Az MKP parlamenti listájának első hölgy jelöltje a 11-es sorszámmal Kiss Beáta. A PaedDr. titulussal rendelkező iskolaigazgató számára nem ismeretlen a politika világa, hiszen tagja az MKP országos elnökségének, s az MKP lévai járási elnöke.
Milyenek az esélyei egy nőnek a politikában? Érez-e bármi hátrányt, esetleg előnyt férfitársaihoz képest? Hogyan látja Léváról a Felvidék jövőjét, s milyenek a lehetőségei az oktatásügyünknek? Kiss Beátával ezekről a kérdésekről beszélgettünk.
Egyesek úgy tartják, hogy a politika amolyan férfias foglalkozás. Milyenek az esélyei egy nőnek a politikában? Előny, netán hátrány, hogy a férfiak felülreprezentáltak ilyen téren, vagy esetleg lényegtelen a nem kérdése?
– A női politikai szerepvállalás országunkban nem egyszerű. Valóban erősen férfias ez a világ. Nagyon hagyományos, konzervatív társadalom-szerkezetben élünk, ahol a nők, sokszor önszántukból, máskor családi körülményeik okán távol tartják magukat ettől a szereptől. Amint tapasztalom, lelkileg nagyon erősnek, ellenállónak kell lenni ahhoz, hogy ebben a közegben elfogadott legyen a nő, s egyben – kimondva vagy kimondatlanul – folyamatosan bizonyítani kell, hogy mi is alkalmasak vagyunk tudásunkkal, empátiánkkal, kitartásunkkal ugyanarra, amire a férfiak. Alapvetően a nők általában békésebb természetűek, ez determinálja a tevékenységi területeinket. A kulturális vagy egyéb civil szervezetekben nagyon sok a szervező nő. Ez azt bizonyítja, hogy van bennünk elég energia és tenni vágyás a közösségért.
De miért csak a 11. helyen szerepel az első nő a listán?
– Ennek a párton belüli jelölési folyamat az oka. Regionális jelöltek, járási listavezetők kerültek az első helyekre, nemtől függetlenül, valamint nyitott lista lévén az összefogást bizonyítandó, az ifjúsági csoportosulások vezető jelöltjei. A Lévai járás első jelöltje került személyemben a 11. helyre.
Mi a véleménye a feminizmusról?
– Egyfajta középutas véleményem van. A harcos feminizmustól mindig is idegenkedtem. Számomra a család, a gyermekeim, férjem mindennél fontosabbak, és én is azonosulok azzal a nézettel, hogy a nő életének legszebb kiteljesedése a gyermekvállalás. Ezért pedig akár áldozatokat is kell hozni. Ugyanakkor a hagyományos családanya szerepből, akinek kedve, akarata és tehetsége van hozzá, lehessen kitörni. Szükség van a női közéleti szereplőkre, hiszen gondolkodásunkkal egyensúlyba hozhatjuk ezt a világot. Fontos, hogy az állam oly módon alakítsa a társadalmi feltételrendszereket, hogy a nőknek azonos lehetőségük legyen a hivatásukban karrierjük építésére, mint a férfiaknak. Magyarán ki-ki kedve és tehetsége, lehetőségei szerint alakíthassa életét, ne csak a hagyományok, esetleg kirekesztés vagy diszkrimináció alapján.
Jelenleg sincs képviselete a Lévai járásnak a törvényhozásban, és ha jól tudom, Dolník Erzsébet (aki egyébként az Ön édesanyja) volt utoljára parlamenti képviselő a járásból. Milyen régiós prioritásai lennének, amennyiben mandátumot szerez?
– Valóban 10 éve nincs magyar parlamenti képviselete régiónknak. De már magában az a tény, hogy az MKP 6 éve nincs a törvényhozásban, rányomta a bélyegét a térségünkre. Természetesen számomra mind a Garam mente, Ipoly mente, mind a lévai körzet nagyon fontos. Szülőföldemről, lakóhelyemről beszélünk… Mindhárom régióban közös, hogy alapvetően a munkahelyteremtés a legfontosabb. Méghozzá olyan munkahelyeké, melyekkel itthon tudjuk tartani fiataljainkat. A gazdasági fejlődés, a leszakadó települések felzárkóztatása, a környezet – és árvízvédelem, kisiskoláink megmentése, a következetes kétnyelvűsítés, az asszimiláció lassítása komplex feladat.
Milyen lehetőségeket lát a leszakadó régiók felzárkóztatására?
– Az MKP programjából kiindulva vannak megoldások. Először is oda kell hatni, hogy a befektetések ne kerüljék el ezeket a térségeket. Az utak felújítása, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése előfeltétele az ipar megtelepedésének. Ugyanakkor hagyományos mezőgazdasági vidékről beszélünk, ahol az elmúlt évtizedek hibás döntései miatt a kistermelők már rég felhagytak tevékenységükkel. Elő kellene segíteni a helyi termékek előállítását és kereskedelmét is. Nekem nagyon tetszik az az erdélyi példa, miszerint egy kisebb régióban előállított terméken rajta a címke, a származási hely feltüntetésével, és a kiskereskedelmi forgalomban ezeket előnyben részesítik. A helyiek pedig inkább ezeket vásárolják. Mindenki jól jár. Valami hasonlót kellene itthon is megteremteni. De ami a legfontosabb, olyan politikai erő kell a parlamentbe, melynek fontos ez a térség, és a döntéshozatalnál szem előtt tartja annak érdekeit.
Iskolaigazgatóként nyilván hatványozottan foglalkozik az iskolaügy kérdéseivel. Merre halad az oktatásügy Szlovákiában?
– A szlovákiai oktatásügy sok sebből vérzik. Az iskolai programok erősen centralizált alapokból indulnak ki, a sokat hangoztatott tartalmi szabadság mára irreálissá vált. A továbbképzési rendszer arra kötelezi a pedagógusokat, hogy a krediteket hajszolják, sokszor valódi érdeklődés nélkül, a kínálat és a valós szükségletek nem mindig vannak egymással arányban. A társadalmi és anyagi megbecsülésről pedig ne is beszéljünk – nem véletlenül sztrájkoltak a pedagógusok a közelmúltban. A magyar iskolák pedig hatványozottan nehéz helyzetben vannak. Rólunk döntenek a hatalmasságok nélkülünk. Az új kerettanterv hátrányosan érinti a magyar gyermekeket, a minimális osztálylétszám okán rengeteg iskola került veszélybe. Bár igaz, a magyar kormányzat segítségét kieszközölte az MKP, minden magyar kisiskolát meg tudunk menteni. De nem ez lenne a normális út. Alkotmányos jogaink vannak, ezeket kell érvényesíteni. A közoktatási törvény módosítása az első feladatok közé kell, hogy tartozzon, ha feláll az új parlament.
És meglátása szerint milyen irányba kellene, hogy haladjon?
– Az iskolaügy egészét tekintve már a pedagógusképzéssel kellene kezdeni, azaz szemléletváltással. Nem az egyetemek hibája, hogy manapság nem kizárólag a legrátermettebbek választják továbbtanulásuk céljául a tanárképzést. Emellett meg kell reformálni az oktatás tartalmát, mert bár beszélünk róla, a valóságban még mindig nem a használható tudást adjuk át, hanem Monitorra, érettségi tesztekre készülünk. Ugyanakkor túlzott liberalizmusba sem esnék, volna értéke az olyan általános műveltségnek, mely az előttünk járó generációk számára természetes volt, ma pedig már nem az. S ami nagyon fontos: vissza kell adni a természettudományok presztízsét. Magyartanárként mondom, hogy nagyon hiányzik a matematikaérettségi, hogy nagyon kevés a természettudományi tantárgyak óraszáma.
A magyar iskolákkal kapcsolatban több helyen elmondtam már azt a véleményemet, amit nem mindenki oszt. Szerintem minden kisiskolát meg kellene védeni, még akkor is, ha úgy tűnik, már nincs igazán értelme a fenntartásának. Ugyanis nemzetiségi iskolákról van szó, nem többségiről, másképp viszonyulunk hozzá, mint a finn, lengyel vagy más példákon emlegetett oktatásrendszerek. A helyzet az, hogy ahol a kisiskola megszűnik, rövid időn belül a község is életképtelenné válik magyar értelemben. Erre konkrét példáim vannak közvetlen környezetemből. Ráadásul sajnos az is törvényszerűvé válik manapság, hogy ahol megszűnik a magyar iskola, ma már nem a távolabbi, modern, nagyobb magyar iskolába utaztatják a gyermekeket, hanem a helyi szlovákba. Ennek a jelenségnek nem szabad teret engednünk.
Eredmények eléréséhez nyilván szövetségesekre lesz szükség. A parlamentben Ön el tudná képzelni a Most-Híddal való együttműködést?
– Igen, a magyar-magyar párbeszéd híve vagyok. Szerintem minden fontos, magyarokat érintő kérdésekben együtt kellene dolgozni. Sajnálom, hogy választások előtt az MKP óhaja ellenére nem sikerült megegyezni.
Pedig a megyei választásokon már volt elvi megegyezés, hogy a két párt jelöltjei együtt indulnak. Ön szerint miért nem jött létre választási koalíció, amit az magyarok nagy része óhajt?
– A választási koalícióban minimálisan ketten kell, hogy legyenek. Nos, az MKP ott volt, a másik párt nem kért belőlünk. Bízom benne, hogy a választók lesznek olyan bölcsek, hogy nem dobják mindkét felet egy zsákba. Az MKP listája nagyon nyitott, több intézmény, szervezet képviselője megtalálható rajta. A történtek ellenére is állíthatom, ez az összefogás listája, és méltó a bizalomra.
tsák, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”59558,59403,58565,58418,57014,56387,52853,52157″}
