Kézbesítették a választási listákat. Négyévente nagy izgalommal vágok bele a paksaméta átlapozásába, hiszen garantáltak az érdekes információk és a vidám pillanatok. Politikamentes pártlistaelemzés.
Ez egy valódi lexikon, hiszen egész seregnyi exhibicionista emberről tudhatjuk meg egy tömbben, hogy mivel foglalkoznak, hány évesek, hol laknak. A legizgatóbb kérdés persze mindig az, hogy aktuálisan mennyi magyar, és főleg erőből, szárazon szlovákosított magyar családnév lesz az SNS listáján, hiszen az embert ösztönösen vonzza a morbid humor. Amíg azonban elérkezünk a mostanra egészen civilizált álarcot magára öltő csapathoz, a teljesség igénye nélkül el-elidőzünk a többi listánál is, hiszen a politika érdekesebb, mint Kiszel Tünde és viccesebb, mint Sas József. Keressük tehát a legjobb asszimilációs neveket és a menedzserek, jogászok, vállalkozók, tanárok unalmas sűrűjében a legmenőbb foglalkozásokat is. Tudták például, hogy a „polgári társulás elnöke” az egy foglalkozás?
Az első pártlistánál rögtön feltűnt, hogy az valójában a 23-as, a belügyminisztérium – feltehetően alacsony beosztásban dolgozó – munkaereje ugyanis jobbról balra tartó lapozásra alkalmazva kapcsolta össze a lapokat. Egy teljes, térbeli átfordítás után aztán már tényleg az elején vagyunk.
A TIP-nek már a neve is csodás: Más Politikát Csinálunk. Értik, ugye? Az a céljuk, hogy Legyen Más a Politika. Óriási egyedi ötlet 2013-ban ilyen néven pártot indítani! Ők egyébként a tavalyi EP-választáson a fiatalok pártjaként hirdették magukat, most a listájuk első húsz helyezettjének átlagéletkora 40,1 év. Például az MKP-nál ugyanez 42,4. A legjobb nevek a listán Ľubomír Bajus és Roman Vajaš, a legmenőbb viszont Vlasta Beňová krupié.
Az SMS (A Modern Szlovákia Pártja) a futottak még kategóriába várható, nem is érdekes, csupán azért került bele az összeállításba, mert oltári jó nevek sorakoznak a listáján, rögtön a negyedik helyen gyémántkemény felütéssel: ő Marián G*ci. Majd jön Radovan Séleš, Miroslav Menykö, Martin Šíp, Dušan Segedy. Kedvencem a Lucia Kudlač szobalányt szoros versenyben megelőző Gabriel Kollár, akinek a foglalkozása írd és mondd: politikus. Nem képviselő itt, ott vagy amott, nem visel tisztséget, ő csak simán vegytiszta politikus.
Matovič amilyen lelkesen kampányol minden lehetséges eszközzel, olyannyira nem tudunk senkit kiemelni a pártja (OĽANO) listájáról. Egyedül az egy négyzetméterre eső polgári aktivisták magas száma tűnik fel, de ahol ez egyben a legizgalmasabb foglalkozás is, onnan hamar tovább is lapozunk. Persze csak miután megemlékeztünk a legjobb asszimilációs nevekről: Oto Žarnay, Michal Šipoš, Eduard Čonka, Ján Budaj, Ján Szöllos.
A Šancában legnagyobb fájdalmamra Peter Orvoš nem orvos, míg Pavel Požoni ilyen fantasztikus névvel zsolnai, de erős versenyző Miroslav Sekereš is. A névdallamossági háziversenyben Mauricio Espinosának nincs ellenfele. A Koalícia Spoločne za Slovensko (Koalíció Együtt Szlovákiáért) párttal aránylag ritkán találkozunk, pedig Dušan Kečkéš azért megérdemli, hogy itt legyen, Dušan Kaduk betonozó politikai-közéleti szakértelme nélkül pedig nem szívesen képzelem el a következő parlamenti mezőnyt.
A Most-Hídnál semmi, de tényleg semmi említésre érdemes nincs. Vállalkozók és polgármesterek minden mennyiségben – dögunalom. Az SNS listáján ugyanakkor vészesen megfogyatkoztak a magyar nevek, amióta a párt súlypontja Zsolnáról a csallóközi Annamajorba (Miloslavov) tevődött át. Mostanra csak Radovan Baláž, Ján Ikrényi, Milan Garaj, Ivan Ištvánffy, Oľga Búryová, Mária Farkašová, František Országh, Martin Čanády és Emil Dudáš számára maradt esély, hogy szépen csengő hungarus névvel küzdjön a legszlovákabb érdekekért. A párt egyébként fociban is erős, hiszen a 15. helyen Tibor Jančula, a 20-ikon Dušan Tittel, míg a 43-ikon Ladislav Pecko várja a Slovan-szurkolók asszisztjait. A névversenyt vitán felül Stanislav Haramia nyeri, míg a parlamentbe való foglalkozások között ajánlom az olvasó figyelmébe Ľubomír Bielko köszörűst.
Ahol az ilyesmi foglalkozásokat elnézően kezelnénk, az éppen a kommunista párt listája, ám ott meg a magánvállalkozók jelentik a komikus elemet. Ők vajon az Eszme győzelmét követően államosítanák a saját cégüket, vagy azzal az eggyel kivételt tennének? Mindazonáltal a listájuk erősen nyit: a második helyen rögtön Jalal Suleiman kéri a támogatást, a negyediken Artur Bekmatov neve juttatja eszünkbe a kommunista internacionálé hivatalos világnyelvét, őt pedig Jaroslav Kočiš követi. Stanislav Baláž és Milan Béreš neve ugyancsak bekerül a kis asszimilációs névgyűjtésbe.
Amint ezt azt az óriásplakátjain ősszel az SDKÚ maga is elismerte, a legnagyobb baja, hogy akárkit mondanak a listájukról, az egyszeri választópolgár csak kifejezéstelen, üres tekintettel néz, majd megkérdi: az ki? Hát igen, tényleg nem tudni, kik ezek, viszont az átírt magyar nevekben őrült erős névsort rántottak össze Frešóék: Tibor Maťaš, Martin Halás, Ladislav Štibranyi, Martin Šármány, Tomáš Husár, Ladislav Bartoš, Michaela Szuščíková, Bohuš Lenčéš, Radovan Čajági, Marek Čorba és Martin Gajdoš közül tényleg nehéz kiválasztani a legerősebbet. Más téren is erős a haldokló, egykori kormánypárt, hiszen a soraiból autószerelő, fodrász és villanyszerelő is megcélozta a parlamentet.
A Smer listája egészen más erőt képvisel, mint bármelyik másik, hiszen a névsor legalább kétharmada a parlament körül sertepertél miniszteri, államtitkári, képviselői tisztségben, és szép számmal vannak egyéb államigazgatási vezetők, illetve kerületi és járási elöljárók. Náluk még a 109. helyen is főállású parlamenti képviselő áll a listán. Reszlovakizációs ízű nevekből viszont hagyományosan keveset vonultatnak fel, mindössze Vladimír Baláž, Darina Gabániová és Marián Kovačócy említhető.
Milan Neveďal hitoktató mindössze a 132. helyig jutott a KDH listáján, míg előtte tengerszám terpeszkednek a közgazdászok, igazgatók, tanárok, menedzserek, vállalkozók, polgármesterek – nem valami jó üzenet éppen ettől a párttól. A sok-sok unalmas és a pártlistákat rendre kitöltő foglalkozás között azonban feltűnik Alojz Hlina és három társa, akiknek a foglalkozása polgár. Egyfelől komikus, másfelől viszont szép hivatás, és nem ártana, ha négymillió ember gyakorolná, ha már egyszer mindenki demokráciát óhajt. Reszlovakizációs nevekben viszonylag gyenge a felhozatal, csak Marek Mesároš és Ľudmila Révésová képviseli az irányzatot.
A SKOK listáján mindössze Zdenka Račayová és Ján Gajdoš képviseli az erőltetett névszlovákosítást, Monika Dimitriadu a dallamosságot, Miroslav Hasznosnak pedig egyszerűen képtelenség nem drukkolni. Náluk azonban sokkal érdekesebb és titokzatosabb dolog húzódik meg a SKOK-lista mögött… Ján Kučera, Štefan Dorčák és Ivan Cifranič egyaránt a tőketerebesi gázszerelő kartellből került fel a névsorba, és látva ezt a pazar érdekérvényesítő képességet, bizonyára hallunk még felőlük.
Fentebb szó volt róla, hogy az SNS listáján kevesebb magyar csengésű név van, mint azelőtt, de örömmel jelentem, megvan az utód. Kotleba néppártja csatasorba állította Ján Kecskést, Jana Nehézovát, Štefan Szaniszlót, Peter Kisst, Vojtech Pappot, Blažena Ištokovát, Tibor Rúgót, Marek Dubait, Ladislav Nagyot, Michal Györgyíket és Kazimír Sabadošt, ezzel megelőzve a nemzeti pártot is, és nyerve a pártok versenyét e téren. Ondrej Binder asztalos, illetve Karol Mužík lakatos ugyanakkor szakmai alapon nélkülözhetetlen tagja a jövő parlamentjének.
Radoslav Procházka büszkén büszkén utalt a szakember-felhozatalra a Sieť listájának ismertetésekor, és ebben nagyrészt valóban igazat szólt, legalábbis a végzettségek és foglalkozások alapján – leszámítva azt a néhány sofőrt és tűzoltót. A legszebben csengő névvel innen Dominika Tekeliová, Róbert Orság és Róbert Kočiš rendelkezik.
Az MKP listájában az a legszembetűnőbb, hogy – mint a világ – állandó mozgásban van. Nagy szerencse, hogy Szigeti László még idejében szállt ki, de a most kézbesített változat sem időszerű, hiszen azóta Kinga Faklenová és Halász Béla is múlt időbe került ilyen-olyan okokból. Az erózió figyelemre méltó, akárcsak az „-ová”-k és a szlovák keresztnevek.
Itt jut eszembe a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség. Velük kapcsolatban messze az a legviccesebb, amikor kimaradnak a közbeszédből, a tagjai pedig vehemensen bizonygatni kezdik a párt létezését. Most is majdnem kifelejtődtek, de feltétlenül rögzítendő, hogy az önmagát legigazibb magyar pártnak tartó alakulat jelöltjeinek kétharmada szlovák. Emellett nagyot domborítanak a politikai vezetésben nélkülözhetetlen szakmák terén is. Villanyszerelők, gépészek, gondozónők, bolti eladók, telekommunikációs szerelő, postás, mozdonyvezető, kozmetikus, rendezvényszervező, autóbuszvezető, autószerelő, asztalos, fodrász, karbantartó, cukrász, takarítónő, mentős és krupié jelenléte biztosítja az államigazgatási kompetenciák meglétét.
Az SaS és az OKS jelöltjei akár az MKP amúgy is eseménydús listáján is találkozhattak volna, de végül Sulíkék listáján indultak együtt. A 20. helyen szereplő konzervatív szociológus, Ondrej Dostál bizonyára kitűnő értékközösséget alkot a 28-as sorszámot viselő Stanislav Fořt leszbikus-meleg-biszexuális-transznemű-queer-interszexuálisvédő jogásszal. Peter Zika sincs irigylésre méltó helyzetben, az ő nevét mostanság nem lesz könnyű pozitívumként eladni. A legszebb politikusnők között is gyakran emlegetett Jana Kiššová, továbbá Boris Kačáni, Ivan Husár, Andrea Andrášiová és Ivan Hodoši képviseli az asszimilációs tendenciákat, Zaher Mahmoud, Polat Elalmis és Selim Hikmet pedig a külföldet. A liberális pártban nagy divatja lehet a külföldi férjnek is, mint arról Lucia Nicholsonová, Edita Anthony és Zuzana Pobiecka Lodi-Fé neve tanúskodik. Arra a kérdésre valószínűleg az MKP se tudna higgadtan magabiztos választ adni, hogy az 5 százalék iránti vágyon kívül milyen közös dolog van még a két pártban.
Az összeállítás szándékától természetesen távol áll a családnevek kifigurázása, csupán szemléltetni akarta a szlovákosítás, illetve dübörgő asszimiláció tetten érhető nyomait. A foglalkozások esetében sem maguk a szakmák képezik gúny tárgyát, hiszen szükség van rájuk. Csakhogy most nem szakmunkást keresünk, hanem az ország vezetésére fogunk megválasztani, szándékaink szerint hozzáértő embereket. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy munkások, gépészek, karbantartók, gázszerelők, villanyszerelők, telekommunikációs szerelők, autószerelők, sofőrök, mozdonyvezetők, asztalosok, lakatosok, szakácsok, cukrászok, raktárosok, postások, fodrászok, kozmetikusok, gondozónők, takarítónők, szobalányok, bolti eladók, biztonsági őrök és vállalkozók milyen, az államigazgatásban hasznosítható tudást dobhatnak be a közösbe parlamenti képviselőként, és hogy a pártok miért szerepeltetik őket a listájukon. Legvégül pedig ennek tükrében a demokrácia célja és minősége felett is érdemes elmélázni.
Vésey Kovács László, Felvidék.ma
