek lehetnek itt.
A Billa csak szlovákul reklámozza portékáját ugyanúgy mint a Loana harisnyáit. Remélem a kéket. Reklámjaik az interneten is csak egynyelvűek. Egy másik hirdetőtáblán megintcsak egynyelvű szöveg.
A Városi Művelődési Központ és a Városi Televízió magyarul is ki van írva, ugyanúgy mint a Szepsi Laczkó Máté bormúzeum. Az Antanténusz Alkotók Háza is megbecsüli a városka magyar polgárait ugyanúgy, mint a tájékoztató táblák is. Azért némileg látszik, nemrég magyar polgármestere volt Szepsinek – gondolhatnám -, de azután egy táblához érek, mely arról tájékoztat, hogy európai alapok segítségével élesztették föl a városka történelmi központját. Az EU egyik hivatalos nyelvén azonban már ezt nem kötik a polgárok orrára. A tornai borútról az ízléses tájékoztató táblán azonban magyarul is olvashatok. Megállok a hirdetőoszlopnál. Freestyle X-Night – olvasom. Nem látok magyar plakátot, csak a kassai Thália Színházét. Az utcanévtáblák azért kétnyelvűek. Az egyik iskolán csupán szlovák felirat. Simon mester és a szepsi iskola emléktáblája ugyanazon az épületen viszont háromnyelvű. A fagylaltbolton tíz nyelven sorolják föl ennek a készítménynek a nevét. Így magyarul is. A Design Centeren viszont kétszer ugyanazzal a szöveggel csak szlovákul reklámozzák magukat. Miért mond maga mindent kétszer, mond maga mindent kétszer szlovákul? – mondhatnánk Karinthy Frigyessel.
A Zahradkárske potreby – Kvety csak szlovákul szerepel. Tessék mondani, Szlovákiában a nővények is szlovákok? Nem értenek magyarul? Vagy csak szlovák szóra növekednek!? A következő bolton a Zöldség – gyümölcs kissé elbújik a szlovák alatt, de legalább ott van. A Mäso Hűsbolt már viszont egyenrangúan virít. Sokkal jobb mint amit évekkel ezelőtt Zentán láttam. Ott a Húsbutik felirat virított! A Fitness Studio is fityiszt mutat a magyar nyelvnek, ahogy a táblán reklámozott legolcsóbb áruké is. A Szent Erzsébet Nyugdíjas Otthon két nyelven szerepel patinás táblákon, ahogy Szent Erzsébet szobrán és a római katolikus plébánián lévő emléktábla is. Az Úristen nem „nyelvválogató”. De a plébánia csupán Moldavský Farfestet és May wayt hirdet szlovákul. A Retro – Mixi felirat egy üzleten nekem nem sokat mond. A Centrum kvetov (Virágközpont) is csak egynyelvű. A magyarázó szövegek is. Tehát sánta. A település helységnévtáblája viszont kétnyelvű.
Végigrohanok Szepsin, vár a busz és azután nincs időm törni a fejemet. De hiába is teszem rézmozsárba, nem tudom kitörni belőle, miért vagyunk ilyenek. Tessék mondani, felvilágosítana végre valaki, miért vagyunk ilyen önfeladók, idegenimádók, igénytelenek, másokat majmolók, megalkuvók, anyanyelvünkre fütyülő nyelvcsonkítók? Ez netán hoz valamit a konyhára? Ne írj magyarul, nem fáj fejed?
Az évszázadok bízták ránk ezt a nyelvet. Nem a mohikánokra, nem a kínaiakra, sőt – elárulok egy nagy titkot – a zöld színű Mars-lakókra sem! De lehet, ha rájuk bízták volna, talán jobban megbecsülnék!
Szepsi Csombor Máté, akinek az emlékműve szintén a főtéren áll, magyarul írta meg útikönyvét, az Europica varietast. Csak a címe volt latin. De az még 1620-ban volt. Vérzivataros, bizonytalan, kaotikus korban írta. Mégsem adták föl az akkori emberek identitásukat. Valamit tudtak, amiről mi már nem akarunk tudomást venni.
Tekintse meg Képgalériánkat ITT>>.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma