Május utolsó vasárnapja azon magyar hősök napja, akik életüket áldozták hazájukért, Magyarország szabadságáért, függetlenségéért. Rimaszombat történelmében is van kikre büszkének lenni. Az Egyesült Protestáns Főgimnázium jogutódja, a Tompa Mihály Református Gimnázium a hősök napjához közel, május 28-án avatta újra annak az 1941-es emléktáblának a másolatát, melyet egykor a Rimaszombati Gimnázium Volt Diákjainak Szövetsége emelt hősi halált halt tanáruk és diáktársaik emlékére.
Haraszti Attila, Magyarország Kassai Főkonzulátusának főkonzulja beszédében kiemelte, hogy a mai kor embere keveset gondol arra, vajon száz éve milyen áldozatokat hoztak elődeink, akik a behívóparancsnak engedelmeskedve résztvevői és elszenvedői voltak a nagyháborúnak. Mindenkinek van olyan hozzátartozója, rokona, ismerőse, aki elesett vagy nyomorékká vált.
Emlékeztetett, hogy a háború frontvonalai a mai Magyarország határain kívül húzódtak. A térségben folyó harcok következtében a mai Kelet-Szlovákia területén magyarok, oroszok, németek, csehek, szlovákok, lengyelek tízezrei estek el. Katonatemetőkben, a települések köztemetőiben, megjelölt vagy jelöletlen tömegsírokban nyugszanak. A legtöbb katona azonban hazájától távol, idegen földben alussza örök álmát.
Rimaszombat is elküldte fiait a nagyháborúba. A besorozott katonák közül sokan gyakorlatilag az iskolapadból kerültek a hadseregbe, majd a frontra. „Ez a helyreállított emléktábla az iskola egykori tanulóinak és rajtuk keresztül a városból és a környező településekről származó elesett katonáknak is emléket állít. Ráirányítja a figyelmet a küzdelmeikre, hősiességükre, szenvedéseikre. S a mai ember számára is közelebb hozza a hajdani történéseket” – mondta beszédében.
Kifejtette, a világháború ráébreszt bennünket arra is, hogy a katonák áldozatok voltak, akik a béke után vágyakoztak, s életüket adták a hazájukért, a jövőért, azaz értünk. A róluk való megemlékezés a mi felelősségünk. „A mi felelősségünk az egykori hősök áldozatának értelmet adva saját életünkkel is elősegíteni a magyarság boldogulását, vagyis továbbéltetni és gyarapítani azt a közösséget, amelyhez tartozunk, s amelyhez tartoztak azok a hősök is, akiknek tiszteletére ma ezt a táblát lelepleztük” – tette hozzá Haraszti Attila.
Molnár Pelle Beáta, a Tompa Mihály Református Gimnázium igazgatója felhívta a diákok figyelmét, hogy az intézmény egykori diákjai ma is példaképek lehetnek tetteik, művészi képességeik, de a válságos helyzetben való kiállásuk által számunkra. A most helyreállított emléktábla történetét kifejtve, elmondta, az eredeti táblát a Rimaszombati Gimnázium Volt Diákjainak Szövetsége állította 1941. május 25-én, a hősök emléknapján.
Ekkor Európa nagyobb részén és Észak-Afrikában már a második világháború folyik. Ekkor még nem sejtik az újabb megpróbáltatásokat. Magyarország erősnek érzi magát, hiszen tárgyalások útján sikerült visszaszereznie jelentős magyarlakta területeket. Mint megtudtuk, ezen szövetség 1939-ben alakult meg Budapesten, s tagjai mindent megtettek annak érdekében, hogy segítsék az egykori almamáterüket, és támogassák az akkor itt tanuló diákokat. A szervezet elnöke Grób Béla, a gimnáziumi igazgató az első világháborút szintén megjárt Fábián Vilmos volt. A táblával Schwalm Nándor hősi halált halt tanáruknak és diáktársaiknak állítottak emléket.
Korabeli feljegyzések szerint 1941-ben a megemlékezések tíz órakor kezdődtek istentisztelettel, melyen részt vettek a honvédség és a hatóságok képviselői is. A hivatalos ünnepség a Tompa Mihály téren, az országzászló előtt volt. Itt ma a szovjet emlékmű magasodik. Onnan vonultak át a jelenlévők az Egyesült Protestáns Főgimnázium épületéhez, ma a Daxner utcában itt található az épület jobb oldali szárnyában a Tompa Mihály Református Gimnázium, bal oldali épületrészében a szlovák evangélikus alapiskola (Evanjelická základná škola Zlatice Oravcovej).
Molnár Pelle Beáta felidézte, 1945. április 24-én a gimnázium működését a hatóságok betiltották. A Tiszai Egyházkerület jegyzőkönyvei írják le, hogy Fábián Vilmost kényszermunkára vitték, s az anyaországi tanárokat kiutasították. A négy évvel korábban felállított emléktáblát eltávolították, a helyét nagy odafigyeléssel bevakolták. Ezzel egyidőben eltűnt Széchenyi István mellszobra, megcsonkították a Mátrai-Makovits Jenő által 1942-ben a Fő téren felállított hősi emlékművet, eltűnt az országzászló. S elveszett az első világháborús emléktábla is.
Korabeli fotók és újságcikkek minderről azonban tanúskodnak. Az emléktábla carrarai márványból készült, 80 cm széles és 120 cm magas volt. Magyaros virág motívumokkal díszített keretbe foglalták, melynek felső részén egy rohamsisak, két kard és a Pro Patria felirat olvasható.
„Az emléktáblát az 1960-as években, amikor a diákok szenet vittek fel az osztályba, megtalálták a kiürülő szénraktárban a szén alatt. Csak évekkel később mertek róla szólni, amikor dr. Danis Tamásné Pólos Katalin lett a gimnázium igazgatója. Akkor viszont már nem volt meg a tábla az épületben, s a mai napig nem tudjuk, hogy mi történt vele” – mondta Molnár Pelle Beáta iskolaigazgató.
Hozzátette, évek óta sokakban élt annak a vágya, hogy a gimnázium épületében helyreállításra kerüljön az első világháború áldozatainak az emléktáblája. „A Bethlen Gábor Alap pályázatára Szilágyi Péter helyettes államtitkár és Haraszti Attila főkonzul hívta fel a figyelmünket, amikor tavaly a cserkészszövetség éves közgyűlésén jártak. Ezzel egyidőben és egymástól függetlenül B. Kovács István és Nyitrai László is kezdeményezték a helyreállítást. Rendelkezésünkre bocsátották az évkönyveket, fényképeket, korabeli újságcikkeket, amelyek alapján rekonstruálható volt az eredeti emléktábla” – nyilatkozta az iskolaigazgató.
A pályázatot a Rimaszombati Református Egyházközség, mint az épület társtulajdonosa nyújtotta be. A cél megvalósulására a Bethlen Gábor Alaptól 800 ezer forintot, (kb. 2600 eurót) kaptak. A keretet Nagyferenc Katalin képzőművész tervezte, kivitelezte, azaz alkotta újra agyagból, a leghűségesebben ragaszkodott a képeken található eredeti mintához. A táblát az eredetihez hasonlóan carrarai márványból Szarvas László tipográfiai tervei alapján a rimaszombati Ulický kőfaragó cég készítette, az elhelyezésről Molnár András vállalkozó gondoskodott. A fal vakolata alatt megtalálható volt az eredeti tábla helye, így ugyanoda került vissza a másolat.
„Ez az emléktábla mementó számunkra, tanároknak és diákoknak, akik naponta elmegyünk mellette, hogy emlékezzünk azokra, akik mégha sok helyzetben úgy tűnik, hogy fölöslegesen, de nagy áldozatot hoztak érettünk is. A mai alkalomra a diákok verses-zenés összeállítással készültek, két első világháborús katonadal és Gyóni Géza: Csak egy éjszakára c. versét adták elő. Utóbbit 1941-ben akkori hetedikes diák, Szokolay Imre szavalta el” – mondta Molnár Pelle Beáta.
Az emléktábla újraavatásának napja alkalmából tematikus napot rendeztek a Tompa Mihály Református Gimnáziumban. A Gömör-Kishonti Múzeum munkatársa, Kerényi Éva tartott vetített képes előadást az intézmény dísztermében, amely a háború alatt hadikórházként szolgált. Nagyon sok érdekes információval, regionális ismerettel gazdagodhattak a tanulók.
