Érthetetlen a lévai városvezetés hozzáállása jeles személyiségeink síremlékeinek megőrzéséhez. A napokban két örvendetes lévai síremlékmentésről is beszámolt a Reviczky Társulás.Az egyik hír a lévai magyarság fontos szimbólumaként ismert, féltve őrzött nemzeti kincsről, az 1848-49-es honvédemlékmű teljes felújításáról szólt, melyet a Lévai Magyar Asszonyok Ligája kezdeményezett. A közadakozásnak köszönhetően nemsokára, október 6-án el is készül a restauráció és újra felszentelik az obeliszket. A kezdeményezésről bővebben ITT>.
A másik híradás a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztálya vezetője által meglelt kidőlt síremlék felújításáról szólt, amely nem másé, mint Richter Ferencé az egykori Lévai Dalárda legendás karnagyáé. Erről bővebben ITT>.
Ennek a sírnak a takarításakor esett a pillantásunk a csak pár méterre arrébb található Máriássy sírra, melynek impozáns fehér márvány obeliszkjén egy otrombán rácsavarozott újabb márványtáblát fedeztünk fel. A „póttábla” félig már el is takarta Léva város egykori polgármesterének, Bars vármegye alispánjának, nem mellesleg 1848/49 honvéd huszár főhadnagyának , születési s elhalálozási évszámát. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a sírhelyre már Ivan Gorilák is igényt tart Terézia nevű „manželkájával” egyetemben.
Kétség nem fér hozzá, hogy a tisztelet kijár minden halottnak, így nekik is, de ilyen durván „nyughelyet” foglalni még nem tapasztaltunk, függetlenül attól kinek a síremlékét becstelenítették meg. Tudjuk, hogy akinek leszármazottjai nem fizetik a sírhelyet előbb-utóbb kiadja a város másnak, de könyörgöm, a város egyik polgármesteréről van szó, a városvezetés egy ilyen „apró dologra” sem figyel oda?
A síremléket két publikáció is említi, mindkettő fényképes melléklettel. Az egyik, Görföl Jenő és Kovács László, a Nap kiadó 2003-ban kiadott, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Budapest) és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által is támogatott, Hol sírjaik domborulnak és a Reviczky Társulás által 2009-ben kiadott, azonos nevű helytörténeti kiadványa, „Neves személyiségek sírhelyei és emlékművek a lévai temetőben” alcímmel, ugyancsak a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatásával.
Az előző (a 63. oldalon – ITT>>) obeliszket és idézi feliratát:
Fehérmárvány-sírkő, közel a temető kórházzal szembeni, sarki bejáratához. „Márkusfalvai és batizfalvai Máriássy István. 1848/49 honvéd huszár főhadnagy. Bars vármegye nyug. alispánja. Léva város polgármestere. 1830–1901 Áldás és béke drága poraira! Máriássy Istvánné, szül. Hábel Adél Szül. 1833. jan. 30–megh. 1915. nov. 14.
Az utóbbiban a következőket olvashatjuk:
Máriássy István (Ohaj, 1830 – † Léva, 1901)
A Máriássy család a Szepes vármegyei Márkus- és Batizfalváról származott, s ennek egyik ága a XIX. század elején telepedett le a Bars vármegyei Ohaj községben és gazdálkodni kezdett. Ennek az ágnak leszármazottja Máriássy István, aki 1831-ben született a családi birtokon, Ohajon. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, ahol huszárfőhadnagyi rangig vitte. Igénytelen nagy munkabírású ohaji földbirtokos volt, aki vármegyei közszereplését járási közgyámként kezdte.
Közszereplési pályájának csúcsát 1885 és 1890 között érte el, mikor Majláth István ispánkodása alatt Bars vármegye alispánja lett. Két évi pihenő után 1892-ben Mácsai Lukács után Léva város polgármesterévé választották. Ő üdvözölhette 1898. június 1-jén a lévai állomáson a városunkba látogató József főherceget, mint a város polgármestere, mely tisztet haláláig, 1901. október 27-ig töltötte be. Vasszorgalmával, nagy munkabírásával Léva fejlődéséhez nagymértékben hozzájárult. Halála után Bódogh Lajost választották Léva város polgármesterévé.
A volt neves polgármester, Habsburg–Lotaringiai József Károly Lajos főherceg, magyar és cseh királyi herceg, lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, majd tiszteleti tagja, üdvözlését Tolnai Csaba, hobbitörténész, jelenlegi városi képviselő is dokumentálja, ez év május 23-án, Léva város jelenlegi polgármestere, Ing. Štefan Mišák védnöksége alatt ünnepélyes keretek között megkeresztelt, „Levice na starých fotografiách – stratené mesto (Léva régi fényképeken – az elveszett város)” című szlovák nyelvű kiadványában.
Ebből kifolyólag különösen érthetetlen a lévai városvezetés hozzáállása. A zsinagóga, a kálvária, a szentháromság szobor felújításába úgy kellett beletuszkolni a civil szervezeteknek az illetékeseket, a honvéd emlékműre a kérelmet indoklás nélkül söpörték le az asztalról, az emléktáblákról hallani sem akarnak. Egyedül, magunkra hagyatva viszont nem győzzük történelmi értékeink megtartását, arról nem is beszélve, hogyha a létünk csak tőlük függene, rég lehúzhatnánk a redőnyt akár a magyar ház ablakain is.
Szegény Máriássy István pedig forog a sírjában. De vajon a Gorilák család szerint is rendben van ez így?
Wirth Jenő, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56076,54187,54058,53366,53015,53007″}