Hiába is keresnék a naptárban, szeptember 19-ike nem piros betűs ünnep, csupán egy a sok szürke szombatok közül. Ám az abaújszinaiak tettek arról, hogy náluk az ünnepek közé sorolódjon. Ezen a napon ünnepelték a Rozmaring Népi Táncegyüttes megalakulásának 65. évfordulóját.
A kultúrház dugig megtelt, a leglehetetlenebb helyeken is álltak emberek, hogy láthassák a műsort, melynek az idén azt a címet adták, hogy: Rozmaringnak csak az a szokása… Aki ismeri a népdalt, az folytatni is tudja, hogy: Télen, nyáron zöld annak az ága. Az abaújszinai Rozmaring pedig ilyen, a 65 év alatt sohasem pihent, nem hullajtotta le leveleit, nem szunnyadt téli álomra. Változott az állam határa, változott az ország neve, politikai és társadalmi berendezkedése, de a Rozmaring Népi Táncegyüttes kitartóan dolgozott tovább, őrizte és ápolta ősei kultúráját, hagyományait, szokásait.
Az ünnepi műsorban helyet kaptak a gyerekek is, a Rozmaringsarj tagjai, akik önfeledten játszottak és táncoltak a színpadon, felidézve nagyszüleink, dédszüleink játékait. A libásdi, a Somogyi játékok és táncok, valamint a Tavaszi játékokon nemcsak ők, de a közönség is jól szórakozott. A gyermekcsoport nagyobbacska tagjai viszont már a játék mellett bemutatták tánctudásukat is, felvéve a versenyt az ifjú táncosokkal. A Délalföldi táncok előadásával a koreográfus, Zeltner Imre is meg volt elégedve.
Az Örökifjú Rozmaring tagjai már nemcsak öt évente gyűlnek össze a gálaműsorra, szívesen fellépnek más rendezvényeken is. Előadásukban a Bélyi csárdást, az Isten veled, Sziliceföld és a Somogyi táncokat láthatta a közönség. Bebizonyították, hogy még mindig fürgén jár a lábuk, olykor a fiatalokat is meghazudtolva ropták a csárdást.
A Hagyományőrzők Erőss Pálné előtt tisztelegve – aki megalakulása után 20 évig vezette a csoportot – az ő gyűjtéséből merítve mutatták be a Hernád menti népdalokat, valamint Ipoly menti dalokkal léptek még a nagyérdemű elé. Hangjuk messze szállt a kultúrház falain túlra.
Két éve alakult meg a Moderos banda. Prímása Chovanec Dávid, cimbalmosa Takács Alíz, nagybőgőn öccse, Takács Gyula játszott, harmonikával Mura Ferenc diktálta a ritmust. Bár ügyes zenészek, de talán még ügyesebb táncosok, ezért ritkán gyönyörködhetünk zenélésükben. Ahhoz, hogy még élvezetesebb legyen a zene, Berta Krisztina és húga Fanni járultak hozzá szólóéneklésükkel.
A nagy bokorrá terebélyesedett Rozmaring fő ágát mindig az ifjú táncosok alkotják. Most is ők viselték a legtöbb terhet. Előadásukban Bonchidai táncokat, Rétközi táncokat, Magyarbődi karikázót és csárdást és Rábaközi táncokat láthatott a közönség. Méltán arattak sikert a Kalotaszegi népdalok, mert ezúttal Kacsó Hanga Borbála, a Fölszállott a páva népdalverseny győztese szólaltatta meg őket, aki Kalotaszegről, Mérából látogatott el hozzánk.
Adácsról érkezett a Zéta Néptáncegyüttes, az ő előadásukban Bogyiszlói és szatmári táncokat láthatott a közönség.
A Kalotaszegi Néptáncegyüttes Mérából jött, Erdélyből. Ők Román ritka és forgatóst adtak elő, majd a záró táncot együtt táncolták a Rozmaring Népi Táncegyüttessel. A Legényes, a Mérai csárdás és szapora nem indok nélkül ingerelte tapsra a tisztelt nagyérdeműt.
Dicséretet érdemel a Szikes zenekar Orosz Sándor vezetésével, aki nagyon jól húzta a talpalávalót, fokozta a táncok értékét. Nagyon nagy részük volt a sikerben. Öröm sugárzott az arcukról, akárcsak a táncosokéról, orcájukról nem hervadt le a mosoly.
Szereplő és néző fülében még sokáig visszhangzott a taps, az amatőrök jutalma. Fellépésükért nem kaptak pénzt, de dicséretet, elismerést annál többet. Szép este volt, igazi ünnep. Ünnep volt Abaújszinán.
Hadas Katalin, Felvidék.ma
A szerző a Csemadok kassa-környéke Területi Választmány Elnöksége tagja
További fényképek Képgalériánkban ITT tekinthetők meg. {iarelatednews articleid=”30206,27325,35193,35192″}
