Pasolini Máté evangéliumának legnagyszerűbb jelenete József zavarát ábrázolja. Az ifjú ács rendkívül nehéz helyzetbe kerül. Látja, hogy jegyese gyermeket vár. Tudja, hogy a gyermek nem az övé. Kutat emberi megoldás után. Kimegy a pusztába, imádkozik, töpreng. És nincs kiút! Emberi megoldást nem talál. Megmagyarázhatatlan rejtély előtt áll.
Máriát ismeri annyira, hogy ártatlanságában nem kételkedik. De az anyaság biztos jelét látja rajta. A két tényt emberileg nem lehet összeegyeztetni. Leblokkol. Itt megáll az ész. Ebből a dilemmából nincs kiút. És akkor közbelép az Isten. József álmában találkozik az Úr angyalával. Hallja a természetfölötti felvilágosítást: „Ami történt, Isten szent lelkének közreműködésével történt.” József nem kér bizonyítékot, jelet. Nagy hittel elfogadja. Boldogan tér vissza jegyeséhez. Nézi, nézi őt önfeledten. Majd egy halvány mosoly suhan át arcán. Mária állja József tekintetét és csendesen visszamosolyog rá. A szemek beszélnek, mert itt a szavaknak nem lenne súlyuk. Itt isteni titkokról van szó.
Advent 4. vasárnapjának evangéliumában Jézus nevelőapja áll előttünk és erényeivel megtanít a helyes karácsonyi készületre.
József adventi erényei
A filmrendező nagyszerűen eltalálja József legfőbb erényét:
A csendes lelkületet. Az evangélista is ezt a vonást emeli ki először a karácsonyra készülő ácsmesternek. Kiabálhatna Máriával, sustoroghatna a szomszédokkal, vádaskodhatna az elöljáróságnak. Ehelyett József hallgat. Csendben van. Miért hallgat József? Nincs mondanivalója, vagy ostobaságát akarja hallgatással leplezni? Azt hiszem, hallgatásának legmélyebb gyökere, hogy az isten óriási titkot bízott rá. Azt a fenséges titkot hordozta, hogy a Gyermek, akit az emberek az ő fiának tartanak, az a Mindenható Egyszülött Fia. És ő ezt a szédületes titkot soha senkinek el nem mondhatta. Sírba vitte titkát. A titkot hordó szívek pedig mindig csendesek.
De hát nem vagyunk-e mi keresztények, szintén titkot hordozó emberek? Hitünk tele van titokkal. Hogy érzékszerveink ellenére hisszük Jézus jelenlétét az Oltáriszentségben, kinek beszéljünk erről? Hogy a szenvedés közepette is bízunk a Gondviselésben, kinek magyarázzuk? Inkább diszkréten hallgatunk róla. De a titok magunkba zárása csendessé, hallgataggá tesz.
Karácsonyra ne harsánykodással, zajjal, tülekedéssel készüljünk, hanem belső elcsendesedéssel. Istennel is csak a csendben találkozhatunk. Gondoljunk csak Illésre. Viharban, földrengésben, tűzvészben hiába kereste az Urat. Az enyhe szellő suttogásában talált rá.
József neveli a Gyermeket, egy fedél alatt lakik az Istennel, ide a csend illik. A csendnek különböző formái vannak. Van teremtés előtti üres csend és van a temetőknek szomorú csendje. Más a bölcsen mosolygó öregek csendje és más a butáknak bamba hallgatása. Van a hallgatásnak vádoló csendje és a várakozásnak idegtépő csendje. A vasárnapok hangulata: az ünnepi csend, a jó lelkiismeretből pedig sugárzik a tiszta csend. Nos, József csendje az Isten jelenlétének, közelségének sarumegoldó tiszteletteljes csendje.
A Pedagógusok Lapjában A csend pedagógiája című cikkben idősebb tanár ír régi élményeiről. Kirándulásokon kilométereket kellett a cserkészeknek pisszenés nélkül megtenni. Őrsvezetők tanították a fiúkat, milyen felemelő érzés az erdő hangjait figyelni: patak csobogását, madarak trillázását, levelek zizegését. Aki belsőleg értékes emberré akar válni, tanulja meg a tartalmas csendet!
Kinyilatkoztatást kap a megváltás beköszöntéséről. Az angyali híradásból megérti, hogy az emberiség évezredes vágya beteljesedett. Isten a világot az üdvösségre vezeti a Megváltó által, aki Máriának lesz a gyermeke. S ebben a fenséges tervben az Úr neki is méltó szerepet szán.
A zsidók nagyon naiv módon képzelték el a megváltást: eljön a nagy Király és felszabadítja őket a római uralom alól. Mindössze egy csata győzelmét várták tőle és a választott nép világuralmát. A Jézusban megvalósult megváltás ennél mérhetetlenül több. Ő az embert szabadítja meg a bűn rabságából és az egész történelmet irányítja be a végső cél felé.
Jaj, nehogy már mi is megelégedjünk karácsonyra valami silány értékkel! Egy feldíszített fenyőfával, szépen becsomagolt, fölösleges ajándékokkal, ünnepi, terített asztallal! Ne elégedjünk meg hamis üveggolyókkal, amikor Isten gyémántot kínál nekünk. Csak akkor nem csalódunk karácsonykor, ha se többel, se kevesebbel nem érjük be, mint magával az Isten Fiával, a betlehemi Kisdeddel.
Emmánuel megvalósulása. Ez azt jelenti: akinek ő gondozója lesz, akit ő tanít az ácsmesterség fogásaira, az a mindenható Isten egyszülött Fia. Benne az Isten „velünk lesz”. Istentől többé nem üzenet érkezik az emberiséghez, hanem Ő maga jött el közénk. Jézus megtestesülésével az emberiség ügye végkép eldőlt. Mégpedig az ember javára. A Mennyei Atya „igent mondott” az emberi történelemre. Igazolta, hogy a földi életnek van értelme. József a kapott kinyilatkoztatásból megérti, hogy az Isten „velünk léte” megvalósult. Így lehet Jézus születésének ünnepe igazi örömünnep a mi számunkra is. A boldogság napja mindazok számára, akik hozzákötik életüket.
Az adventi koszorú negyedik gyertyája a hiteles karácsonyi készület alapelveit akarja lelkünkre kötni. A karácsony előtti tülekedésben, zajban őrizzük meg a benső csendet. Az ajándékok tömkelege el ne nyomja az egyetlen, igazi nagy ajándékra, Jézus születésére való figyelést. Ne hamis illúziót kergessünk, mesterségesen felfokozott hangulatot, hanem a betlehemi kis Jézusban közénk jövő isteni Barátot! Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
