Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára úgy véli a magyar emberek hányattatott lelkületű közösségben élnek, amit alátámasztanak a szegénységi mutatók is, ezért lelki megújulásra van szükség. Ebben hogyan segíthet a művelődés? Az államtitkárnak erről tett föl kérdéseket a Présház Hírportál.
Államtitkár Úr, a lelki megújítást elősegíthetné-e, ha a társadalomban tudatosítanánk: a magyarságban ősi a demokratikus hagyomány, a magyar kultúrában természetes a demokrácia igénye, nálunk soha nem kellett „bevezetni”?
Alaptörvényünk szövege rögzíti, hogy: a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. A lelki megújulás egyik előfeltétele a segítő hivatású szakemberek határokon átívelő együttműködése, tervszerű és összehangolt tevékenysége. Nem feledkezhetünk meg a határokon túl élő magyarság alkalmazkodási terheinek fokozottabb megjelenéseiről, ezért van szükség Karpát-medencei szintű összefogásra.
Az október első hetében rendezett berekfürdői konferenciára Erdélyből, a Felvidékről, a Délvidékről és Kárpátaljáról is érkeztek résztvevők. Lelkierőt adna-e a Kárpát-medence magyarságának a mentális megújulását segítő hálózatok létrehozásához, ha a nyolcezer lelkes burgenlandi magyarságot is beemelnénk a fontosként említett nemzetrészek közé?
A megközelítőleg 10 000 fős burgenlandi magyarság fontos nemzetrésznek számít jelenleg is. Szervezeteit idén eddig mintegy 30 millió forinttal támogatta a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-n keresztül. Az őrvidéki magyaroknak, akárcsak az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyarságnak nagyon fontos a magyar kultúra, a magyar hagyományok, a magyar identitás megőrzése, ápolása. A magyar kormány együttműködésével ebben kíván segítséget nyújtani például a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület, vagy az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, akik vallják a szórványban csakis lelki, szervezett közösségekben lehetséges a magyarság összefogása; tehát egyesületeken keresztül jelenül meg és él a magyarság.
Fedezd föl saját kultúrád – így hangzik az európai Balassi-folyamat jelmondata. Új erőforrást jelenthetne-e, ha a ma is őrzött néphagyomány mellett fényt bocsátanánk a nemesi kultúra, a katonai művészet kallódó értékeire is?
A hagyomány az azonosságtudat felépítésében fontos szerepet tölt be. Azonban az identitás őrzése intézményi keretek között valósulhat meg a legjobban, ugyanúgy, mint a nemzeti kultúra fenntartása és átadása: templom, iskola, család, folklór-csoport, párt, média és egyebek. Ha ezek hiányoznak vagy elvesznek, az identitásőrzés nehezebb vagy egyszerűen lehetetlen lesz. Ilyenkor kaphat nagyobb szerepet a hagyományos kultúra egy vagy több eleme: a népviselet, az ételek, vagy a vallással összefüggő számos kulturális megnyilvánulás, különösen az ünnepek szokásrendje. Az elmúlt évtizedek totalitárius rendszerének elmúltával az emlékezet- és identitásépítés napjainkban nemcsak országos szinten folyik, hanem a helyi közösségek szintjén is, hiszen a szocializmus elsősorban ezeket verte szét. A létező szocializmus idején a népi kultúra az elgyökértelenedés elleni fellépés alternatív eszköze és forrása lett. Ma azt látjuk, hogy a globalizáció folyamatában egyre fontosabbá válik a helyi kultúra rögzítése és megőrzése. A cél most inkább a helyi közösségteremtés- és megőrzés, az érzelmi nevelés. A hagyományok iránti érdeklődés nagymértékben összefügg napjainkban azzal az igénnyel, amely szeretné megérteni a saját kultúráját. A közösségépítő erő növeléséhez a kultúra dalokban, táncokban, rítusokban, természetszemléletben megnyilvánuló értékek felhasználására van szükség.
Molnár Pál, preshaz.eu/Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”56545″}
