Néhány napja cikket írtam annak kapcsán, hogy egyik Amerikába szakadt hazánkfia a valóságtól elrugaszkodott, rosszindulatú vádakkal illette Esterházy Jánost.
Szokatlanul sokan fordultak hozzám táltoslevélben és fejtették ki véleményüket, vagy kommentálták Lázár György rágalmait a facebookon. Nem akadt egy sem, aki vele értett volna egyet, ami természetes. Közöttük volt Dr. Filep Antal néprajzkutató és muzeológus, volt tanszékvezető tanár, aki megtisztelt barátságával. Így évek óta tartom vele a kapcsolatot. Egy két lábon járó lexikon, akitől nagyon sokat tanultam és mindig élmény vele elbeszélgetni. Évekkel ezelőtt egy történetet mesélt el nekem Esterházyval kapcsolatban, amit most írásban is rögzített. Tanúságtételét engedelmével most közzéteszem szerkesztett formában. Ez a történet is bizonyítja a gróf embermentő tevékenységét és nagyságát.
„Mondanom sem kell, igazából nem merülhettem el Esterházy János kutatásában. 1965-ben szlovákiai utam alakalmával jártam először Dunaszerdahelyen. Majd 1967 őszén és 1974. október végétől nagyjából december 10-ig kutattam ott. A dunaszerdahelyi múzeumban akkor Marcell Béla volt az igazgató. Ez alatt költöztek a fő utcai emeletes udvarházból – melyet a hatóságok hagytak tönkre menni – a Sárga-kastélyba. Én ott a dunai malmok telepítésével kapcsolatos régi műszaki rajzokat másoltam. Az asztal másik oldalán egy szimpatikus és művelt hölgy dolgozott, a múzeumi dokumentációt fordította magyarról szlovákra. Persze beszélgettünk. Tudván Budapesten élek, érdeklődött a város állapotáról, az egyetemi életről. Akkoriban már az Eötvös Kollégiumban tanítottam.
Szinte kéretlenül, hosszan elbeszélte, őt vallása, származása miatt üldözte a Tiso elnök állama. Élete veszélyben forgott, deportálás várt volna rá, jóval korábban, mint arra Magyarországon sor kerülhetett. Esterházy János ajánlotta fel számára, hogy ajánlóleveleivel utazzék Budapestre. Az általa ajánlott személyekkel vegye fel a kapcsolatot, segítségükkel illeszkedjék be szlovák állampolgárként a magyarországi életbe. Így Esterházy leveleivel Budapestre menekült. Ott ellátták megfelelő, védelmet biztosító iratokkal. Ott maradt a nyilasok hatalomátvétele után is. Szerencsésen megérte a háború végét. Épen és egészségesen térhetett haza. Ő igen nagy megbecsüléssel, hálával beszélt Esterházy Jánosról. Megmentőjének tartotta.
Lényegében ő világosított fel Esterházy mentő akcióiról, parlamenti nemjéről, és a kassai kormányprogramban deklarált politikából következő szörnyen igazságtalan meghurcolásáról. Fél évszázad telt el azóta. A hölgy nevére nem emlékszem, de nyilván megőrizte a múzeumi irattár.”
Most már csak egy kívánságom van. A dunaszerdahelyieket kérem, nézzenek utána, hogy ki volt az a hölgy, akinek életét a vértanú gróf megmentette.
Balassa Zoltán,Felvidék.ma
