Pásztor Géza emlékiratai a gulagról

A kombinát egyik raktárában a németek előtti evakuáció után úgy 1000 villanymotor maradt. A raktárt meneküléskor felgyújtották, de most a kombinátban nagy villanymotorhiány keletkezett. Persze, a tekercseléshez hiányoztak …

Gyakran kérdezik tőlem, milyen volt mindennapi tábori életünk, főleg az iránt érdeklődnek, mit csináltunk vasárnap és ünnepnapokon.

Orvosunk, Dr. Fiedler szerencsésen túlélte a flekktífuszjárványt, s így egész oroszországi tartózkodásunk alatt őrangyalunk maradt.

Mi, akik tudtunk szlovákul, a legjobban értettük az oroszokat, s ők is minket. Ezért megbíztak, hogy szervezzünk valamiféle alakulatokat, s vezessünk be katonai rendet. Így aztán az egész …

Körülbelül 800 ember „megetetése” után a szakácsok kijelentették, hogy a többi 1000 ember számára nincs étel. Ekkor jöttek rá a tisztek, hogy a mi transzportunknak egy nagyobb táborba …

Másnap már teherautóra raktak, mint a marhákat, s vándoroltunk Lengyelország felé. Útközben csehszlovák katonákkal találkoztunk, akik megpróbáltak rábeszélni, szökjünk meg, mert élve nem kerülünk haza.

Folytatjuk a gulág borzalmairól szóló emlékiratot, amelyet Németországban adtak ki, s Flórián László igyekszik Pásztor Géza sorait az eredeti szöveghű fordításában közreadni. 1944 őszén járunk…

Apámat, dr. Flórián Lászlót a háború végén, 1945. március 6-án civilként valamilyen ürüggyel berendelték akkori lakhelyén, Késmárkon a katonai parancsnokságra (NKVD?), s családja (felesége s alig 1 éves …