Tamási Lajos Piros a Vér a pesti utcán című versével kezdődött október 22-én a lévai Reviczky Házban a megemlékezés az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeire a Magyar Közösség Pártja Lévai Helyi Szervezete és a Reviczky Társulás közös szervezésében.
„Úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.”
Az emlékesten Wirth Jenő köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta, azt szokás mondani, az a magyar, akinek fáj Trianon. Ő úgy tartja, az a magyar, akinek fáj Trianon, 1849. október 6, és 1956 október 23 is.
A bevezető után az egybegyűltek megnézték Matúz Gábor és Siklósi Beatrix Hóhér, vigyázz című filmjét.
A dokumentumfilmet 2008-ban mutatták be. Wittner Mária életének főbb eseményeinek, gondolatainak bemutatása segítségével idéződnek fel az 1956-os forradalom eseményei. Wittner Mária visszaemlékezik a forradalom napjai alatt hogyan élt, hol, kikkel harcolt, hogyan sebesült meg. Visszaemlékszik a siralomházban, börtönben eltöltött hónapokra, évekre, a sok szenvedésre, egykori, kivégzett cellatársakra, barátokra. A forradalom áldozataira. A film egyik megrázó jelenete, mikor a főszereplő, több mint 50 év elteltével visszatér – ezúttal kamerák és nem géppisztolyos ávósok kíséretében- az egykori ÁVH központ, ma Képviselői irodaház alagsorába, ahol 1957-ben fogva tartották.
A filmvetítés után az egybegyűltek kötetlen beszélgetésben osztották meg egymással 1956-os élményeiket, emlékeiket, gondolataikat, majd magával a filmrendezővel, Matúz Gáborral a film készítésének körülményeiről, tartalmáról folyt beszélgetés Kertész Csilla, a Petőfi Sándor Program lévai gyakornoka moderálásával.
A filmrendező bevezetőjében elmondta, külön öröm számára, mikor határon túli magyar közösség meghívásának tehet eleget, Lévára is nagyon szívesen jött, hogy együtt emlékezhessünk.
A beszélgetés során kiderült, hogy a rendező úr hogyan is jutott el az eredeti esztergályos foglalkozásától a filmrendezésig. Fényt derült a filmforgatás körülményeire, az anyaggyűjtés elhúzódó folyamatára.
Azt is elárulta, hogy már egész fiatalkora óta érdeklődik a történelem iránt, éppen ezért nem véletlen, hogy az általa eddig rendezett filmek mindegyike egy-egy, a magyar történelemben meghatározó eseményt dolgoz fel- az Igazságot Magyarországnak-Trianont, a Hóhér, vigyázz- portréfilm Wittner Máriáról, amely az 1956-os forradalmat mutatja be az egykori halálra ítélt ember gondolatait közvetítve a néző felé, valamint a 2009-ben megjelent filmje, A legbátrabb város-Civitas Fortissima – az 1919-es január 29-i csehkiverés történetét dolgozza fel. A beszélgetésből megtudtuk, hogy a most készülő filmje a salgótarjáni sortűzről, amely szintén 1956-os témát dolgoz fel, várhatóan 2016. december 8-án jelenik meg. Az Igazságot Magyarországnak! és a Hóhér, vigyázz! c. filmekben Matúz Gábor rendezőtársa Siklósi Beatrix volt.
A közönség kérdésére, miszerint mi az oka, hogy a mai fiatalok nem, vagy csak keveset tudnak 1956-ról, Matúz Gábor kifejtette:
„Nem csak a gyerekek, a felnőttek is téves információval rendelkeznek 1956-ról. Ezen munkával, tanítással, odafigyeléssel lehet változtatni- meg kell próbálni átadni, hogy a most felnövő generáció helyes értékrendet tudjon alkotni.”
Ajánljuk mindenki figyelmébe Dörner György, a filmben is megjelenített (https://www.youtube.com/watch?v=2C6IV_RkvxE) sorait:
„Mi volt ezerkilencszázötvenhat, barátom? Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt? Hol volt, hol nem volt. Se élő, se holt. Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy futott előle a Gazság! Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép. Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt. Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre. Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog. Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet. Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver. Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót. Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár. Mi volt az életed? Hiába kérdezed: Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.”
A késő estébe nyúló megemlékezéssel Léván is méltó módon róttuk le tiszteletünket a forradalom hősei előtt.
Kertész Csilla, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57014,57005,57003,57001,56982,56981,56919″}
